Hirdetés

üzenetek

hozzászólások


Argos
(őstag)
Blog

Jól összeszedett, remek írás! Ötletes választás volt, hogy egy naptári éven keresztül mutattad be, az akkori magyar valóságot - egy boldog! gyerek szemszögéből.

Ugyan, cirka egy évtizeddel közelebbről származnak a gyerekkori emlékeim - lévén a módszerváltás idején lettem áltsulis - de, ahogy fentebb doeeg is írta, ennek ellenére rengeteg közös pont felsejlett.
A kisdobos/úttörő dolgokat leszámítva, szinte mindegyik bekezdésedre tudnék tételesen reflektálni a saját kis életemből megmaradt, emlékezetes momentumokkal, dolgokkal, személyekkel.
Egy dolog viszont bizonyos. Boldog gyerekkorom volt! Szerényen éltünk - Édsanyám, helyi tanítónéniként egyedül nevelt a húgomat és engem, apám korai halálát követően -, de összességében mégis boldogan!
Nyilván nem volt meg mindenünk, amit szerettünk(?) volna, de igazából egyáltalán nem éreztem és mai napig nem fedezek fel az emlékekben olyat, hogy égető hiányunk lett volna bármilyen téren is.
Az meg, hogy valamiért is toporzékolva verjük a s*ggünket a bolt padlójához, elképzelhetetlen lett volna. Nem az, hogy jóanyámtól megkaptam volna a fülest, de még a boltosnénitől is. És nem feljelentettem volna őket, hanem szipogva megtanulom, hogy ezt ne! Mindemellett nem sokszor emeltek rám kezet, pedig vásott egy kölök voltam. Példának okáért, az egyik tesitanárom Horváthné - igazi NDK-s birkózónő egy SS tisztbe oltva -, ő sose ütött meg. Ő szimplán hozzánk vágta a 27 darabos kulccsomóját.. :D Mégis imádtuk.

A leginkább megmaradt életérzés számomra az, hogy összetartás volt. Minden téren. Gyerekek és felnőttek közt egyaránt.
Dezső tud íjat készíteni, az udvarukon álló mogyoróbokor vesszejeiből? Ő volt az ügyeletes ellátó a rézbőrűeknél. Ákosnak van labdája? Csókolom kijöhet játszani Áki? Büntetésben van, a magatartás feketepont miatt, most nem... Azé' a labdát ide teccene' adni..? :)
Bélabá ért a piktorkodáshoz? Bélukám, van egy kis söröm, meg háztájim, meg lenne egy kis meszelés a konyhában.. Betonozás? Jancsi gyere mán', lesz gulyás meg pájinka.
Legközelebb meg vice versa. Nem kellett a szakikat kergetni, meg hónapokat várni. Ki mihez konyított valamelyest - vagy nem, de ment és segített. Tudván, hogy ha ő szurul majd rá, lesznek segítő kezek.

Az egyik legemlékezetesebb kalákaként, az maradt meg, amikor a miénkre merőleges utcát betonozták le. Nagyjából azzal a technikával, amivel a régi autópályákat említetted. Szóval betonkockák. Nem ám közbeszerzés, meg fő-vállalkozó - al-vállalkozó - al-al-vállalkozó - Gyula. Nem, a környékbeliek szépen összefogtak és a saját két kezükkel/lapátjukkal megoldották maguknak. Akkor még igen kisgyerek voltam, de tisztán emlékszem, hogy a munka végeztével és a beton kiszáradása után, a vadonatúj úton hosszú métereken fel voltak állítva az asztalok, az asszonyok, lányok serénykedése nyomán dugig rakva minden földi jóval, sörrel, borral pálinkával és úgy ünnepelte meg a nép jómagát, az elvégzett munka örömére.
(Jóval idősebb koromban, amikor már esetenként mi is áldoztunk az italozás oltárán - itt jegyezném meg, hogy Borsodiból is többféle volt ám! Zöld üveges, meg barna üveges! :D -, hazafele azon versenyeztünk, hogy ki hány kockát tud mentében végigpössenteni.. :D )

Nyilván akkor is voltak renitens, maguknak való, rossz szándékú egyedek, de azokkal nem foglalkoztunk. Mi gyerekként legalábbis biztos nem. Döncike hülye volt? Duzzog? Hát, tegye.. Majd, ha elmúlt, újra bekéredzkedhet a csapatba, aztán ha úgy volt, márpedig legtöbbször úgy volt, vissza is jöhetett.

Csapat. De, mégugyan'. Volt akkoriban a kastélykertben a kultúrház/könyvtár mögött egy salakpálya - mára már bitumennel borítva, jószerével elhagyatottan... -, ahol ki volt alakítva egy kispályás focis rész, meg két kosárpálya, a hatalmas századéves gesztenyefák alatt. Nos, kora tavasztól késő őszig, kiváltképp nyári szünidőben a salak - mi csak így hívtuk -, álló nap tömve volt. És rendesen sorba kellett állni, hogy be tudj menni rúgni avagy dobálni a bőrt. Igazi közösségi élet folyt akkor ott, haveri körök, csajos pletyózás, csajozás!! Egész nap kint a szabadban, jó levegőn, sportolva, 20-40 gyerek átlagban, barátok, barátnők, osztálytársak, még a környéző falvakból is. Fiúk, lányok, kisebbek, nagyobbak, együtt! Persze, tökmagként nem álltál a ranglétra tetején, de idővel egy-két jó csel, egy klafa ziccer, három pontos után, azért ki lehetett vívni a respektet. Na, márhogy legközelebb kaptál egy-egy passzt te is a nagyobbaktól.. Aztán, idővel ugye te lettél a nagy. :)
Esténként hazaérve meg, szülők szörnyülködő tekintetétől kísérve, mocskosan plezúrosan, vacsora előtt vonultál a fürdőszobába, levakarni a napi adag koszt magadról. Azután meg lapátolni ki a salakot a kádból..
De jó is volt.. :)

Első sorban ezek és a hasonlatosan kellemes élmények maradtak meg bennem a múlt évezred gyerekkorából. Meg még megannyi rengeteg mókázás, csínytevés, öröm, bánat amikről oldalakat lehetne firkálni.. de, már így is elég hosszúra nyújtottam.

Köszönöm még egyszer az irományt, jól esett kicsit visszarévedni a múltunkba. :R

üzenetek