Nekem a jelenlegi az első rendes munkahelyem, előtte csak diákként melóztam több különböző cégnél. Viszont pont tegnap volt 11 éve hogy itt kezdtem.

Sajnos nem. 35 eves multam, es a mostani a kilencedik rendes bejelentett munkahelyem. Nem vagyok szerencses tipus ebben, igaz legtobbszor en mondtam fel valtas miatt.
Apukamnak 7 kitanult szakmaja volt, hozza szinten rengeteg munkahely. 56 evesen 42 ev munkaviszonya volt (sulival, katonasaggal egyutt).
Ma mar talan nem kell ennyi szakma, viszont a mai huszonevesek jobb ha hozzaszoknak, hogy par havonta, par evente valtas van. Akar csak helyileg, akar szakmailag is.
Nezzuk meg a teveseket, szineszeket peldaul.

[ Szerkesztve ]

LOL en meg azt hittem ilyen izgaga vagyok:

MO. katonasag + 3 rovid munka
Anglia 1
Irorszag 2
Nemetorszag 2

ez igy 9 melohely es a nyugdijbiztosito 17-evet szamolt ossze...

Izgágaság

24 Éves vagyok.

16 éves koromtól dolgoztam nyaranta egy kis helyi modell és játékboltban. A főnök kedvelt, és látta rajtam, hogy megfogom én a munkát ha kell. Mindig emelgette a fizetésemet apránként, de amúgy sem nagyon haytam volna ott, mert megvolt a jó hangulat, és a munka is kellemes volt. Kisebb szünetekkel (amikor szakmai gyakorlat volt, például csak fél nyarat voltam) 8 nyáron segítettem be. Talán a mostani lesz az első amikor már tényleg nem megyek, mert nem fér bele.

Voltam még gimiben 1 napot forgalmat számlálni. Kitettek a romatelep mellé egyszem magamban, csodálatos élmény volt.

Az első "szakmai gyakorlat" kezdeményem merő önsorsrontás volt. Elmentem egy élelmiszeripari üzembe, ami három betűs és folyékony dolgokat csinál. Itt egy rettenetes kisfőnököm volt - akiről úgy tudom, már nincs ott. Na nem baj, amikor ott voltam, akkor a segítséget nem adta meg, viszont a kellemetlenkedést igen. Amikor kijelentette, hogy mehetek vissza a sorra, vagy hagyjam ott őket, még ott az irodában beszéltem le Attilával, hogy másnaptól nála leszek ismét. Kevesebbet fizetett, de nagyon sokat megtanultam az emberekről. Kimondhatom, hogy egészen addig lenéztem azokat, akik "nem vitték sokra", és operátorként vagy gépkezelőként gályáztak. Na ott a munkatársak közül ők voltak magasan a leginkább emberek.

A második szakmai gyakorlatszerűségem az MTA-n volt. Ezt nem szeretném bővebben kivesézni, mert nem nagyon tekintek rá munkahelyként. Igazából mi ott a szakdolgozatunkat csináltuk, miközben nem kaptunk fizetést.

A harmadik gyakorlat - nyári munka, ami aztán belelógott a félévbe is, gyógyszercégnél volt. A leg-európaibb gyógyszermultiként is szokták emlegetni a szakmabeliek. Adatokat elemeztem, és próbáltam rájönni a szűk keresztmetszetre a gyártások során. Sajnos a munkám nagy része úgy telt, hogy "nem volt gazdája" annak amit csináltam, és így biztos vagyok benne, hogy nem a legnagyobb hatékonysággal haladtam. A diákbér 1100 forint alatt volt kicsivel egy órára (nettó), nem rossz. Ha nem lenne amit most csinálok, akkor nem hagytam volna ott. Sajnos a szervezettség nem az előnye ennek a helynek, és így könnyű lett volna fizetésért csak elégetni a napjaimat. Ezt a legközelebbi barátom aki később ugyanoda ment dolgozni, minden előzetes felvilágosítás nélkül is megerősítette.

A jelenlegi munkám egy közvetítői munka. Egy német cég megbízottjaként járkálok az országban beszállítók után. Én csinálom gyakran a műszaki rajzokat, és az anyagválasztást is, valamint árajánlatot kérek. A kész terméket néha én viszem Németországba. Ezt a munka engem egy szerencsés véletlennek köszönhetően talált meg. A főnök nagyon korrekt, egyáltalán nem nevelni akar, hanem együtt dolgozni. Nyitott az ötletek közös megvitatására, rugalmas a munkaidőt tekintve. Különösebben német viszonylatban nem nagyvonalú, hiszen keleti a cég, de ez a magyar helyzethez képest még mindig kimagasló. Ezt május-június környékén kezdtem el, és ment párhuzamosan minden mellett. Augusztusban előfordult, hogy körülbelül egyszerre kellett három munkahelyen megállnom a helyem. Novemberre az immunrendszerem összeszakadt, egy csomó lóvét félreraktam, és megesküdtem, hogy ilyet SOHA TÖBBÉ nem teszek. Most újult erővel megy az egyetem, mellette pedig a kinti meló, fékezett habzással, hogy ne legyen belőle gondom.

A "helyben toporgás" akkor van, ha te egy helyen rosszul érzed magad, de mégsem váltasz. Ha úgy dolgozol sokáig valahol, hogy annak van értelme (mindenféle szempontból), akkor felesleges másik állást keresni.

