Megértem, hogy majdnem sírtál, hiszen nevethet az ember amennyit csak akar, de belül mélyen ott van az a bizonyos érzés. Saját magának az ember pedig nem hazudhat, én azt mondom ha sírni kell, akkor sírj!!! Nem szégyen és Te is jobban leszel, megkönnyebbülsz!
Az embereken néha én is nagyokat nevettem. Próbareggeliről jöttem ki a kórházból, (egy csövet dugtak le a torkomon egész a gyomromig és félóránként beleöntöttek valamit, hogy nézzék hogyan emésztek, igazából nem érdekelt miért csinálják, jobban foglalkoztatott az, hogy hogyan veszek levegőt ) mikor rosszul lettem és hánytam az utcán. Aszondja nekem a kúltúrált felnőtt ember, hogy ''nem kéne annyit inni''. Ekkor sírtam el először magam, sírtam és nevettem. Arra gondoltam, hogy vajon Ő mit csinálna hasonló helyzetben és én mit tennék ha látnám így.
Én is ettem most egy csokit


[Szerkesztve]