Köszönöm a válaszokat; igen, ilyesmikre gondoltam a kérdése(i)mben.

Hévízen jártunk idén, úgy láttuk nem csak magában a városban, de a környékbeli falvakban is rengeteg orosz vett házat/lakást...

Ez már elég rég elindult folyamat. Nekem az volt a meglepő, amikor tavaly Zalaegerszegre buszoztam rendszeresen, hogy gyakorlatilag ehhez igazodva a környéken az út széli nagy hirdetőtáblák is szinte csak cirill betűsek.

Karlovy Vary-t is ugyanígy felvásárolták.

_________

A beszámoló nagyon tetszett.

Aha, szerintem nem nagyon vagy tisztában a dolgokkal.
Vagy kevered Észak Koreával . De ez meg megint más téma
A kultúrájukat meg hagyjuk is inkább.
Lehetne arról beszélni mik az életben a borzasztó dolgok és mik nem.

Na jól van, ma is érdemes volt felnéznem a PH -ra

[ Szerkesztve ]

Szuper kis írás.
Régóta tervben van egy 1-2éves kiutazás. Ezekszerint érdemes venni egy kis vidéki kecot bázisnak; egy hotellal szemben.
Köszi a hasznos infókat.

adlersson, köszi az írást, nagyon tetszett.
Arról írsz pár mondatot, hogy milyen a japán munkakultúra nyugati szemmel nézve, úgy, hogy benne élsz? Sok japán kollegával dolgozom együtt, illetve ősszel volt szerencsém 1 hetet eltölteni kinn; ami így kívülről lejött nekem, hogy rengeteg időt töltenek munkával (11-12 óra minimum, plusz 1-2 óra utazás), viszont sokszor az effektivitás rovására (tehát hatékonyabban tudnának dolgozni, ha napi 1-2 órával kevesebbet dolgoznának).
Neked mi a véleményed erről?

Hogy sok időt töltenek melóval az biztos, de a 11-12 óra szerintem elég extrém. Az ingázás időtartama változó, de van olyan kollégám, aki elmondása szerint anno napi 2 x 2 órát vonatozott a lakóhelye meg az egyetem között.

Tavalyi esetek kapcsán a karōshi került az embertelen munkaidőkkel kapcsolatos vizsgálódás középpontjába, de ettől függetlenül azok a cégek, akik eddig is hülyére hajszolták a munkaerőt, azok nem mostanában fognak lépéseket tenni e jelenség felszámolására, mert egyszerűen nincs szankcionálva a dolog. Ha csökkentik az évente vállalható túlórák számát, az kb. csak az adott cég vezetésének "jófejsége". Természetesen van bennük egy alap "munkamánia" is, melyet leginkább a teljesítménykényszer / társadalmi nyomás vált ki, de ez még viszonylag kontrollálható lenne a túldolgoztatás nélkül. Tavaly februárban ugyan kitalálták a "premium friday"-t, melynek során minden hónap utolsó péntekén korábban leléphet a melós, de még így is sok helyen előfordul, hogy egyszerűen úgy kell elhajtani haza a munkást.

Nyilván egyébként ezen agyondolgozós jelenségnek társadalmi és gazdasági hátrányai is vannak, így pl. a hullafáradt plebs nem fog szaporodni és nem fog költeni sem, így a népesség csökkenése mellett már az is probléma, hogy az embereknek gyk. nincs idejük elkölteni a pénzüket (még ha egyébként lenne mit).

Szerencsére a karōshi meg ezek viszonylag távol állnak tőlem, köszönhetően annak, hogy a sok helyen bevett gyakorlattal ellentétben a főnök(eim) nem csövelnek bent az irodában este 8-ig lázas munkát mímelve, így vis major eseteket leszámítva, mi is szinte mindig idejében elmehettünk haza. Van ugye ez a nagyon korszerű, hierarchikus rendszer, hogy a főnök előtt pofátlanság elmenni, de szerencsére nálam ezzel itt nincs gond. Ugyanez vonatkozik a céges ivásokra is, mikor a hajnal 2-kor részegen az utcán fetrengő öltönyösöknek mondjuk 5-6 óra múlva 0.0-át kell fújniuk a munkakezdés előtti szondázásnál.

A munka üteme, legalábbis amit én, a szakmámon belül, gépgyártás során tapasztalok, nem kifejezetten erőltetett. Vannak határidők nyilván, de nincs fejetlenség, többnyire kiszámítható a munkarend. Van sok meeting, rutinosabbak, akiknek pozíciójukból adódóan benn kell, hogy legyenek, de semmi közük a témához, megoldanak egy-két sudoku-t, szundítanak egyet, aztán megy vissza mindenki a dolgára. Megszokást igényel viszont a kommunikáció, mert néha eszméletlen, hogy mennyire nem képesek a nyílt, egyenes információcserére és inkább sunyulnak a háttérben.

Köszi az írást, várom a következőt. Egyszer de szeretnék én is kijutni.

"sunyulnak a háttérben"
Egyre kiváncsibb vagyok a hétköznapi moráljukra, szociális képességeikre.

Amikor BP idegenvezetőskodtem pár évet, akkor azt vettem észre, hogy elég közel áll a magyar mentalitás a japánhoz, de abból a talán 100 emberből nem lehet egy egész társadalmat leképezni.

Vagy igen?

Annyiból mondjuk tisztelem őket, hogy többnyire alapos, néha tényleg részletekbe vesző munkát végeznek. Akiket én személyesen ismerek, azokról azt is elmondhatom, hogy becsületes, felelősségteljes emberek, de ezt ma már a megannyi céges botrány árnyékában (Kobe Steel, Toshiba stb.) nem merném kijelenteni az egész japán társadalomra. Tény viszont, hogy anno a vonaton felejtettem a pénztárcámat, benne kb. 200k forintnyi kp.-val csodák csodájára hiánytalanul leadta valaki a végállomáson. Nem vagyok antimagyar, de ilyet otthon jelenleg nem tudok elképzelni.

Személyes és turista ismerősök tapasztalatain keresztül viszont akad negatív példa is bőségesen, melyek ugyan valószínűleg csak peches esetek, de előfordult, hogy ismerős biciklizés közben sérült meg, tiszta vér volt a lába és hiába próbált meg segítséget kérni az elhaladó autósoktól vagy a környékbeliektől, nagyon senki nem mozdult meg. Amit viszont én tapasztalok "sunyi" címszó alatt, az az, hogy kerülik a konfrontációt, így inkább lenyelik a gondjukat, semmint, hogy közvetlen megbeszélnék veled. Ez kimerülhet annyiban, hogy nem örülnek a fejednek pár napig, de pl. ha elszúrsz valamit munka közben, akkor simán felnyomhat a főnöknél, annak ellenére, hogy nagyon megértőnek tűnt kezdetben. Meg ugye nem kell mondani, hogy a viszonylag introvertált mivoltuk miatt a többség elég nehezen nyílik meg, pláne egy idegen előtt, így gyakran úgy kell kipréselni belőlük, hogy mi a gondjuk, különben nem tudunk 1-ről a 2-re lépni.