elismerés és ámulat. micsoda élmények.

Más dimenzió ez a világ, mint amit oly sokan ismerünk. Jó volt beletekinteni, köszi az írást

Japánban mennyire lehet japántudás nélkül boldogulni turistaként? (Meg a kanjik megtanulása alapból elég lehetetlen feladatnak tűnik.)

[ Szerkesztve ]

Még mikor 2012-ben először jártam Tokióban, már akkor is volt egy halom turistabarát app, a főbb látványosságok mindig több nyelven, egyértelműen fel voltak tüntetve, bár a helyiek angoltudása még napjainkban is hagy kívánnivalót, de legalább segítőkészek.

Azóta relatíve jól elsajátítottam már a nyelvet, úgyhogy azt mondom, kell egy minimális tudás, ha az átlagnál jobban meg akarsz ismerni ezt-azt, mert én is érzem, hogy hiába találtam meg mindent anno, a 2012-es látogatás elég felületesre sikerült. (A kanji egyébként szerintem pite, ha egyszer ráérzel, így engem pl. a nyelvtan sokkal nagyobb kihívás elé állított )

Nagyon jo beszamolo nagyon szep kepekkel.

Lehet bennem van a hiba, de ha már meghallom vagy látom egy távolkeleti ország nevét, a hátamon visszafelé áll a szőr... Az én gyomrom nem tudja bevenni ezeket a kultúrákat, igazi Europiszaenszisz vagyok úgy érzem.

Én végtelenül nagyra tartom őket a hagyományaik, a tiszteletük miatt, hogy hűek az identitásukhoz, ellenben ezzel a fogyasztó vadkapitalista nyugati társadalommal. Nem élnék ott, én ide születtem, de egyszer nagyon szívesen elutaznék pár hónapra, hogy közelebbről is bepillantást nyerjek a kultúrájukba

Hiba vagy sem, de ezek szerint neked teljesen más a szemléleted és értékrended, de nincs ezzel baj.

Én nagy tisztelője vagyok azoknak az értékeknek és erényeknek, melyeket ők képviselnek.

Nagy ez a golyó, mindenki éljen arra amerre neki tetszik.

jó ég, mennyire szívbemarkoló volt ezt olvasni

májusban volt szerencsém bő két hétig ázsiai levegőt szívni, egy féléves rákészülés után. ezalatt sikerült hét várost érinteni, három országban (bár én szeretem 5-nek mondani Hong Kong és Macau miatt ), egyszerűen nem volt erőm nekiveselkedni, hogy blogot készítsek róla. terveztem, de egyszerűen túl sok volt, feldolgozni is nagy feladat, hát még élvezhetően átadni.

szóval ezúton is köszönöm, a Kiotoban gyűjtött élményeink sokszor vágtak egybe, kicsit újra ott éreztem magam, megérte elolvasnom. macha, onsen, sashimi, kimono, még olvasva is öröm tölt el a hasonló szavaktól. kár volt hazajönnöm, úton-útfélen ráeszmélek, hehe.

látszik, hogy nem alkalmi fényképezőgépes kínai turista módon vágtál neki, a célpontok és a látogatások, illetve leírások minősége, mélysége nyomán sejtem, hogy mi tapasztalat van mögötte. na meg munka a cikkben magában már a vasutasnál is feltűnt, de ez most nagyon betalált nekem.

köszönet érte

ui.:

onsen kérdéskörben szerencsés voltam (belsősnek mondható vezetőm volt végig, egy barátom költözött ki és egy év alatt eléggé belejött a dolgokba). pontosan azt sikerült kipróbáljam, amit az általad leírtak talán negatívumként hoztak fel, a turistacélpont jelleget - persze ettől még nagyon szívesen megnézném. nekünk is Kinosaki volt tervben, de elszaladt az idő és az utolsó nap már csak Kawasakiba vonatoztunk el (én Yokohamában/Tokióban állomásoztam majd egy hétig). azon belül a Shirako no Yu onsent vadásztuk le, ahol némi rutinnal rendelkezett a cimborám. ez már a tipikus eldugott, helyiek által látogatott, igazán autentikus hangulatú kis onsen volt. meg tudnám szokni... (néztek is lopva furcsán, hogy két hatalmas fehér bálna mi a fenét keres itt, japán társaság nélkül ráadásul )

éjszakai piac terén hol edződtél meg, véletlenül nem kóboroltad végig a Shilin Night Market-et is?

helyileg hol tengeted a munkás napjaid? permanens, vagy átmeneti időt tervezel kint?

