Cirkuszban párommal voltunk, nem is tudom két éve...
A jégvarázs, vagy valmi ilyesmi előadás volt. Nem mondom szép volt jó volt.
Aztán jött a szünet, hát se pisi semmi, maradunk a helyünkön. Kb a nép fele így tett. Jöttek a melósok, ugye átépíteni pakolni és ketten is olyan esés piruettet tartottak a jégen, hogy ordítva szakad a röhögéstől és tapsolt mindenki nekik Jobban mint az előadáson komolyan...

Nagybátyám története a másik:
50 éves fejjel lerakta a segédmotor jogsit, mondván pecázni így messzebbre tud elmenni.
Hát abban a házban élt szinte, ahova született. Tehát nem volt neki szokatlan, hogy kövesútról járdára befordul, aztán kapun be. Na hát a motort annyira nem kalkulálta bele, hogy az nehezebb, így a kettő között az árokban kötött ki. Mondja nekem. Hallod Lala, az volt az első hogy szétnéztem, hányan látnak. Hát ordítva röhögtem. Első kézből jó az ilyeneket hallani, mert akkor van a vinnyogás rendesen.