üzenetek

hozzászólások


vince
(őstag)

A kisdobos/úttörő felszerelés számomra legkedvesebb, a cikkből kimaradt (még csak az első három oldalon rágtam át magam) része a síp fonott zsinórja, amit olyan menőn lehetett lógatni a váll-laptól a mellényzsebig, sőt variálható is volt azzal, hogy az azonos vagy ellentétes zsebbe tetted a sípot :D


cappa72
(nagyúr)
Blog

Jóóóó! :C Tesszik' !
Ha majd az agyam regisztereiből előjönnek a halovány emlékek, dobálok belőle párat ide.


Tengri
(senior tag)

Köszönöm!
Jó esett egy kis nosztalgia.

Talán még emlékeztek rá:

A kisdobosok 6 pontja:

A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának
A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait
A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait
A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik
A kisdobos edzi testét és óvja egészségét
A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére

Az úttörők 12 pontja:

Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
Az úttörő igaz, hű barát.
Az úttörő bátor és fegyelmezett.
Az úttörő szereti és védi a természetet.
Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.


pulutodurumo
(őstag)
Blog

A fém építőkészlet! Nekünk cseh(szlovák) Merkur volt, két vagy három szett. Nagyon szerettem...
Ezt reklámozták a kisebb készleteken, évekig vágyakoztam utána. :)


updog
(senior tag)
Blog

Az én emlékeim ugyan 89-90 környékéről kezdődnek (a mai napig esküdözöm, hogy középső csoportos ovisként láttam a konvojban kivonuló oroszokat, tankokkal, teherautókkal meg minden - szerintem lehet hogy tényleg nem csak álmodtam, tekintve hogy pont az ukrán határ felé menet laktunk) de a '90-es években felnövő gyerekként azért jónéhány átfedés jutott eszembe (persze főleg már csak a tárgyi emlékekkel kapcsolatban).

A klasszikus diavetítő nagy kedvenc volt, és a fémépítő játék is. A holdrakétához hasonló, lemezből préselt négykerekű (vagy lánctalpas?) holdkompra is emlékszek. Ha valaki fogékony erre, Keszthelyen van egy játékmúzeum, sok évtizedre visszamenőleg összegyűjtve ezek a "klasszikusok".

Nagyon sokáig nálunk is úgy volt a banán, narancs, hogy mamáék a Mikulás-csomagba rejtettek egy fél kilót (mellé a kötelező földimogyoró!), és ezzel kb. le volt tudva az éves déligyümölcs-fogyasztás.

Szintén egész sokáig, csak egy bolt (ÁFÉSZ!) volt a faluban, bőven a rendszerváltás után is kb. kenyér, tej, párizsi, meg 1-2 tartós cikk volt a kínálat. Volt az előtérben 2 kávédaráló, amiket soha senki nem láttott használatban, meg mellettük egy jó kis szocreál mérleg (hogy miért volt az kint az előtérben, a mai napig rejtély számomra).

Ugye a vidék amúgy is mindig lassabban változik, de egész komoly berögződés, hogy szüleim még a 2000-es évek elején is azt mondták, lemegyünk a tanácsházára, amikor a polgármesteri hivatalban kellett valamit intézni.

Köszönöm az írást, jó volt olvasni :R


arnyekxxx
(veterán)

amikor megnézted a moziban az ET.-t és el se hitted, hogy azok a játékol Elliot szobájában nem a SW forgatásáról áthozott kellékek hanem mindenki által megvehető bolti játékok...


E.Kaufmann
(addikt)

Nekem is rémlik még hogy nagy szó volt a banán, pedig több mint 10-el vagyok fiatalabb. Szerintem másabb is volt az íze.
Az óvodában felénk volt ilyen nagy üveges konzervipari őszibaracklé, ami finom volt.
Sajnálom még, hogy eltűntek az ilyen szifonhab adalékok amivel puncs és csoki ízű habot lehetett készíteni.
Környéken készült egy minőségibb dobozos vanilia jégkrém, valamint pálcikás emberke kalappal. Ahhoz hasonló vanilia alap van most pl a McFreez-ben.
Amit viszont nem értek, hogy a fenébe élte túl a rendszerváltást a delikát? Azt joggal moshatta volna el :D

[ Szerkesztve ]


Degeczi
(nagyúr)

Munka közben nem lehet ilyen hosszú írást végigolvasni, de amit belenézve láttam, azzal mind egyetértek! :R

Olyan aprósággal is, h külön megemlíted a Lada meredekebb szélvédőjét (sokan hajlamosak nosztalgikusan említve, h régen bezzeg nem volt klíma az autókban - azt azonban kifelejtve, h nem is voltak olyan üvegkatlanok, mint ma), vagy hogy valóban jó volt a Parabola (legalábbis Árkus haláláig, mert utána szégyen)