[ Szerkesztve ]

4 éve élek Japánban, ugyanennyi ideje dolgozom Fukuoká-ban, úgyhogy ez idő alatt ragadt rám úgy valami a helyi kultúrából, hogy már nem feltétlenül kell utána olvasnom előtte.

Sok onsen-ben jártam én is, bár nem vagyok rendszeres látogató. E tekintetben viszont szerintem Kyushu verhetetlen, úgyhogy ezt szoktam ajánlani.

Asszony egyébként tajvani, anyóslátogatás végett így viszonylag gyakran járok arra, többnyire azonban csak egy-egy hétvége vagy hosszabb ünnep erejéig. Ebből kifolyólag a nagyobb piacokat már végigvettük.

5 évig dolgoztam a Nissin-nél egyépként Momofuku Ando fiával Koki Andoval én találkoztam személyesen.

@dabadab : most voltunk az egész családdal november elején egy hétig Japánban, teljesen jól el lehet boldogulni japántudás nélkül is. Alap kifejezéseket tudok csak (mondjuk pár tucatnyi szót, tavasszal szereztük a repjegyeket és azóta próbálgattam tanulni), és a japánok nem nagyon tudnak angolul a tapasztalataim alapján, viszont Narában, Kiotóban és Tokióban (ahol mi jártunk) is szinte mindenhol ki vannak írva angolul a dolgok (irányok, helyek, tudnivalók).
Tokióban biztos buktunk valamennyi pénzt azon hogy nem feltétlenül a legoptimálisabb átszállást/útvonalat választottuk esetleg a metrón, de eltévedni nem tudtunk igazából.

Éttermekben pedig gyerekjáték rendelni amiatt hogy szinte mindenhol (de tényleg, kb. mindenhol) ott van a bejáratnál az ételek élethű műanyag mása, lefényképezed kint ami szimpi, bent megmutatod hogy ezt kéred. Automatából rendelős éttermek is vannak, olyanban egyszer ettünk, de ott is voltak képek és angol név...
A boltban kajavásárlás mondjuk gyakran zsákbamacska (ott viszont nincs rajta latin betűkkel hogy mi a francot veszel), de az éttermi kaja (ramen vagy szusi vagy gombócok) olcsó szerintem, gyakrabban ettünk kint mint előtte gondoltam volna.

[ Szerkesztve ]

Az utolsó oldal érdekesen hangzik. Ezek szerint ott nem dívik annyira a 'falusi turizmus' illetve ennek ottani megfelelője? Nem érdeklődnek a 'múlt' dolgai iránt, vagy csak máshogy érdeklődnek (számítógépről, távolból)?

myckey és DeathAdder:

Engem elborzaszt az, amit látni belőlük, beléjük van nevelve a robot üzemmód, ezek még örülni sem tudnak igazán semminek, olyanok, mint egy darab fekália, akinek még a vigyorgás sem megy, mert valaki ott áll a hátuk mögöt késsel... Brutálisan lelombozó ez a droid mód, mellé még úgy él a többségük mint valami városi remete, burokban, életképtelen megvalósításban. Persze mindenki tisztel mindenkit náluk, pontosabban a többség, így mindenki helyesel a másik hüyeségére kb. Számomra az egész kultúrájuk borzasztó, Kína, Japán, Korea nagyon kilóg a világ sorából.

épp ez jutott eszembe

én is rendelkezem japán és kínai barátokkal és nem tartom őket ilyen embereknek.
tény, hogy amikor filmeket mutatnak tudományos adókon, kicsit elvontnak láttatják az ottani helyzetet, de köztük járva, ismere őket, eltölteni velük estéket, rá lehet jönni, hogy nem olyanok mint a nyugatiak szemével készült filmekben. Tény, hogy sok ember él kis helyen és így az ingatlanok nem kifejezetten nagyok, zsúfoltak és nyugati szemmel furcsák is talán. Viszont csak nézz körül egyszer éjszaka a bárokban vagy csak az éjszakában, mosolygós embereket fogsz látni, akik semmiel sem élvezik kevésbe a "bulizást" mint pl mi vagy te.

Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen értem a kérdést, de megpróbálok válaszolni.

Ami a múlt szeretét illeti, országszerte találni több száz, vagy akár ezer éves épületeket is (kastélyok, templomok, ritkábban teljes városrészek formájában), így ezzel biztosan nincs probléma.

