Ha a buszon kiszemelek egy lányt, akkor nem csak azért akarok mellé ülni, mert tetszik az a lány, hanem azért is, mert ha ő ül mellettem, akkor csak egy ülést foglalok el, míg ha nem ül mellettem senki, akkor kettőt.
Azt szeretem, ha az a lány, akit a buszon szemelek ki, az ablak előtt ül, s ha mellé akarok ülni, akkor nem szól.
A Wikipédiát nem szerkeszthetem, saját wikit nem tudok létrehozni, s egy 44 éves autista fiú egyetlen csajnak sem kell.
[ Szerkesztve ]
44 évesen 35+ lányok mellé ülj, úgy van esélyed, a 20-asok bácsinak tekintenek.
Találj magadnak valami más elfoglaltságot, vagy ha oylan jól csinálod írd meg.. és kérj meg valaki mást, hogy az töltse fel
Ha szeretsz írni foglalkozni ilyen dolgokkal akkor keress olyan újságírós vagy szaklapokat ahol a tudásodra szükség van.
Meg hát az örök klasszikus:
Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.
[ Szerkesztve ]
(#5) refrigerator F_Balazs (#2)
Kicsit??? Dehogy is. Kibaxottul kegyetlen.
(#7) Evil Snowman icemad (#6)
Már ha jó a szemed, vagy telik normális szemüvegre. 
[ Szerkesztve ]
(#8) Armagedown
Amikor olvasom ezeket a bejegyzéseket, mindig előtörnek belőlem az emlékek.
Szegény mama2 is ilyesmiket írt az SGn, igaz ő még gyerek volt.
(#12) Hieronymus hokuszla (#3)
"44 évesen 35+ lányok mellé ülj, úgy van esélyed,..."
Nem teljesen. A nőknek idővel változik a férfiakhoz kötődő beállítottságuk. Egy idő után az idősebb férfiak helyett a fiatalabbakhoz kezdenek vonzódni.
A férfiak viszont, alapállásban a 20 éves korosztályba tartozó nőhöz vonzódnak az életkoruktól függetlenül. Ezen segít a tartós együttélés, együtt öregedés valamelyest. Mivel ez a vonal Balázs esetében kimaradt, nehezen fog az ötvenes korosztályú nők mellé ülni. Pedig ott lenne esélye.
(#13) totron Hieronymus (#12)
Egykorúság párok esetén meg eretnekség? Túl nagy ívű kijelentéseket tettél véleményem szerint.
PéhBalázsnak (úccse érti, de leírom azért): van egy nagy szoftverhibám, miszerint oda megyek, ahol szükség van rám. Na ez a nőknél nem válik be vagy csak igen ritkán (ennek ellenére ezt vallom). Már csak a folyamatos túlkínálat az ostromló padavanok/gardedámok hada által is. Meg kell teremteni magadnak a helyet, az igényt a másikban, a jó tanár is megkelti az anyag iránt az érdeklődést. Ezen folyamat minden terhét, rizikóját terrrrmészetesen a pasiember viseli. Meg a nagy lófaszt, azt. Néha, ha a csillagok is úgy állnak épp, van nem olyan nehéz, kölcsönös egymásra találás, úgy értem időben és térben egyszerre, egy helyen megvalósulva, igen. Na egy ilyenre érdemes befizetni, de különben túl nagy erőfeszítésekbe, anyagiakba vernie magát az embernek nem.
Amelyiknek volt egy kis esze vagy jelleme/jellemtelensége, az betagozódott harmincas éveire már egy tűrhető(nek gondolt) házasságba. Aztán meg ha vált, úgy teszi, mint a majmok a fán: addig nem engedi el ág1-et, amíg ág2-t biztonsággal nem fogja. Egyattamerő jellemgyengeség. El kell gyászolni, le kell zárni az előző kapcsolatot, ki kell jönni belőle. Aztán lehet akármi is. Milyen kár, hogy ennyire eltérnek az elképzeléseim a mainstreamtől. De ha egyszer taszít. Mezőségi logikával is könnyedén belátható egyébként, hogy ebül szerzett nőstény ebül vész el. Benne élve persze ez nem mindig, nem mindenkinek ilyen világos. Az ember akarja a jót, elsősorban magának. Az üvöltő jelek ellenére is. Ezért kell vigyázni mennyire vagyunk jóban magunkkal, mert ha túlságosan akarjuk a jót, bármilyen áron, hát akkor elképzelhető, hogy van még mit csiszolni azon az önmagunkkal való kapcsolódáson.
(#14) Hieronymus totron (#13)
OK, akkor túl nagy a kijelentés.
Ettől még túl a tendenciát korrekten fogalmaztam meg.
Nyilván vannak kivételek. Amikor az átlagnál nagyobb kor eltérés. Van amikor pontosan azonos korú a pár. És vannak túlzások is. A kiskorúakhoz és a nagyon idősekhez való vonzódás.
De miért kell ezt részletesen leírnom, amikor mindenki tisztában van vele. Na jó, majdnem mindenki.
A többit, főleg az utolsó bekezdést ne velem beszéld meg.
(#15) totron Hieronymus (#14)
Mindenkinek szántam. Nincs tisztában mindenki vele, úgy érzem, a saját világodból nem látsz ki. De talán a te korodban ez így van jól.
Hát nem tudom megállni...még akkor sem, ha a Te saját kis világodba nehezen fog átmenni amit most írni fogok.
Nem tudom megállni, mert nagyon helytelen az ahogyan gondolkodsz és nem vezet sehova csak lefelé, csak oda hogy még jobban bezárkózol.
Nem azért nem találsz 44évesen autistaként lányt magadnak mert senkinek nem kellenél, hanem azért mert TE ezt gondolod!