E.Kaufmann
(addikt)

Még Hofi is megemlékezett, hogy (Szuhai?) Balázs átment nevettetőből nevelővé a csonka gúlában :)

[ Szerkesztve ]


Degeczi
(nagyúr)

Igen, sajnos, ő volt az (pedig Hiszékeny Úrként még kedveltem a Zsebtv-.ben)


sztanozs
(veterán)
Blog

Wow, nem semmi visszaemlékezés. Annyi jutott csak eszembe, hogy a MN napja Szeptember 29-e volt. Ugyan Aug 20-án volt egy csomó katonai bemutató, meg akkor van/volt a tisztavatás, de az "igazi" katonai nap egy hónappal később volt. Mivel én katonai környezetben nőttem fel, nekünk aznap mindig egyéb foglalkozás volt (pl számháború, ügyességi játékok, csapatversenyek).

wiki:
1951.09.29 – A Minisztertanács határozatot hozott a „Néphadsereg napjá”-nak bevezetéséről, illetve megünnepléséről. (a pákozdi győzelem emlékére).

megjegyzés:
A rossz nyelvek szerint valójában nem a pákozdi csata, hanem az akkori hadügyminiszter (?) születésnapja "emlékére" tették aznapra...

[ Szerkesztve ]


E.Kaufmann
(addikt)

Sok színész és előadó volt, aki csalódást okozott, vagy azért mert maga akart vicceskedni és már nem engedett a profiknak, esetleg ki is égett, vagy rossz szakik társaságába került.
Szerintem ez elmondható sok ma élőről is, pl Gálvölgyi, Kern, Reviczky (bár ő utóbbi nem igazán humorista, de néha voltak jó humoros szerepei). Volt amikor nagyon jók voltak, de sokat ripacskodtak-nak is. Szegény Reviczky-t azért is hoztam fel, mert egyszer majdnem nekimentem :D Fórumban volt randim, de előtte még a helyi drogériából vettem volna, valamit :) , de késésben voltam, viharoztam ki, majdnem elütöttem egy idős kopasz úriembert, aztán jobban megnézem, a Gábor művészúr :) , viszont mivel siettem csak egy gyors elnézéstkérés volt aztán viharoztam tovább.

[ Szerkesztve ]


Victoryus
(addikt)
Blog

Régen minden jobb volt... Én is akkor voltam gyerek. Nem volt ekkora dőzsölés, pocsékolás, mint most. A hús még az volt, nem szója meg egyéb fos. Nem volt minden tele mesterséges anyagokkal, vagy jóval kevesebb mértékben.
Nem voltak ekkora különbség az életszínvonalban. Akkor is loptak persze, de nem ennyire pofátlanul. Megbecsült volt a munka, az orvosok, tanárok stb. Nem káromkodtak az emberek, voltak még igazi barátok. Ma már nincsenek, mindenki csak érdekbarát. Lehet azt hiszed, neked még vannak igaziak, de majd ha bajban leszel kiderül.


Narxis
(nagyúr)
Blog

+1


D1Rect
(félisten)
Blog

Lol.


Argos
(őstag)
Blog

Jól összeszedett, remek írás! Ötletes választás volt, hogy egy naptári éven keresztül mutattad be, az akkori magyar valóságot - egy boldog! gyerek szemszögéből.

Ugyan, cirka egy évtizeddel közelebbről származnak a gyerekkori emlékeim - lévén a módszerváltás idején lettem áltsulis - de, ahogy fentebb doeeg is írta, ennek ellenére rengeteg közös pont felsejlett.
A kisdobos/úttörő dolgokat leszámítva, szinte mindegyik bekezdésedre tudnék tételesen reflektálni a saját kis életemből megmaradt, emlékezetes momentumokkal, dolgokkal, személyekkel.
Egy dolog viszont bizonyos. Boldog gyerekkorom volt! Szerényen éltünk - Édsanyám, helyi tanítónéniként egyedül nevelt a húgomat és engem, apám korai halálát követően -, de összességében mégis boldogan!
Nyilván nem volt meg mindenünk, amit szerettünk(?) volna, de igazából egyáltalán nem éreztem és mai napig nem fedezek fel az emlékekben olyat, hogy égető hiányunk lett volna bármilyen téren is.
Az meg, hogy valamiért is toporzékolva verjük a s*ggünket a bolt padlójához, elképzelhetetlen lett volna. Nem az, hogy jóanyámtól megkaptam volna a fülest, de még a boltosnénitől is. És nem feljelentettem volna őket, hanem szipogva megtanulom, hogy ezt ne! Mindemellett nem sokszor emeltek rám kezet, pedig vásott egy kölök voltam. Példának okáért, az egyik tesitanárom Horváthné - igazi NDK-s birkózónő egy SS tisztbe oltva -, ő sose ütött meg. Ő szimplán hozzánk vágta a 27 darabos kulccsomóját.. :D Mégis imádtuk.

