A mi generációnk egy nagyon elkorcsult generáció. Nem csak szellemileg, de emberileg is. Ebben sok dolog játszik közre. Az első a szülő(k). Manapság sokkal többször fordul elő, hogy apuka és anyuka nem élnek egy háztartásban, és nem is szívesen említik egymást. Vagy még jobb, mikor azon pereskednek, kinél helyezzék el a gyereket. Én is egy ilyen családból származom. Apám itt hagyott anyámmal, mikor még 10 éves sem múltam. Mindezt egy másik nő miatt. De akár együtt élnek, akár nem, a neveléssel is nagyon nagy gond van. Sok családnál jártam már, és azt vettem észre, hogy a szülő nem tudja megfelelően nevelni a gyerekét. Van, ahol ez folytonos verésben, ordibálásban nyilvánul meg, van, ahol a szülő úgy akar "tökéletes" felnőttet nevelni a gyerekéből, hogy arra neveli a gyereket, hogy nincsenek rossz dolgok, ha valami nem oké, akkor azt hagyni kell a fenébe, nem kell vele foglalkozni. Vagy meg kell oldatni mással. Vagy például láttam már olyat is, aki arra neveli a gyereket, hogy egyszer él az ember, ezért minden pillanatban azt csinálja, amit akar. Van aki meg csak mint átmeneti pénzforrásnak tartja, vagy egy lehetőségnek, hogy elérjen xy dolgot, és lesz@rja a gyereket valójában. Aztán van az, akinek mindent engednek, és mindent a segge alá tesznek. És van olyan is, aki vakon bízik a gyerekben. Aztán később kiderül, túlzottan is bízott. Erről viszont nem mi tehetünk, minket ők nevelnek/neveltek, nem fordítva.
A következő a modern technikák tömkelege. Manapság ha alsóban nincs mobiltelefonod, simán lenéznek érte. Felsőben már alap elvárás az internet, és a "féjsz". Ja, és minimum az érintőképernyős okostelefon, amit ha nem cserélsz elég sűrűn, megint kevesebbet érsz. Aztán ott van az internet. Ennek erejével a szüleink sincsenek tisztában, de nem is lehetnének, hisz hiába van már mindenhol, nem ismerik. Viszont nézd csak meg, mikhez is fér így hozzá a gyerek. Nem a pornó a legnagyobb gond, bármennyire is fura. Abból is vannak bajok, de közel sem annyi, mint mondjuk egy YouTube csatornából, vagy más oldalakból. Aztán a játékok. Erre jobban odafigyelnek a szülők, de sok gyerek ravaszabb náluk. Hiába tiltja meg a gyereknek, hogy mondjuk FPS játékokkal játszon, semmi perc alatt megoldja a problémát. Vagy meggyőzi a szülőt, vagy elkéri Pistikétől, és feltelepíti, esetleg valamelyik torrent oldalról kiszolgálja magát. Avagy a szakállas megoldás: "Átmegyek tanulni a Bélához!" Bélának pedig engedve van a játék, így sima ügy. Aztán ott a TV. Teli van szennyel. Rosszabbnál-rosszabb reklámok, sorozatok, és filmek. Hány olyan filmet látni, ami másból sem áll, csak mészárlásból, leszámolásból, és robbanások sorozatából. Vagy például verekedés, és hasonlók. A gyerek ezt is átveszi. Szomszédom gyerekét anno egy filmben látott trükk miatt vitték kórházba, mert a másik szétvert a fején egy üveget.
Aztán ott van még az emberi természet. Ugyebár az ember társas lény. Ez eddig jó dolog, ez így is kell legyen. De mi van azokkal, akiket kiközösítenek, mert xy tulajdonsággal rendelkeznek? Ha ezt rosszul kezeli a gyerek, olyan lelki sérüléseket szerezhet, hogy egész életében megmaradnak az akkori sebek. Persze ezen segít a szülő többnyire, de sokszor már ő sem tud. Aztán ott van az a tény, hogy a gyerekek egymástól is sokat tanulnak. A baj ott van, hogy mit? Ritka kivétellel csak a hülyeségeket. Így hiába jó szülő valaki, a gyerek eltanulja máshonnét a baromságokat. Ha meg igyekszik ez ellen tenni a szülő, könnyen lehet, hogy a gyerek már csak azért se fog rá hallgatni. Nem ritka az sem, hogy teljesen kikészítenek egyes gyerekeket a társaik, mert az olyan jó. Volt már ebből öngyilkosság is, nem is egy.
Van még egy dolog. Ez a fene nagy "szabadság". Mindenkinek joga van mindenhez, abba beleszólni nem lehet, ha mégis, akkor sem. Ebbe benne van az is, hogy 13-14 évesen a többség már volt matt részeg, tépett már be, aktívan cigizik, és hasonlók. Tisztelet már csak elvétve van másokkal szemben, akkor vagy király, mikor a saját hányásodban fetrengsz egy park közepén, miközben a telefonodból üvölt valami 0 minőségű zene, és minimum 3 ember pakolt fel "féjszre", vagy "instára".
Sok dolog van még, amit nem írtam le, de már így is lassan regényt írok. Őszintén szólva a Te írásodat nem olvastam direkt, mivel azt szerettem volna leírni, én mit látok errefelé. Viszont most pótolni fogom az olvasást.