Azt hittem kicsit gyorsabb lesz az ütemterv. Mire ezek elindulnak, már nyugdíjasként fogom lesni.

A NASA költségvetésében nem nagyon van hely a Cis-lunar űrállomásra, vagyis az űrkikötőre, amit most javasolnak az első fázisra.

Ez az elképzelés nem új, 2011 óta beszélnek róla a nemzeti űrügynökségek, csak hát senki sem jön elő azzal, hogy oké, akkor nekünk van X milliárd dollárunk elkezdeni a projektet, ki csatlakozik és mennyivel?

Ez annyira igaz, hogy az első elképzelések éppen ezért kvázi "megmaradt", tehát megépített, de nem felküldött vagy már nem használt modulokra (mint az űrsikló külső zsilipmodulja) építkezett volna:

Itt is alapvetően a fő probléma, hogy ha 2024-ig kifut az ISS, akkor a mellett nem nagyon marad pénz az emberes űrhajózás költségvetésében. "B" verzióként lelőhetnek esetleg robotszondákat, illetve egyszerűen nem költenek rájuk a 2020-as években, és a robotos űrmissziók költségvetését a DSG / DST programra csoportosítják át.

A fenti terv is ennek megfelelő, ha 2023-tól évente legalább egy SLS indítást szeretnének, plusz a DSG, majd a DST megépítését, akkor nagyon-nagyon alsó hangon évi másfél milliárd dollárra lenne szükségük, kb. 2020-tól kezdve. Per pillanat nem látszik, hogy ilyen bővítésre számíthat a NASA, de az ilyen programtervek pont arról szólnak, hogy támogatást szerezhessenek hozzá a döntéshozók között.

Egy újabb klassz kis cikk, nagyon jók az írásaid

Nem értek hozzá, de ránézésre valami nem tiszta.
Ha az SLS cirka 105 tonnát tud felvinni LEO-ra akkor miért is 10 tonnás modulokkal vacakolnak, ha egyben fel tudnának vinni egy 10* akkora súlyú egységet is jobban felszerelve, ergo akár egy teljes értékű uralómást.

Ütemterv:
2023: SLS indítás Orion űrhajóval (4 űrhajós) és egy 8-9 tonnás űrállomás műszaki modullal
2024: SLS indítás Orion űrhajóval (4 űrhajós) és egy ~10 tonnás űrállomás lakó modullal
2025: SLS indítás Orion űrhajóval (4 űrhajós) és egy ~10 tonnás ellátó modullal
2026: SLS indítás Orion űrhajóval (4 űrhajós) és egy ~10 tonnás űrállomás zsilip / dokkoló modullal
Gondolom a költségek minden indításnál hasonlóak, max az üzemanyag, ami gondolom nem a legnagyobb tétel.
Biztos van rá magyarázat csak kicsit érdeklődve kérdezem mi az oka?

Mert itt nem a LEO-ra (vagyis ~200 és 1000km közötti keringési magasságra), hanem Hold körüli pályára indítanak, csaknem 400 000 km távolságra. Oda pedig a rakéta Block 1 variánsa ~28 tonna, a Block 1A variánsa ~37 tonnát, a Block 2 variánsa pedig 41-45 tonnát vihet.

Ráadásul amit kipécéztél, az első fázisban nem csak a modul, de egy Orion űrhajó is megy, márpedig a Orion magában ~25-26 tonnát nyom. Vagyis a Block 1A esetén az SLS rakéta az Orion mellett max. olyan 10 tonnát képes a Hold körüli pályára eljuttatni. Ez szabályozza le, hogy mekkora modulokból építkezhetnek, ha az SLS-t akarnák használni.

Egyébként ha a lent is említett 2011-es tervet nézzük, ott az ISS mellett építették volna meg az űrállomást, és utána adott esetben egy SLS (Block 2) fokozat is elvihette volna Hold körüli pályára, ha nem épül meg a napelemes-ionhajtóműves space tug, amit akkor javasoltak. Erről itt találsz képest és információt.

[ Szerkesztve ]

Köszönöm, így már értem!

Akkor a helyet kissé xar de nem reménytelen

Azon a 40Kw hajtóművön kellene egy kis tuning , cefet sok idő lesz az az út. A maximális eléréshez kell energia, és a lassításhoz, az utazás már lendületből megy, ha jól tudom ?
Amúgy az atomenergia miért nem jó a világűrbe? A hűtés megoldott, a sugárzás védelem meg amúgy is kell, a nap miatt.

[ Szerkesztve ]

Azon a 40Kw hajtóművön kellene egy kis tuning , cefet sok idő lesz az az út.