A leginkább megmaradt életérzés számomra az, hogy összetartás volt. Minden téren. Gyerekek és felnőttek közt egyaránt.
Dezső tud íjat készíteni, az udvarukon álló mogyoróbokor vesszejeiből? Ő volt az ügyeletes ellátó a rézbőrűeknél. Ákosnak van labdája? Csókolom kijöhet játszani Áki? Büntetésben van, a magatartás feketepont miatt, most nem... Azé' a labdát ide teccene' adni..? :)
Bélabá ért a piktorkodáshoz? Bélukám, van egy kis söröm, meg háztájim, meg lenne egy kis meszelés a konyhában.. Betonozás? Jancsi gyere mán', lesz gulyás meg pájinka.
Legközelebb meg vice versa. Nem kellett a szakikat kergetni, meg hónapokat várni. Ki mihez konyított valamelyest - vagy nem, de ment és segített. Tudván, hogy ha ő szurul majd rá, lesznek segítő kezek.

Az egyik legemlékezetesebb kalákaként, az maradt meg, amikor a miénkre merőleges utcát betonozták le. Nagyjából azzal a technikával, amivel a régi autópályákat említetted. Szóval betonkockák. Nem ám közbeszerzés, meg fő-vállalkozó - al-vállalkozó - al-al-vállalkozó - Gyula. Nem, a környékbeliek szépen összefogtak és a saját két kezükkel/lapátjukkal megoldották maguknak. Akkor még igen kisgyerek voltam, de tisztán emlékszem, hogy a munka végeztével és a beton kiszáradása után, a vadonatúj úton hosszú métereken fel voltak állítva az asztalok, az asszonyok, lányok serénykedése nyomán dugig rakva minden földi jóval, sörrel, borral pálinkával és úgy ünnepelte meg a nép jómagát, az elvégzett munka örömére.
(Jóval idősebb koromban, amikor már esetenként mi is áldoztunk az italozás oltárán - itt jegyezném meg, hogy Borsodiból is többféle volt ám! Zöld üveges, meg barna üveges! :D -, hazafele azon versenyeztünk, hogy ki hány kockát tud mentében végigpössenteni.. :D )

Nyilván akkor is voltak renitens, maguknak való, rossz szándékú egyedek, de azokkal nem foglalkoztunk. Mi gyerekként legalábbis biztos nem. Döncike hülye volt? Duzzog? Hát, tegye.. Majd, ha elmúlt, újra bekéredzkedhet a csapatba, aztán ha úgy volt, márpedig legtöbbször úgy volt, vissza is jöhetett.

Csapat. De, mégugyan'. Volt akkoriban a kastélykertben a kultúrház/könyvtár mögött egy salakpálya - mára már bitumennel borítva, jószerével elhagyatottan... -, ahol ki volt alakítva egy kispályás focis rész, meg két kosárpálya, a hatalmas századéves gesztenyefák alatt. Nos, kora tavasztól késő őszig, kiváltképp nyári szünidőben a salak - mi csak így hívtuk -, álló nap tömve volt. És rendesen sorba kellett állni, hogy be tudj menni rúgni avagy dobálni a bőrt. Igazi közösségi élet folyt akkor ott, haveri körök, csajos pletyózás, csajozás!! Egész nap kint a szabadban, jó levegőn, sportolva, 20-40 gyerek átlagban, barátok, barátnők, osztálytársak, még a környéző falvakból is. Fiúk, lányok, kisebbek, nagyobbak, együtt! Persze, tökmagként nem álltál a ranglétra tetején, de idővel egy-két jó csel, egy klafa ziccer, három pontos után, azért ki lehetett vívni a respektet. Na, márhogy legközelebb kaptál egy-egy passzt te is a nagyobbaktól.. Aztán, idővel ugye te lettél a nagy. :)
Esténként hazaérve meg, szülők szörnyülködő tekintetétől kísérve, mocskosan plezúrosan, vacsora előtt vonultál a fürdőszobába, levakarni a napi adag koszt magadról. Azután meg lapátolni ki a salakot a kádból..
De jó is volt.. :)

Első sorban ezek és a hasonlatosan kellemes élmények maradtak meg bennem a múlt évezred gyerekkorából. Meg még megannyi rengeteg mókázás, csínytevés, öröm, bánat amikről oldalakat lehetne firkálni.. de, már így is elég hosszúra nyújtottam.

Köszönöm még egyszer az irományt, jól esett kicsit visszarévedni a múltunkba. :R


t72killer
(titán)
Blog

A cikkhez: köszi a nosztalgiát!

