nagyon tetszik az írás... Én egy parkban szoktam mászkálni otthon, egyedül a sötétben, életem legtöbb és legjobb élményei ehhez a parkhoz kötnek... Nagyon hangulatos, középen park, körbe erdő, néha rohadt nagy kóborkutyák, de iszony gyors fáramászás rulzz, szal érted Tetszett az írás nagyon, mert ezt juttatta eszembe... alig várom már a nyarat, hogy újra ki tudjak feküdni este a fűbe egyedül nézni a csillagokat

Hát igen, hegek azok vannak. Jó írás

Csak eszembe ne jutna, amikor...

Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta

Nagyon megható írás

Én is a zenében szoktam kiélni magam: mindig ha előveszek vmi zenét, amit régebben sokat hallgattam, rám törnek az emlékek abból az időből

szerelmed vagy az ex-edbe, (vagy majdnem exedbe)...
szar űgy. (üdv a klubban )

a zenés asszociációt egyébként jól meglovagolta a Nokia marketinges csapata /''Több, mint ezer zeneszám, és az egyik után váratlanul fehívod a volt barátod.'' -vagy hogy is volt pontosan a szlogen/

Nekem az illatok, meg néha az ízek váltanak ki erős nosztalgiázos hatást.

Felvéve ezt a melankólikus hangnemet: Azokra az édes pillanatokra azért, olyan mellbevágóan keserű emlékezni, mert öntudatlanul is felsejlik, hogy mennyi más édes pillanat volt, amire már nem emlékszel... És akkor már tényleg nem tudni, hogy mire volt.... Hiszen már nincs, és már nem is emlékszel, mások meg nem is tudnak róla...

Más:
Amerikai tudosok bebizonyították, hogy egy ember iránt maximum egy évig termelődik az az anyag a szervezetben, ami a heves szerelem fiziológiai hatását okozza....
Ezóta nem érdekelnek, azok a cikkek, amik úgy kezdődnek, hogy: ''Amerikai tudósok bebizonyították''...

Szerelmes lennék az exembe? Ezt talán így már nem mondanám. De az tény, hogy voltam, nagyon sokáig. Miután vége lett még azután is jóideig és csak most érzem magamban azt, hogy talán tovább tudok lépni. Én igazán szerettem, tiszta szívemből, de otthagyott és meg is sebzett rendesen. Mégis felálltam és élem tovább az életem. Csak tudod azért sokszor eszembe jutnak az emlékek akár egy heg láttán is...

Az illatokról pedig csak annyit hogy pár hete voltam pár barátommal moziban és hirtelen megcsapott az az illat, ami az első randinkon volt rajta. Hát látnotok kellett volna, mint akit meglőttek, azt sem tudtam mi történik, csak forgattam a fejem. Olyan érzések kavalkádja indult meg bennem, hogy az elmondhatatlan. Nem ő volt, de mégis ugyanaz az illat kiváltotta belőlem azt, amit a legelején éreztem.

Az amerikai tudósoknak meg fogalmuk sincsen a valódi szerelemről. Hiszem, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet csak a tudomány és a kémia nyelvén leírni. Az ember nem csak hús és szövet, hanem van valami, amit talán soha nem fog megfejteni a tudomány. Ez a lélek és a szeretet.

megcsapott az az illat, ami az első randinkon volt rajta...érzések kavalkádja indult meg bennem

Szerelmes lennék az exembe? Ezt talán így már nem mondanám.

hát ha csak nem azalatt a pár hét alatt ''épültél fel'', akkor nehezen hiszem -bár nem célom, hogy Rád erőltessem a véleményem, isten ments.

fogsz, Te még találkozni vele... és előbb-utóbb tesz majd valami megjegyzést, vagy gesztust, ami félreérthető, figyeld meg: majd akkor milyen kavalkádja lesz az érzéseknek

szvsz, akkor léptél tovább valakin, ha már a kettővel következővel komollyal vagy együtt, addig ugyanis, az előző még sokszor fog akaratlanul előbújni (setét rejtekéből, mely lelkedben leledzik)...
kicsit elszálltam, srry

Oké, győztél, értem mire gondolsz Nem felejtettem még el és sokszor is jut az eszembe, de már nem kesergek úgy, mint az elején...

''fogsz, Te még találkozni vele... és előbb-utóbb tesz majd valami megjegyzést, vagy gesztust, ami félreérthető, figyeld meg: majd akkor milyen kavalkádja lesz az érzéseknek''

Ezt is tapasztaltam már, néha egy mondat vagy egy ''jel'' képes még a gyomromba hozni a szívemet Hát de mit tehetnék? Én tényleg szerettem...

