Sajnálom... 
Miénket nyár elején kellett elaltatni, ő egy 12 éves fiú német juhász volt.
Daganat a bal első lábán, egyik reggel az esőben szétázottan feküdt, nem bírt már felállni... Előző este még jól volt..
De már van egy "hű utódja", Szurok 
[ Szerkesztve ]
Nekünk a dobermanunkat kellett még jópár éve elaltatni gerinckopás miatt. Átérzem a fájdalmad, szívfacsaró élmény látni, hogy képtelen mozogni a fájdalomtól, és hiába próbálkozik úgy viselkedni, ahogy egyébként tanítottuk neki, amikor még egészséges volt.
Hol érdekelt már minket az, hogy máshol kéne ezt vagy azt csinálnia, hiszen láttuk és értettük, hogy nem megy neki. Ő viszont még akkor is nekünk igyekezett megfelelni minden erejével ahelyett, hogy pihent volna.
Emlékszem, milyen sokkoló volt azt az egyébként életteli, vidám és mindvégig játékos vakarcsot a bátyám karjaiban látni, ahogy épp kiviszi, amikor szűkölt, mert annyira sem tudott lábra állni, hogy magától kimenjen elvégezni a dolgát, vagy pedig éppen hozzánk akart odajönni.
Még mindig őrzöm az emlékét (jobb híjan két röntgenfelvételt), de örülök neki, hogy volt, és örülök neki, hogy velünk élt pár évig.
Meglásd, túlteszed magad rajta. Ha az segít, rakj el valamit, ami hozzá kötődik.
Blog