Abból amit írsz ordít, hogy nincs önbizalom.Párra vágysz ? Ok... akkor gondolkozz el először magadban mit kell tenned. Gondolkozz el azon mit csinálhattál eddig rosszul illetve, hogy eddig mit tettél hogy ezt a problémát megold.
Három egyszerű kérdés, várom rá a választ. Ha kapok akkor továbbléphetünk...
"Nem úgy érzem, mint ha rám szükség lenne"
Simán érezheted rosszul - max. nem úgy van szükség, ahogyan eddig erőltetted 
Anyukámnak hiányzom, de másnak nem. Ha anyukám meghal, akkor teljesen felesleges ember leszek.
Hát jól van,segíteni azon lehet aki akarja is...TE NEM akarod...
Én nagyon szívesen feleségül vennék egy olyan nőt, aki el tud engem látni. Akkor én takarítanék, a feleségem meg kimosná, kivasalná a ruháimat, meg ő főzne.
Ha a buszon kiszemelek magamnak egy lányt, s nem engedi, hogy mellé üljek, akkor vagy odaül a külső ülésre, vagy pedig a mellette levő ülésre rakja a táskáját, sőt még szól is nekem. Bár ő nem tudja, hogy mennyi idős vagyok, de látom róla, hogy nem akarja, hogy egy 44 éves autista fiú mellé üljön.
Se azt nem tudja,hogy 44 éves vagy,se azt hogy autista...A kérdésekre próbálj meg válaszolni [link]
Amúgy jut eszembe, azt lehet tudni melyik városban laksz?
[ Szerkesztve ]
De ő meg arról beszél.
Átérzem. De ha már alternatívára sarkallod, adj is neki minimum egyet. Egy másik direktívát, mert eddig csak azt ismeri, hogy ő az autista, fixnek ez a szerep. Hétköznapi emberek sem tudják sokszor, akár egy életen át sem kitalálni önmagukat.
Mostanáig sem sikerült feldolgoznom, hogy miért próbáltok meg megérteni, egy alapjaiban teljesen máshogyan gondolkodó embert, mint ti. Az autizmus teljesen más szociális, társadalmi és egyéb más szemlélettel jár, ami egy nem autista fejében meg sem fordul. Teljesen máshogy értelmezik az emberi interakciókat, a szociális közeg számukra nagyon zavaró és ellenségesnek hat. Nem értik, hogy mások miért gondolkodnak másképpen. Nem tudják megmutatni az emocionális oldalukat állapottól függően. Ne adjatok tanácsot, mert ami nálatok természetes és működik az nála abszolút nem fog. Ha pedig idegesít az írása, akkor ignoráljátok.
[ Szerkesztve ]
Hiába írod, őket egy másfajta mentális betegség megakadályozza ezen tények el/felismerésében. 
Persze,mindenki beteg aki segíteni akar...agyadra ment neked valami... 
Nem, én is beteg vagyok.
Mint Mindenki, valamilyen szinten.
Az, hogy segíteni akarsz, az egy dolog, de a módja egy másik.
A legnagyobb segítség nem az, amire gondolsz.
És ezt ha értenéd, akkor nem írtál volna. 
Fel kellene ismerned, hogy nem tudsz, vagy ha másképp akarom fogalmazni, akkor képtelen vagy segíteni rajta. Megfelelő szakembereknek is nehéz. Ez egy olyan betegség, vagy állapot, ami rengeteg fejlesztést és törődést, személyes interakciót, türelmet és empátiát igényel és még ezekben az esetekben sem biztos, hogy hatásos.
Persze,akkor meg se próbáljuk.Jó lesz az is ha majd valahonnan egy felüljáró alól vakarják majd össze...
Most komolyan, ha megpróbálod rosszabb lehet????Akkor miért ne?Nem vitatom amit írsz,igazad van,de akkor csak sétáljunk tovább és akkor minden rendben lesz?
A legtöbb ember nem is látja, valójában egy ilyen jellegű komment mit is jelent, mert a segítség nem az, hogy elmondom mi a különbség köztem és közte, hanem megértem ezt a különbséget. Ha megértem, akkor vagyok igazán képes segíteni, ebben az esetben pedig tudom, hogy az itteni limitált formában nem lehet.
Ha még nem értem akkor mindegy az egész.
Nem igazán hívnám betegségnek, inkább egy módosult világ szemlélet, amely számunkra alternatív, viszont számára a miénk alternatív.
Ne próbálkozz olyannal, amit nem értesz, mert nagyobb kárt tudsz csinálni vele.
Olvass bele a srác többi blogjába. Nem te vagy az első, aki segíteni próbál. Értelme egyiknek sem volt.
A közöny okozta kárnál nagyobbat aligha...
#36 KubanitoS
Tudom,láttam olvastam... Mégis honnan tudod lemérni,hogy volt-e értelme.Persze,meggyógyulni nem fog,de még él.Ki tudja lehet pont ezek miatt...lemérhetetlen...és értelme sem kell,hogy legyen mindennek... Olyan szűken gondolkodtok,egysíkúan,minden bántás nélkül...
[ Szerkesztve ]
Mégis honnan tudod lemérni,hogy volt-e értelme.
Pl onnan hogy az összes blogja mindig ugyanonnan indul és ugyanúgy zárul "az autista fiú senkinek sem kell" megállapítással.
Úgy próbálsz kivágni egy fát, hogy még baltád sincs hozzá.
Nézzenek ide:
Amíg a saját a wikimen ez jelenik meg, addig még a kutyát sem érdekli, hogy mit tudok.
[ Szerkesztve ]
![;]](/dl/s/v1.gif)