Tetszik hogy egyedül a ''heg'' szócskát használtad fel mint konkrét dolgot, amit jellemeztél is átvitt értelemben. Kicsit abszurd az egész, a legjobban az jön be hogy nem konkretizálsz, és egy olyan sémaszöveget alkottál amibe bárki beletudja ''ültetni'' az életét, és azt szegmensekre (hegekkel határolva ) bontani... érdekes

üdv: Z

ui.: amikor én így elmerengek elszoktam menni titokban (már nem is az ) sétálni és fotózni

''Kicsit abszurd az egész, a legjobban az jön be hogy nem konkretizálsz, és egy olyan sémaszöveget alkottál amibe bárki beletudja ''ültetni'' az életét''

Szinte mindig így írok, a blogomban se az életem történéseit és a napom eseményeit mesélem el, hanem a hozzá kapcsolódó érzéseket, gondolatokat és benyomásokat. Így pedig teljesen igaz lesz az, amit írtál, hogy mindenki rá tudja vetíteni a saját életére. Ezzel pedig egyedül csak annyi a célom, hogy néha gondolkoztatásra késztessem az embereket

Ami jó dolog, de persze az ember akarva akaratlanul próbálja magát beleképzelni/élni mások történeteibe, hogy ''rám hogyan hatott volna ez az eseménysorozat'' vagy ''én hogy is reagáltam volna''. Nah erre teszel rá egy lapáttal kövit is olvasom majd

üdv: Z

Érdekes, jó írás.
Most meggyőződtem hogy nem csak én szeretek éjszaka zenét hallgatni (Persze csak fülessel.)

jó írás

nekem is van ilyen hegem...az is csajjal kapcsolatos, néha szokott még fájni, pedig mindenemmel azon vagyok hogy elfelejtsem

Érdekes...mindenkinek van a lelke mélyén egy heg...ami ha mesélni tudna!Tetszik amit leírtál!Szinte láttam magam előtt a leírtakat,nagyonjó írás....ritkán mondok ilyent de ez tetszik!

Ezt is tapasztaltam már, néha egy mondat vagy egy ''jel'' képes még a gyomromba hozni a szívemet

ez de igaz és dúrva...mai napig van ilyen az első szerelmemmel kapcsolatban is ...pedig milyen régvolt....


[Szerkesztve]

Elmélyült és korrekt

A hegek egy seb emlékei, de ha vannak hegeid, vannak emlékeid.
Az emlékek határozzák meg a múltad, amiből Te magad is vagy.

Ha okosan élsz, a hegeid is nagyon sok mindent tudnak tanítani,
ergo ne félj a fájdalomtól

Ja és írj még sokat

hella!

olvastam a szilveszteri irast is ,ez után.
ez a masodik jobb, nyilvan mas volt a lelkiallapot is.
de ha ilyen szinvonalu irasokat produkalsz, mint ez, rendszeres olvasod leszek.
grat

udv!

''Én is a zenében szoktam kiélni magam: mindig ha előveszek vmi zenét, amit régebben sokat hallgattam, rám törnek az emlékek abból az időbő''l

Ezzel en is igy vagyok Az eletem szinte minden fontosabb korszakahoz tartozik egy szam /nem egy egyuttes, nem egy album, egy kifejezett single/ es ezekhez mindig kotodik mindig valami olyan emlek ami megmosolyogtat avagy megkonnyeztet.
Erdekes dolgok ezek
Jo az iras!

Jó írás valóban

Ha megengeded: A visszatérések meg azért vannak, mert ezeket az állapotokat/érzeteket nem sima emlékként és infóként tárolja az elme. A legapróbb hasonlóság/egyező környezeti inger is ''aktivál(hat)ja'' az egészet, azért volt az is, amit mondtál, hogy egy illat mit okozott nálad, teljesen a korábbi állapot, az összes akkori érzettel együtt, uralkodott el rajtad. A tudatos elméd kikapcsolt (még ha nem is teljesen) és minden érzet megelevenedett, akár ugyanolyan intenzitással mint, amit akkor éreztél. Persze némi befolyásod lehet rá de nem sok (elfojtani még úgy ahogy el lehet dolgokat). Meg nem mindegy, hogy mennyi egyező inger játszik szerepet a környezetben sem, mert annál intenzívebb. Persze egy fő inger/egyezés is okozhat teljes restimulációt. Milyen szép is az elme...

(Én kérek elnézést )

[Szerkesztve]

Fantasztikus!Nagyon tetszik az irasod!
Nekem is 'erosebb' emlekeimhez legyenek jok vagy rosszak,mindig egy szamot kotok...es amikor meghallgatom neha neha ezeket a szamokat ugy elem meg lelkileg mintha tegnap tortent volna....

Köszönöm nektek

Sajnos lebetegedtem és kórházba kerültem, ma ugyan kaptam 1 nap kimenőt, de holnap irány vissza és valószínű megműtenek

Utána viszont visszatérek egy újabb írással, sok téma van, amit szívesen elétek tárnék még.
Az pedig nagyon jól esett, hogy ilyen sokan elolvastátok és hozzá is szóltatok, megerősítettetek abban, hogy mindenképp folytassam az írást

a zene nekem is mindig segít az ilyenben

Jó írás. Nagyon elgondolkodtató.

Amikor szomorú vagyok, a Pink Floyd: The Wall (A Fal) albumát hallgatom. Ilyenkor eszembe jut, hogy vannak olyanok, akiknek sokkal rosszabb, mint most nekem...

Joc