Mért nem lepődök meg ezen 
Mondjuk ez a figyelemeltereléses etetés ez nálunk a családban is működik. Unokatestvérem figyelmét állandóan ezzel meg a többi részével tereli el a nővérem. Múlthéten mikor a szabimat töltöttem náluk láttam egy reggeli programot. Pelenkázás és etetés csak ezzel együtt megy. 
20 éves fejjel a reakcióm annyi volt: ezt a sok fa*zságot egy helyen De a kicsik ezt komálják
De visszatérve erre a vidire. Koreában ez a menő
[ Szerkesztve ]
Nem is eszik, feltömködi csak a kanál végébe a cuccost. Csak azért hajlandó enni, mert a zene leköti, és azért nem, mert a zene és a klipp az, amire kíváncsi. Ezt mondjuk megértem, gangnam rulz De egy Tom és Jerry vagy bármi más ezt csinálná.
Az evés nem játék. Butaságnak találom az ilyen megoldást.
Éhes a gyerek?
Ha igen, eszik. Ha nem, akkor nem eszik.
Az ilyetén eljárás csak arra jó, hogy a gyerek rászokjon a követelőzésre. Ha nincs szórakoztatás, nem fogok enni...
Tudjátok mit? Ilyen feltételekkel ne egyen. Meddig bírja?
A gyerek kísérletezik, próbálgatja a szülők tűrőképességét, saját határait. Ha nincs ellenállás, uralkodni fog környezete, szülei felett.
Szerintem minden családban előfordul, hogy a gyerek épp azt nem akarja megenni, amit elé tálalt anyu. Ez nem amolyan "nemszeretem" kajára vonatkozik, hanem egyszerűen másra fáj a foga. Talán ott lapul a hűtőben vágya tárgya, talán csak eszébe jutott, hogy ő most sajtot, májkrémet, csokit akar enni. Ha enged a szülő a sírós zsarolásnak, egyszerűen vesztes.
Tudom, hogy szilaj magyar paraszt vagyok, de tény, hogy soha nem hagytam zsarolni magam, még gyermekeimnek sem.
Elmesélek egy esetet.
Leves tálalva, szívbéli magzatom pedig úgy döntött, hogy ő ezt(!) nem kéri. Biztos? Igen.
Na jó, akkor kapsz másodikat. Ő azt(!) sem kéri. Biztos? Igen.
Már nem emlékszem, hogy süti, vagy gyümölcs volt a levezető "kaja", de ő azt(!) sem kérte.
Nem tudtam, hogy mit enne szívesen, de meg sem kérdeztem. Miután tényleg nem akart semmit enni, ami ebédnek volt minősíthető, mosolyogva elküldtem fogat mosni, hiszen ez az étkezések után rituálénak számított.
Megjegyzendő 36 múlt, de a fogsora gyönyörű.
Nos, kora délután szívbéli magzatom panaszának adott hangot, miszerint ő éhes. Magamhoz öleltem, és sajnálkozva mondtam neki, hogy az ebéd már megvolt, legközelebb vacsoránál eszünk.
- Nézd, kicsim, amikor a kismutató itt lesz, és a nagymutató ide ér, akkor jól belakmározunk.
Mit mondjak, szívbéli magzatom rendszeresen ellenőrizte az óra állását. Nem hisztizett, ez nem volt nálunk szokás.
Kitalálható, a vacsorát jó étvággyal tömte magába.
Soha többé nem reklamált, hogy ezt, vagy azt nem kéri.
Lehet, hogy tényleg szilaj magyar paraszt vagyok, de nevelési módszereim még ma is engem igazolnak. Ebben a hitemben megerősít az, amikor szívbéli magzatommal elrévedünk a múltban, és igazat ad.
Ebben egyet értünk. Unokaöcsémet is hasonlóan nevelik a bátyámék, és ő sem hisztizik. Egy időbe rá akart szokni, hogy anyám etesse(pedig már ő is meg tudta fogni rendesen a kanalat 3 éves létére), aztán az apja, közölte, hogy egyen egyedül, ahogy otthon is szokta. Elkezdett hisztizni a gyerkőc, mire bátyám közölte, hogy ha nem eszik egyedül, akkor éhes marad. Fél óra bőgés, meg hiszti után szépen hozzáfogott egyedül. Azóta nem is volt ilyen. 
Sokan túlkomplikálják a gyereknevelést. Jaj, ne korlátozzuk, hadd fejlődjön ki szabadon az egyénisége, egyébként is kicsi még...
Mikor rájönnek a szülők, hogy elhibázták, már késő. Egy követelőző, hisztis fúria terrorizálja őket. Ekkor már a verés sem segít.
Részemről senkit sem hagytam, hogy beleszóljon gyermekeim nevelésébe. Szép szóval, vagy ha abból nem értettek, határozott keménységgel utasítottam vissza nemkívánatos tanácsaikat.
A gyerek állandóan próbálja feszegetni a határait. Hatékony fegyvertára van. Beveti a hízelgést, sírást, makacsságot. A szülő dolga, hogy ne dőljön be a praktikáknak, és az általa megszabott korlátok közt mutasson utat gyermekének.
Szeretettel, de következetes szigorral kell gyermeket nevelni.
Blog