Az emberi oldala vegyes, voltak azért akkoriban is disznóságok - viszont nem csak akkor lehetett kertes házad normális környéken, ha sztárprogramozó színiorjávadeveloper voltál. Az élet nem volt ekkora rohanás, mint manapság - senki se halt bele abba, hogy nem kapja 5percenként az updéteket az okostelefonjára.

Műanyagból pedig kb 95%-al kerülhetett kevesebb a természetbe - viszont itt meg is érkeztünk az árnyoldalhoz: akkoriban még nem tudtuk, mekkora balhé lesz az elhajigált szemétből és én bizony még a 90es évek elején is emlékszem olyan erdélyi kirándulásra, ahol a helyi túravezetők a műanyagzsákba gyűjtött tábori szemetet szimplán ott hagyták egy tisztáson. Valszleg azóta is ott van...

A dohányzó hivatalok és vasúti kocsik sem hiányoznak.

Összességében hiába nőttem fel kb a számítástechnikával együtt, sztem nem kapnék instant szívinfarktust, ha egy időgéppel a 80as évek elejére teleportálnának.


gippazoid
(senior tag)

Fagylalt porok is voltak! :)


Snoop-y
(veterán)

:C :R
Es a menzaval mi van? Mai napig keresem a csokiontetes piskotat :O

En egy (mod: hatossal) vagyok fiatalabb meg en nagyfaluban nottem fel de sok kozos emlekunk van :D
Nekem sok meno cuccom volt mert apam "maszek villanyszerelo" volt plusz jartak fusizni a dohanybolt vallalathoz. Nagymamam meg a Hofeherke Ruhazati Boltban volt elado kesobb atalakultak es ok lettek az elso Levis markabolt :K Amikor bementem meglatogatni mindig a raktarban jatszottam bujkaltam a sok felakasztott ruha kozott. Ott is ment a pult alol elados okossag meg a boltok kozott a cserebere Trialosok (akkor meg Trial jatekboltnak hivtak oket) elraktak a jatekot ok meg a farmert :D

[ Szerkesztve ]


gippazoid
(senior tag)

Szuper írás, jó volt olvasni!

A karácsony sokkal bensőségesebb volt, mint ma!
Nyugalom, izgalmakkal teli várakozás. A Süsü ment általánban szenteste, amíg néztem, addig csempészték be a szüleim az ajándékot a fa alá. A karácsonyfákat a helyi falusi bolt árulta, szüleim azonnal mentek amikor megérkezett a szállítmány és mindig valami óriási, gyönyörűséges fával jöttek haza. Betették egy olyan helyiségbe a házban amiben nem volt fűtés és nem is használtuk semmire. Oda jártunk tesómmal gyönyörködni a fában és élvezni az intenzív fenyőillatot.
A befaragáson mindig összevesztek. 3-4m belmagasságú volt a ház és előfordult hogy a plafonig ért a fa!
Lengyel égősorunk volt, csak sárga, narancs és lila izzókkal. Valami csodálatos színe volt a háromnak együtt és olyan erős fénye volt hogy olvasni lehetett mellette. Mikor jöttek a kínai mini izzós vackok, csak néztem, hogy ez meg mi...
Sajnos pótizzó nem volt kapható hozzájuk, adtak 2-3 darabot de az évek során elfogyott. A magyar karácsonyfa izzó pedig nem volt jó, más feszültségre tervezték, azonnal kiégett mert többet kapott ebben az égősorban.
A karácsonyfán voltak csillagszórónak kinevezett ágak. Alig lehetett kapni, a legnagyobb ritkaság pedig a figurális csillagszóró volt (karika, négyzet, deltoid). Vettünk a KGST piacon lengyel csillagszórót, de nedves volt és csak füstölgött. Vettünk szovjet csillagszórót is, annak meg akkor volt a lángja, hogy meggyújtotta az ágnak a végét, amire fel volt akasztva.

Az a mikulás készítés az nekem is meg volt, de már teljesen kiesett, köszi hogy eszembe juttattad!

A lemezárugyár játékainak nagy részével csak nem működő állapotban találkoztam. Kovaköves (flintstone, hehe) pisztolyom nekem is volt, még érzem a szagát szikra után, kicsi füstöt is adott ki magából.
A banánért sorba kellett álni a megyeszékhelyen, ahová beautóztunk. Minden családtag sorba állt így sikerült 3-4 kilót venni decemberben, aztán legközelebb majd következő decemberben.

A boltban a mérleg biztos törvényi előírás volt, hogy ellenőrizhessék a boltost.
A kávédarálókat sokszor láttam aktív használatban, 3 fázis kellet nekik spéci csatlakozóval és most is a fülemben van a hangjuk!
Kenyérből általában kevés volt, kora délutánra elfogyott vagy eleve száraz volt. Hofi poénkodott is vele: "az a jó, az már kész van".

[ Szerkesztve ]

üzenetek