üzenetek

hozzászólások


Bubu79
(addikt)
Blog

Üdv mindenkinek :)

Elöljáróban talán annyit, hogy igaz, amit Batman írt itt, a #28-ban: [link] - tényleg sokan járnak-kelnek az utcán olyanok, akik már megjárták/megjárják a hadak útját ezzel a szörnyű kórral - legyen az bármelyik vállfaja is...

Az én történetem egy munkahelyi szűrésen kezdődött ( a volt munkahelyemen természetbeni juttatásként egészségpénztáras számlára is utalt egy bizonyos összeget a munkáltató havonta, pusztán annak fejében, hogy időszakos kivizsgálásra kellett járni, melyen komplett szűréseket végeztek - hasi-, nyaki ultrahang, teljes vérkép, zöldhályog szűrés, belgyógyászati vizsgálatok, stb... )...

Az első ilyen szűrővizsgálaton a nyaki ultrahangon kiderült, hogy egy csomó van a nyakam bal oldalán, melyről én nem is nagyon tudtam, mivel nem kifelé terjeszkedett, hanem befelé haladt...
Mint az kiderült, egy 4*4*3,5cm-es valamiről van szó, ami első blikkre ''egyszerű'' göbnek tűnt - folyadékkal telt duzzanatnak...
Az ultrahang vizsgálat után beutaltak a helyi endocrinologiára ( pajzsmirigy ambulancia ), ahol megpróbálták kideríteni, vajon mit rejthet ez a göb. Két alkalommal hajtottak végre mintavételt, melyek során a göbben található folyadékból egy vékony tű és fecskendő segítségével laborvizsgálathoz való mennyiséget szívtak le a ''termékből'' - de sajnos egyik sem mutatott egyértelmű eredményt a folyadék mibenlétére vonatkozóan ( noha a második vizsgálat során az orvos ultrahang segítségével, ''célzottan'' vett mintát a göb egy bizonyos pontjáról ).
Mivel nem voltak egyértelműek az eredmények, az orvosom javaslatára a műtét mellett döntöttem - hiszen miért ne vegyék ki azt, aminek semmi keresnivalója a normális alkatrészek között? :) Aznap, amikor az orvos szembesített azzal, hogy nem tudja kizárni a pajzsmirigy rákot, a szokásos negyed órás séta helyett másfél óra múlva értem haza - fogalmam sincsen merre jártam, mit csináltam, mi járt akkor a fejemben... Egyszerűen köntörfalazás nélkül a fejemhez vágta a dolgot, de ami a legrosszabb, hiába próbáltam meg informálódni tőle a betegséget illetően ( hogyan, mitől alakulhat ki, mik az esélyek, MI EZ? ), egyáltalán nem volt túl informatív...

2003 január 13-án műtöttek a dunaújvárosi kórházban, egy három órás műtét során eltávolították mindkét pajzsmirigyemet ( a műtét közben volt ideje a személyzetnek meginni egy kávét, elszívni egy cigit, valamint elverni egy békés polgárt na jó, ez csak egy kis fekete humor..., mivel egy jó órán keresztül várták a fagyasztásos szövettan eredményét - amelyből kiderült, hogy bizony nem jóindulatú csomóról van szó, hanem rákról... ).

A műtétet követő napok viszonylag fájdalommentesen teltek, türelmesen viseltem a történteket, bizakodva tekintettem a jövőbe és vártam az utólagos vizsgálat eredményeit.
Szerencsére olyan kórterembe kerültem, ahol vegyesen voltunk, mindenféle műtétek után lévő betegek ( a szomszéd ágyon egy 16 éves srác feküdt vakbélműtéttel, Ő szegény sokat szenvedett, mivel a közhangulat jobbára meglehetősen vidám volt. Ez azonban kicsit nehezítette a gyógyulását, mivel meglehetősen rendesen húzódott a sebe a sok röhincséléstől :) ). A Jó társaság egy ilyen helyzetben nagyon fontos - szerencsém volt, hogy ilyen kórteremben kötöttem ki...

A kórházat elhagyva még egy darabig nem kaptam meg a megfelelő hormonpótló gyógyszereket ( a pajzsmirigy anyagcsere és növekedési hormonokat termel - már akinek van :) ), ezért egy jó hónap/öt hét után meglehetősen kellemetlen tüneteket produkált a szervezetem - hízásnak indultam, bevizesedtek a végtagjaim, bőrszárazság és egyéb kellemetlenségek jelezték, hogy bizony olyasmit vettek ki, amire még szükségem lett volna... A gyógyszer hanyagolására az ellenőrző vizsgálatok miatt volt szükség, az egésztest szcintigráfiának nevezett vizsgálat során egy izotópból álló kontrasztanyag elfogyasztása után ( folyadék volt ), gamma kamerával készítettek felvételt a testemről. A kontrasztanyag jód izotóp tartalmú folyadék volt - a pajzsmirigy szövet felveszi a jódot - a kamera pedig kimutatja a sugárzást, tehát láthatóvá válnak a maradékszövetek.