Például én most egy cégnél vagyok vezető fejlesztő kb. 5 éve, de addig nem akarom itt hagyni a munkát, amíg a fejlesztés és a csapat nincs olyan állapotban, amivel már elégedett lennék Szóval az minimum még három év lesz...

Huh, nem hivatalos munkán voltam egy nyáron 16 évesen, elég is volt a földön
2013-ban 9 hónapig voltam kábelkorbács gyárban, ahol cég bezárása miatt kellett mindenkinek otthagyni. Utolsó két hónapra jó helyem volt jól dolgoztam ezért betanító lettem és pluszt ember, ha valaki hiányzott, de nem élvezhettem sokáig - fizu meg béka segge alatt. De életem első hivatalos munkahelye volt 18 évesen.

2014-ben másik gyárban összeszerelőként, az egész jó volt. Idénymunka, nyár végén leállt. Cégen belül másik helyre tettek, ahol szintén látták hogyan teljesítek, kaptam egy végleges szerződést. Aznap felmondtam, ellenkezett a terveimmel, nem akartam ott megállapodni.

Elvégeztem egy második szakmát, majd ismét egy gyárban találtam magam. Első pár hónap operátor, rengeteg termelés, de persze itt is kimagaslóan teljesítettem. Emiatt egy idősebb úr mellé betettek szerelgetni, ahol olyan kényelmes és nyugodt tempóban dolgoztunk, mint még azóta sehol máshol. Sajnos ott fixen 6 hónapos szerződésem volt, elején úgy egyeztünk meg, mert már másik munkahelyem volt kilátásban, így az idő lejártával búcsút intettünk egymásnak.

Sajnos nem jött be amit kinéztem, így jobb híján nyáréra az otthonomtól 5 percnyire lévő helyen vállaltam nyári munkát. Laza jegyárus munka, kevés fizu. Arra tökéletes volt, hogy a hétvégi partikhoz megkeressem a költőpénzt. Aztán nyár végén, életem legemlékezetesebb állásinterjúján átjutva felvettek kereskedelmi ügyintézőnek egy műszaki boltba 2017 augusztusában. Ott dolgoztam hivatalosan és nem hivatalosan (úgy 4-5 hónap beugrós, össze vissza) két évet. Még most is vissza-visszahívnak ha valami van, messze a legjobb alkalmazott voltam ott. Sajnos.

Persze minimálbér, de a juttatások jók voltak, viszont egy fiatalnak ez nem pálya. Vagyis nekem nem volt az, így közöltem, hogy külföldön próbálok szerencsét. Össze is jött a dolog, vasbeton gyártó cég, kegyetlen fizikai munka. Egy egész hónap kellett, hogy beleszokjak, majd áttettek egy fizikailag könnyebb, de szellemileg sokkal nehezebb helyre. Ezt a céget év vége felé hagytam ott. A fizetés jó volt még kinti viszonylatban is, de egy jobb helyre bepróbálkoztam, ahol fel is vettek. Azóta a cég indulását várjuk idehaza néhány munkatárssal, de ismét csak van kilátásban jobb hely.

[ Szerkesztve ]

Most összeszámolva, 9 munkahelyem volt kb. 20 év alatt. 1 nap- 4
év intervallum/munkahely.

[ Szerkesztve ]

Ha azt nézzük, a helyben topogás nálam megvan.
Középiskola alatt (1998-2003) nyaranta egy faipari cégénél dolgoztunk diákmunkában napi 1000Ft-ért eleinte, később kicsit többért. Pláne, akik előző években is jó munkaerőnek bizonyultak.
Aztán fősuli, közben nem dolgoztam sehol diákmunkásként, otthon volt bőven tennivaló a ház körül.
Fősuli utolsó félévében gyakornokként dolgoztam egy mérnökirodában, ahol az autóiparnak gyártósori berendezéseket terveztek, és a cég egy másik részlegén pedig (néhány ember) autó alkatrészeket. Természetesen a diplomamunkámat is ott írtam. Ez már az első igazi, komolyabb munkahely volt. Be voltunk jelentve minimálbérre. Az egy jó korszak volt. Dolgoztunk, fizetést kaptunk (akkor 62.500,-Ft/hó), szakmailag fejlődtünk, mivel ellentétben sok gyakornoki hellyel, ez a cég a fizetésért cserébe tényleg foglalkoztatott minket, nem csak leültetett a sarokba. Meetingekre jártunk, cégekhez jártunk a tervezett cuccot ellenőrizni, átvenni, kisebb alkatrészek rajzait megkaptuk feladatnak, stb. (Ja, gépész voltam/vagyok of korsz )
Aztán fősuli után vissza a középsulis városba, ahol azóta is dolgozom (2007), mint mérnök, bár nem a szakmában. Egyelőre ez jó hely, nem tervezek váltani. Van feladatom bőven, és viszonylag változatos is.

Eddig 1 munkahelyem volt eddig és azóta is az van. Annyi, hogy néhány pozícióba azért pakolgattak attól függően, hogy hol égett a talaj.

Számoltam én is. 30 év munka 5 munkahely. Nem tudom, hogy sok-e vagy kevés. 50 felett már nagyon nem ugrálok. Melós fizetésként helyi szinten nem rossz (nem is jó) pénz és megszakadni sem kell...