Persze vannak nagyon igényesen megőrzött falvak is, melyek így gyorsan felkapottá válnak (pl. Shirakawa-go), de a trend azt mutatja, hogy szívesebben élnek városban, mert egyszerűen kényelmesebb. Nyilván így nem tudnak minden kihalt települést megmenteni az ényeszettől, de a fennmaradtakat szívesen látogatják pár nap erejéig pl. túrázás, kézműves foglalkozások, növénytermesztés / állattenyésztés stb. megismerése végett.

@Joci10: ott is dívik a "falusi turizmus" valamilyen szinten, legalábbis a hagyományos szállók ("rjokan") és fürdők ("onszen") szempontjából.

Sokkal-sokkal inkább arról van szó szerintem hogy elöregszik a japán lakosság. A fiatalok (akárcsak Magyarországon) a városokba költöznek a jobb/könnyebb megélhetés reményében és (akárcsak Magyarországon, de sokkal észrevehetőbben) sok tanya és falusi ház marad gazdátlan, ennek nem sok köze van a falusi turizmushoz.

Ráadásul míg itthon ma már sok száz (vagy akár sok ezer) falusi házat megvettek a német, holland, stb nyugdíjasok, addig ilyen "tőkebeáramlás" és a falvak ennek következtében történő megújulása/felélénkülése Japánban gyakorlatilag szerintem egyáltalán nem létezik... Vagy másik példa: Hévízen jártunk idén, úgy láttuk nem csak magában a városban, de a környékbeli falvakban is rengeteg orosz vett házat/lakást...

[ Szerkesztve ]

Köszönöm a válaszokat; igen, ilyesmikre gondoltam a kérdése(i)mben.

Hévízen jártunk idén, úgy láttuk nem csak magában a városban, de a környékbeli falvakban is rengeteg orosz vett házat/lakást...

Ez már elég rég elindult folyamat. Nekem az volt a meglepő, amikor tavaly Zalaegerszegre buszoztam rendszeresen, hogy gyakorlatilag ehhez igazodva a környéken az út széli nagy hirdetőtáblák is szinte csak cirill betűsek.

Karlovy Vary-t is ugyanígy felvásárolták.

_________

A beszámoló nagyon tetszett.

Aha, szerintem nem nagyon vagy tisztában a dolgokkal.
Vagy kevered Észak Koreával . De ez meg megint más téma
A kultúrájukat meg hagyjuk is inkább.
Lehetne arról beszélni mik az életben a borzasztó dolgok és mik nem.

Na jól van, ma is érdemes volt felnéznem a PH -ra

[ Szerkesztve ]

Szuper kis írás.
Régóta tervben van egy 1-2éves kiutazás. Ezekszerint érdemes venni egy kis vidéki kecot bázisnak; egy hotellal szemben.
Köszi a hasznos infókat.

adlersson, köszi az írást, nagyon tetszett.
Arról írsz pár mondatot, hogy milyen a japán munkakultúra nyugati szemmel nézve, úgy, hogy benne élsz? Sok japán kollegával dolgozom együtt, illetve ősszel volt szerencsém 1 hetet eltölteni kinn; ami így kívülről lejött nekem, hogy rengeteg időt töltenek munkával (11-12 óra minimum, plusz 1-2 óra utazás), viszont sokszor az effektivitás rovására (tehát hatékonyabban tudnának dolgozni, ha napi 1-2 órával kevesebbet dolgoznának).
Neked mi a véleményed erről?

Hogy sok időt töltenek melóval az biztos, de a 11-12 óra szerintem elég extrém. Az ingázás időtartama változó, de van olyan kollégám, aki elmondása szerint anno napi 2 x 2 órát vonatozott a lakóhelye meg az egyetem között.

Tavalyi esetek kapcsán a karōshi került az embertelen munkaidőkkel kapcsolatos vizsgálódás középpontjába, de ettől függetlenül azok a cégek, akik eddig is hülyére hajszolták a munkaerőt, azok nem mostanában fognak lépéseket tenni e jelenség felszámolására, mert egyszerűen nincs szankcionálva a dolog. Ha csökkentik az évente vállalható túlórák számát, az kb. csak az adott cég vezetésének "jófejsége". Természetesen van bennük egy alap "munkamánia" is, melyet leginkább a teljesítménykényszer / társadalmi nyomás vált ki, de ez még viszonylag kontrollálható lenne a túldolgoztatás nélkül. Tavaly februárban ugyan kitalálták a "premium friday"-t, melynek során minden hónap utolsó péntekén korábban leléphet a melós, de még így is sok helyen előfordul, hogy egyszerűen úgy kell elhajtani haza a munkást.