Az első vizsgálat nem meglepő módon még mutatott jelentős maradékszövetet ( érdekes módon nem csak a nyakon fordul elő a pajzsmirigy szövet, hanem más tájakon is fellelhetőek kisebb telepek - ezeknek az újabb megbetegedés elkerülése végett ''pusztulniuk'' kellett ) melyet izotóp terápiával orvosoltak az Országos Onkológia Központban ( Kék Golyó, ha úgy ismerősebb )

Az első kezelésnek teljesen optimistán ugrottam neki - majdcsak túl leszek rajta, azután elfelejtem még az emlékét is a kórnak... sajnos az optimizmusom korainak bizonyult - mint kiderült, a maradékszövetek nem egészen úgy reagáltak az általam elfogyasztott jód131 kapszulára, ahogyan várták - igazi túlélőként viselkedtek és tettek a sugárzó egyéniségemre...

Ekkor zuhantam meg teljesen...

A második kezelésre már úgy mentem el, hogy minden mindegy - legfeljebb felnyitnak megint és farigcsálnak még a nyakamból egy keveset... Mint kiderült rendesen túlreagáltam a dolgot, mivel a második kezeléskor kb 1,5-szer akkora dózist kaptam, mint először és a maradékszövetek ezt a kiképzést már nem bírták és szinte teljes egészében eltűntek - nem volt hát szükség további farigcsálásra és izotópot sem kaptam többet :)

Jelenleg négy évvel vagyok a műtét után, az életemet felforgatta a dolog. Másképpen értékelem az apró örömöket és megtanultam becsülni mindazokat, akik mindvégig mellettem álltak, noha a két kezelés közötti időben kiállhatatlan voltam, kerültem inkább mindenki társaságát, mert nem tudtam normálisan szólni senkihez - pusztán a tájékoztatás hiánya miatt...
Ha már akkor tudtam volna mindazt, amit ma tudok erről a betegségről, akkor tizedannyi lelki fájdalom nem ért volna, könnyebben viseltem volna az egész helyzetet és nem vesztem volna össze mindazokkal, akik a szeretetükkel és odaadásukkal szerettek volna segíteni nekem, hogy ne úgy éljem meg a dolgot, ahogy végülis az önmarcangolás miatt megéltem...

A legfontosabb tanácsom azoknak, akik neadjisten hasonló helyzetbe kerülnének, hogy soha ne azokon töltsék ki a dühüket/fájdalmukat, akik mellettük vannak, soha ne fogadják támadásként az együttérzést, ne éljék meg úgy az együttérző pillantásokat és a segíteni akarást, mintha sajnálatból történne, mert ez nem igaz...

Azok, akik az emberrel együtt kénytelenek megélni a dolgot, nem sajnálatból olyanok, amilyenek, hanem mert nem tudják kezelni a helyzetet - nem tudják mi a jobb: hagyni dühöngeni, együttérzően, megértően meghallgatni az embert a kétségeivel, és fájdalmaival, vagy közömbösnek mutatkozni, mintha ez nem lenne több egy átlag szúnyogcsípésnél... Sajnos Nekik sem egyszerű a helyzetük, hiszen olyan emberről van szó, aki sokat jelent az életükben, elvesztése pótolhatatlan űrt hagyna maga után... Ne bántsuk hát Őket...

Végezetül néhány szó az általam tesztelt homár fajtáról, a pajzsmirigy rákról:
A betegség nagyon jól kézben tartható, nagyon jó gyógyulási esélyekkel rendelkező kór - 40 év alatt az esetek 90% feletti mértékben tökéletesen gyógyítható, 40 év felett is 80-85% a gyógyulás esélye.

A műtétek sajnálatos mellékhatása, hogy kíváncsi teszter élete végéig kénytelen hormonpótló készítményeket szedni, melyek pontos adagjának belövéséig érhetik meglepetések az embert - jómagam a műtétet követő egy évben 25 kilót híztam, melytől mostanra részben sikerült megszabadulnom - 20 kiló mínusznál tartok és dolgozom a maradék 5 kilón is, mert még úgy érzem nem vagyok a régi :)


Batman, Iginotus: Számomra igazi hősök vagytok, mert úgy élitek meg az enyémnél keményebb dolgot, mint a világ legerősebb emberei, maximális tiszteletem a Tiétek :R Mielőbbi jobbulást és hosszú, boldog életet kívánok Nektek és persze minden sorstársunknak :)

üzenetek