Elnézést az offért, de meg kell védenem a pixel art stílusú indie játékokat. Igaz, ami igaz, számomra is csalódás az a játékok, amik csak pixel artnak akar látszódni, közben meg látni, ahogy az ún. "pixelek" képesek akárhány fokkal is elforogni vagy átméreteződni (lásd linked második képét). Meg amikor egy pixel art játék alapjaként egy több száz megabájt (vagy néhány gigabájt) alapmérettel rendelkező játék motort alkalmaznak, pusztán azért, hogy könnyebb és gyorsabb legyen összekattintani mindent.

A pixel artnak pont az a bája, hogy a múltat idézi fel. Egyúttal a múlt alaposságát és optimalizáltságát is, amikor egy játékot nem olyan kapkodva adtak ki, mint ma, hogy majd később letölthetővé teszik a javító foltot, hanem hogy már kiadáskor agyon volt tesztelve, és maximális élvezetet nyújtott a célplatformon.

És ami ugyancsak nagyon fontos előnye a pixel artnak, az az, hogy elég csak néhány pixelt beszínezned és máris van egy főhősöd. Néhány további pixel és már képes megfordulni, mozogni is. Ha mindezt egy művészi, de mégis redukált palettájú háttér előtt teszi, ami esetleg még parallax módon halad jobbra-balra, az ugyancsak meghajlás a múlt technikai vívmányai (és úttörői) előtt, amikor még konyhai mérlegen mérték a bájtokat... sőt, sokszor a biteket.

És ha már bitszámolgatás: a másik ilyen tiszteletet érdemlő műfaj a demoscene. Ki hinné, hogy ennek a videónak az eredetije egy 64 kB-os (tehát max. 65536 bájtos) .exe fájl?