Jól tetted, hogy megírtad.

Azóta mintha láttam volna őket egyszer, de már kocsi nélkül. A kislány nem vett észre, az anyuka nem ismert meg. Jól megnéztem mint nőt, de nem tetszett. Ettől még a korábbi találkozás ugyanúgy melengette a lelkemet.

Nagyon jók az írásaid, köszönjük! Az ember lelke végtelen, hihetetlen mennyi érzés elfér benne. Jó mindig belepillantani az ilyen hétköznapi pillanatokba, ami nem is olyan hétköznapi...

[ Szerkesztve ]

Néha belegondolok, hogy a jegyzeteim nagy része nem is szól semmiről (aminek sztorija van, már mindent leírtam) Gondolatokat, érzéseket próbálok átadni. Nagyon köszönöm a visszajelzéseket, mert ez igazolja, hogy nem eredménytelenül.

"Gondolatokat, érzéseket próbálok átadni."

Pont ez a vonzó az írásaidban.

Így bizony