Sajnos az ion-hajtómű nehezen skálázható, nagyon tömeg-hatékony, de pokoli pici a tolóereje. Ezzel nincs mit tenni. Paradox módon korábban főleg atomreaktorokkal táplált ion-hajtóműben gondolkodtak, ám a reaktor és annak hűtése (plusz sugárvédelme) annyira nagy tömegű, hogy semmivel se lenne jobb megoldás a naprendszer belső bolygóinál, mint a napelemmel táplált megoldás.

Ha gyorsan akarsz odaérni, akkor kémiai hajtómű vagy kémiai-nukleáris hajtóműre lenne szükséged.

Amúgy az atomenergia miért nem jó a világűrbe? A hűtés megoldott, a sugárzás védelem meg amúgy is kell, a nap miatt.

Az atomenergia az 1960-as években abszolút megoldásnak tűnt, a cikk második oldalán látható is a Nuclear-shuttle elképzelés, teljesen vállalhatónak tűnt akkoriban.

Csakhogy azért vannak gondok...

1.: A világűrbe juttatáskori esetleges baleset. Ennek esélyét nem lehet kizárni, itt pedig egy viszonylag kevés védelemmel rendelkező reaktorról beszélünk (akár csak ha egy atom-tengeralattjáróhoz is viszonyítjuk, például). Manapság ez elég népszerűtlenné teszi a világűrbéli atomenergiát...
2.: A hűtés még megoldható, ám a sugárvédelem... Sajnos az korántsem annyira egyszerű. A sugárzás terén nem egy homogén sugárzásfajtáról beszélünk, alapvetően három különböző féle sugárzás létezik, alfa-, béta- és gamma-sugárzás, az alfa-sugárzást kb. minden elnyeli, így egy vastagabb ruha is megvéd tőle kis túlzással, a béta sugárzás már izmosabb, vastagabb anyag kell, hogy megvédjen tőle. A legnagyobb probléma a gamma-sugárzás, amihez tömör, nehéz anyag szükséges. Na ez az, ami egy reaktor környékén alapvető lenne, de a világűrben, ahol minden gramm számít, az nem igazán opció, hogy az egész reaktort befedjék. Erre a technikai megoldás az un. árnyékpajzs, vagyis csak egy irányba, a hajó és a reaktor között van sűrű anyag, megfelelő sugárvédelem. Ez tök jól megvédhet a reaktorból érkező gamma-sugárzástól.

A megoldás: a nukleáris hajtómű mögötti árnyékpajzs megóvja a sugárzástól a hajó részeit,
de jajj annak, aki rossz irányból közelít...

Felhoztad a Napot, mint sugárzásforrást. Nos, a Nap egy kicsit más kategória, onnan leginkább a töltött részecskék okoznak problémát. A Földet ettől a Van Allen-övezet védi meg, leegyszerűsítve egy mágneses mező, ami begyűjti és elvezeti a töltött részecskéket. No, ha az az űrhajó sugárvédelmével szeretnéd megoldani ezt a problémát, akkor az bizony nem lesz egyszerű. Elon Musk is azt mondta tavaly, hogy az ITS részére is feltehetően valami mágneses megoldást, vagyis egy mesterséges Van Allen-övet kellene megvalósítani. A hagyományos sugárvédelem tömege miatt nem nagyon van jobb megoldás, mint egyfajta "bunkert" létrehozni az űrhajón belül (célszerűen a vezérlőhelységet), amelynek a falai elég vastagok és megfelelő anyagokat (pl. vizet) tartalmaznak, hogy a legénység ott átvészelhesse a napkitöréseket.

Egy 2003-as Mars-űrhajó terv lakómoduljának vázlata, a közepén van a víztartályokkal körülvett bunker

Egyszóval összetett egy dolog ez...

Szórják a pénzt, de az elért teljesítmény aránya a költségekhez és a ráfordított időhöz...

Hat ez nem egyszeru. Ugy latom a meretekkel van a baj, egyenlore nekunk embereknek egy zabolazatlan energia szabadul fel, amit igen nagy eszkozokkel tudunk csak viszonylagosan kordaban tartani. Kb akkor lesz ez hasznalhato, ha az eromu egy kolas doboz meretu lesz.

Fred23: Valaki korabban irta,. Ha a vilagon a fegyverkezesre koltott egy evnyi penzt az urkutatsra koltenek, akkor mar a marson is tul lennenk . Tobb nyersanyaghoz jutottunk volna mint az elkepzelheto, de lehetseges az energia problemkak is megoldottnak tekinthetoek lennenek.

