a gyomrunknak, de méginkább a tudatunknak már más és jellemzően több az igénye, mint gyökerek és magok.

Mintha kissé lekicsinylően írnál a növényekről - már ahhoz képest, hogy nagyobb részt mégiscsak azokat esszük/használjuk, legyen az akár köretként tálalt gabonaféle, akár fűszernövény, akár tea, akár valami iparilag összetákolt mócsing. Amit írtam, azzal azt szerettem volna csak kifejezni, hogy talán ideje volna visszatérni a feldolgozott élelmiszerek kiindulási alapjául szolgáló növényekhez.

Egyébként az igényeket többnyire a lehetőség hívja életre: ha nem lenne ez a sok ízfokozó és egyéb szemét, máshol tartana az emberek szempontrendszere. De aki nem lelki rabszolgaként tengeti életét, az manapság is le tud mondani bármiről, amiről tudja, hogy árt neki, vagy egyszerűen csak drága. Abszolútumok híján a szempontrendszer alkalmazkodni fog, így azután is ugyanúgy meg fogja találni a kellemes ízeket és a boldogságát az ételekben. Ha meg valaki képes férfiemberhez méltatlanul kitartóan sóvárogni olyanért, ami nem része az életének, abba kár az étel. El kell dönteni, hogy rinyálni vagy élni akarunk.