Nem vagy egyedül!Nekem is megjelent kísérő tünetként,átérzem,borzasztó nehéz néha,de én néha"örültem",hogy csak ez van.Úgyhogy fel a fejjel! Én büszke vagyok rád,hogy leírtad és ezzel szembenéztél a betegséggel és azon ostoba ösztönlényekkel akik az ilyen betegeket a hétköznapokban bolondnak stb.-nek nevezik,én kényszerbeteg voltam,nehéz ügy,de én is felvállaltam és volt pár tahó...

[ Szerkesztve ]