Érdekes egy írás volt
Csak megerősödött bennem az a kép, hogy kitartással az élet bármely területén meg tudja állni a helyét egy ember. Tök mind1, hogy ez munka vagy betegség. A hozzáállás számít.

ÉN ennél a sajnálat résznél akadok el mindig egy kicsit. Tudom, hogy sajnálattól senkinek sem lesz jobb, meg gyakorlatilag tök mind1 is. De sztem ez sokszor inkább együttérzés, vagy nem is tudom hogy foglamazzam meg, vagy mi a jó szó erre. Ami én úgygondolom, hogy természetes dolog egy bizonyos szintig. Úgy minthaogy ''sajnálod'' a haverod, akit elhagyott a bnője, vagy eltört a lába, vagy meglopták. Igazából ez sztem nem is az a klasszikus sajnálkozás kategória Inkább valami más, ami egy normális emberi érzés/együttérzés.