Nyilván egyébként ezen agyondolgozós jelenségnek társadalmi és gazdasági hátrányai is vannak, így pl. a hullafáradt plebs nem fog szaporodni és nem fog költeni sem, így a népesség csökkenése mellett már az is probléma, hogy az embereknek gyk. nincs idejük elkölteni a pénzüket (még ha egyébként lenne mit).

Szerencsére a karōshi meg ezek viszonylag távol állnak tőlem, köszönhetően annak, hogy a sok helyen bevett gyakorlattal ellentétben a főnök(eim) nem csövelnek bent az irodában este 8-ig lázas munkát mímelve, így vis major eseteket leszámítva, mi is szinte mindig idejében elmehettünk haza. Van ugye ez a nagyon korszerű, hierarchikus rendszer, hogy a főnök előtt pofátlanság elmenni, de szerencsére nálam ezzel itt nincs gond. Ugyanez vonatkozik a céges ivásokra is, mikor a hajnal 2-kor részegen az utcán fetrengő öltönyösöknek mondjuk 5-6 óra múlva 0.0-át kell fújniuk a munkakezdés előtti szondázásnál.

A munka üteme, legalábbis amit én, a szakmámon belül, gépgyártás során tapasztalok, nem kifejezetten erőltetett. Vannak határidők nyilván, de nincs fejetlenség, többnyire kiszámítható a munkarend. Van sok meeting, rutinosabbak, akiknek pozíciójukból adódóan benn kell, hogy legyenek, de semmi közük a témához, megoldanak egy-két sudoku-t, szundítanak egyet, aztán megy vissza mindenki a dolgára. Megszokást igényel viszont a kommunikáció, mert néha eszméletlen, hogy mennyire nem képesek a nyílt, egyenes információcserére és inkább sunyulnak a háttérben.

Köszi az írást, várom a következőt. Egyszer de szeretnék én is kijutni.

"sunyulnak a háttérben"
Egyre kiváncsibb vagyok a hétköznapi moráljukra, szociális képességeikre.

Amikor BP idegenvezetőskodtem pár évet, akkor azt vettem észre, hogy elég közel áll a magyar mentalitás a japánhoz, de abból a talán 100 emberből nem lehet egy egész társadalmat leképezni.

Vagy igen?

Annyiból mondjuk tisztelem őket, hogy többnyire alapos, néha tényleg részletekbe vesző munkát végeznek. Akiket én személyesen ismerek, azokról azt is elmondhatom, hogy becsületes, felelősségteljes emberek, de ezt ma már a megannyi céges botrány árnyékában (Kobe Steel, Toshiba stb.) nem merném kijelenteni az egész japán társadalomra. Tény viszont, hogy anno a vonaton felejtettem a pénztárcámat, benne kb. 200k forintnyi kp.-val csodák csodájára hiánytalanul leadta valaki a végállomáson. Nem vagyok antimagyar, de ilyet otthon jelenleg nem tudok elképzelni.

Személyes és turista ismerősök tapasztalatain keresztül viszont akad negatív példa is bőségesen, melyek ugyan valószínűleg csak peches esetek, de előfordult, hogy ismerős biciklizés közben sérült meg, tiszta vér volt a lába és hiába próbált meg segítséget kérni az elhaladó autósoktól vagy a környékbeliektől, nagyon senki nem mozdult meg. Amit viszont én tapasztalok "sunyi" címszó alatt, az az, hogy kerülik a konfrontációt, így inkább lenyelik a gondjukat, semmint, hogy közvetlen megbeszélnék veled. Ez kimerülhet annyiban, hogy nem örülnek a fejednek pár napig, de pl. ha elszúrsz valamit munka közben, akkor simán felnyomhat a főnöknél, annak ellenére, hogy nagyon megértőnek tűnt kezdetben. Meg ugye nem kell mondani, hogy a viszonylag introvertált mivoltuk miatt a többség elég nehezen nyílik meg, pláne egy idegen előtt, így gyakran úgy kell kipréselni belőlük, hogy mi a gondjuk, különben nem tudunk 1-ről a 2-re lépni.