Tök jó, hogy mivel megvettem a Kerbal Space játékot, már nem teljesen kínai a szöveg

(#9) Cifu, laikusként kérdem, a sugárzást nézve, a pilótát ugyan megvédi a pajzs, de nem marad sugárzás-szennyezés (hogy kell ezt írni?) a hajó útvonalán, kb. úgy mint egy csiga , nyomot hagy? Vagyis a későbbiekben ha keresztezed a (volt) útját, akkor kapsz egy kis adatot belőle. De ugye sugárzás, tehát akkor 'halad' az is, csak hogy/mennyire gyengül? Mi az a táv ahol már veszélytelen?

Köszi ez is nagyon tetszet. Elkezdtem átváltani fejben az 500milliót uhhh. De elöbb vagy inkább utóbb biztos megtérül .

@csongi: Kb akkor lesz ez hasznalhato, ha az eromu egy kolas doboz meretu lesz.

Azért messze nem ennyire egyértelmű a helyzet. Az atomenergiánál hatékonyabb energiaforrásunk nincs jelenleg. A napenergia tök jó, addig, amíg a belső bolygóknál vagy. De egy Jupiter, pláne még távolabbi bolygó esetében már nem igazán opció a napelem. Akkor pedig nincs más megoldás, mint az Radioizotópos termoelektromos generátor (RTG), amit ma is használnak, de azok pár száz wattig játszanak csak. E felett már atomreaktor marad az egyetlen megoldás.

Ha a vilagon a fegyverkezesre koltott egy evnyi penzt az urkutatsra koltenek, akkor mar a marson is tul lennenk

Őőőő... R-7 (ma leginkább Szojuzként ismert), Thor / Atlas / stb. rakéták? Ezek mind katonai ballisztikus rakétaprogramként indultak.
Atomenergia? Sehol se lenne, ha nincs katonai jelentősége...

Lehet kínos beismerni, de a katonai kiadások sokszor olyan technológiák létrehozásában segítenek, amelyekkel aztán a hétköznapokban találkozunk.

@zseko: de nem marad sugárzás-szennyezés (hogy kell ezt írni?) a hajó útvonalán, kb. úgy mint egy csiga , nyomot hagy?

Egy atom-meghajtású tengeralattjárónál vagy hajónál így lenne, ha a sugárvédelme nem lenne megfelelő. De ott a légkör és a tenger lenne a hordozó, amely radioaktív lenne a sugárzástól. A világűrben önmagában nincs ilyen, ezért csak a megfelelő távolság kell, "nyomot" nem hagy maga a sugárzás.

De ha reaktorral "előre" közelítené meg mondjuk az űrállomást, hááááátttt... az nagyon ciki lenne az állomáson élőknek.

Mi az a táv ahol már veszélytelen?

Attól függ, mennyi radioaktivitást sugároz a reaktor. Összességében pár km elmegy, pár tíz km pedig már biztonságos, ha például a Nerva rakéta-hajtóműről beszélünk.

Ha az angol nyelvvel bírsz, ajánlom az Atomic Rocket oldalt, kb. 10 éve ismerem, és rengeteget tanultam onnan.

Persze egyértelmű, nem is a fejlesztésre költött pénzre értettem.
A kutatás kell, annak mozgató erejét nevezhetjük bárhogy. A felhasználás üzemeltetésnél már nem.
Ha fejlesztés hadászati, de a felhasználás már magasabb célon történik, akkor az jó, ha fegyverként használják fel, az csak egyes országoknak lesz jó.
A olás dobozméretnél arra gondoltam, hogy mini reaktorok, amik koordinálhatóak. Egy atom tengeralattjáróba lévő reaktor mini a Pakshoz képest, de még így is nagy a mérete. Illetve a felszabaduló energia koordinálása.
Az biztos, egyik legnagyobb nehézsége az űrutazásnak az energia. A többi szerintem úgy ahogy tervező asztalokon meglenne, de az energiával hadilábon állunk, miközben mindenütt jelen van, csak a technológiánk nincs meg a felhasználásához.Egyik legnagyobb hátráltató tényező szűnik meg, ennek a megoldásakor.

Engem a James Webb űrtávcső érdekel már nagyon.. Biztos brutális lesz!

Az engem is, biztos bruta lesz, és nem lesz további halasztás.

Majd szoljatok akkor ha egyik pillanatrol a masikra kitudok ruccani a lokalis szuperkluszterbol, addig mas nem erdekel

Köszi ezt is! Jó téma, érdemes volt "összecsapni".
Kevesebb sci-fit kellene olvasnunk, és akkor kevésbé lenne feltűnő, hogy nem minden fenékig tejfel az űrkutatás fejlesztésében.
Egy-egy Hold és Mars kolónia, meg az űrturizmus lehet a közeljövőben revelatív erejű - hacsak fel nem találjuk közben a "nulltérben" való közlekedést.