Középiskolás koromban felmentésem volt matekból, mivel az első két évben kétszer buktam matekból, majd kiderült, hogy diszkalkuliás vagyok. A harmadik évnek így már felmentéssel vágtam neki, és egy új matektanárt kapott az osztály a nyugdíjazott régi helyett. Enyhén szólva ki nem állhattam azt a picsát, tipikus ki ha én nem módon viselkedett, semmi nem volt neki jó, ezért inkább meg se próbáltam figyelni rá, hanem mindig mást csináltam. Egy szép tavaszi napon úgy döntöttem, hogy aznap az alvás lesz az elfoglaltságom, szép csendben elleszek én hátul, nem zavarok senkit. Hamar el is aludtam, aztán mikor felébredtem kicsengetéskor, a tanár azzal fogadott, hogy köszöni az órai munkámat. Ekkor szólt a padtársam, hogy nagyjából 30 percen át hangosan horkoltam.