Átérzem én is hasonlóba futottam bele:
15 év csönd után - (szorossan összefügg a koronával), régi két lépcsőházas társasházba lakom, a lépcsőházak tükörképei egymásnak (ahogy a lakások is).

12:30 fele járt az óra, amikor írgalmatlanul veri a szomszéd a falat (pont a fejemnél rádadásul). Mondom magamba tuti megőrült a nőci... másnap 5:50kor indulnék melóbam, sorba állok az éppen nyitó trafiknál (hódoljak szenvedélyemnek... azaz ne verjem hókon a kollégát egy rossz szóért), erre letámad, hogy mit képzelek én, hogy éjfél után üvöltetem a zenét. Közöltem vele, hogy össze tetszik keverni, 1. szüleimmel élek, 2. én indulok elsőként dolgozni, Majd a két szobával arrébb lévő amúgy is pocsékul alvó anyám fülébe fogom üvölteni a Sabaton aktuális albumát. Páros lábbal repülnék a lakásból az is fix.

3 nap múlva a helyzet ugyan az, amúgy is baromi frusztrált napom volt, olyat vertem vissza a falba, hogy a csillár is majdhogynem belenget (akkor még nem fájt , csak másnap reggel).

Pár nap múlva megint, itt már felöltöztem átmentem, és kihívtam a nőcit (50+), és bekopogtam a szomszédjához, természetessen vendéglátosok... és hát 11:30ra értek haza, mondom szép és jó... csak hallkabban üvöltesd a zenédet, hogy a 20 centis téglafalon, ne halljam át. Azóta hála égnek csönd van, és énse riadok arra fel, hogy a német tüzérség a fejem mellől küldi az áldást a szovjetekre.

Aki megtudja válaszolni, hogy a hallás, hogy tud 90-135 fokban torzulni, azt meghívom egy sörre

[ Szerkesztve ]