Ne aggódj, lesz ez még sz@rabb is. De tényleg. Bár most hiába írom le, egyszer Te is azt fogod érezni, hogy felesleges az ilyen dolgokba ennyi energiát rakni. Lelkizős típus vagyok én is, a problémát kielemezni, megoldani szeretem és nem dobni rá egy adag földet, de az a helyzet, hogy sok olyan szituáció adódik, ami egyszerűen nem éri meg a mélyebb elemzést, az önmarcangolást, a plusz energiák betolását. Egyszerűen és elegánsan le kell sz@rni magasról, és ehhez a dacból tudsz energiát meríteni. Tapasztalatból beszélek (sajnos), rúgott már belém úgy nő, hogy azt szerintem az életben nem dolgozom fel, a teljes világom összetört, az addig vakon és kérdések nélkül követett értékrendszerem egycsapásra elértéktelenedett, és kábé másfél évem ment rá arra, hogy egyáltalán valamelyest túllépjek a dolgon, ha nem kettő. Egyszer aztán úgy ébredtem, hogy tudod mit, egy köcsög vagy, ennyit érdemelsz viszonzásképp is, sz@rok én már rád. Utána kezdtem el újra kiegyensúlyozott lenni, javaslom a módszer megfontolását Neked is. Néha feltör belőlem, talán nincs olyan hónap, hogy legalább egyszer ne gondolnék erre (pedig 10 éves a sztori), de már csak egy magamban elmormolt "b@szdtemegazanyád" elég ahhoz, hogy legyintve lépjek is tovább. Inkább azon baszom fel magam már egy ideje, hogyan lehettem annyira naív és nyitott (mint Te), hogy nem vettem észre, mi is megy a hátam mögött. Ez persze gyanakvó sz@r emberré tett bizonyos szinten, de azt hiszem, normális embert csak egyszer ültetnek fel, utána már résen lesz. Szerintem itt két út van: vagy maradsz, aki most vagy, és minden jöttment idióta beléd törli a lábát, vagy felveszed a kesztyűt, és a - szerintem - alapvetően jó szándékú, jóhiszemű neveltetésedet sutba dobva (vagy minimum egy nagyon erős kritikai szűrőt elé biggyesztve) gyanakodva állsz a világhoz.

Amúgy meg, egymagad se biztos, hogy olyan rossz élni, csak az ember elhiszi a társadalmi dogmákat, amit belenevelnek, hogy csak családdal és gyerekkel teljes az élet. Bizonyára így is van, csak nem mindegy, milyen áron éred ezt el. A lelki öncsonkítás, öntorzítás, visszatérő önmarcangolás egészen biztosan nagyobb ár ezért, mint amennyit ér.

Erőt és kitartást!

[ Szerkesztve ]