Apró örömök.

A java még ezután jön

Kíváncsian várom.

Mivel nem dühöng a topic, és szóba került a fogda, elmesélek valamit.

A mondás szerint nem voltam katona, hisz' nem voltam fogdás.
Fogdára csak fürödni jártam, mert a heti egy(!) fürdési lehetőség nem volt kielégítő. A mosdóban két oldalt betonvályú volt beépített vízcsapokkal, kizárólag hideg vízzel.

No, szóval ha nem is voltam fogdás, 8, azaz nyolc hónapig folyamatosan laktanya fogságos voltam. Az első két hetet egy suttyó őrvezetőtől kaptam, mert nem hajtottam végre megalázó parancsát. Azt akarta, hogy a körletben tegyek egy üres lavórt a második ágy alá, egy telit meg az első alá. Utána kúsznom kellett volna, az elsőt megfogni, bemondani, hogy Örs vezér tér, aztán előre tolva irány a második lavór, átönteni a vizet, bemondani, hogy szervizjárat, üres lavór a következő ágy alá, bemondani, hogy tolatás, hátra kellett volna kúszni a teli lavórhoz, bemondani, hogy Pillangó utca, irány a másik lavór, és így tovább a metró egész vonala. Közöltem a suttyóval, hogy én ezt a parancsot nem hajtom végre. Sztán mérnem, kérdezte, én pedig azt mondtam, hogy az önérzetem nem engedi, engem nem fog megalázni. No maj' teszek rólla, hogy ne legyen önérzete, mondta, és megkaptam az első két hetet.
Te tudod, hogy miről van szó, de hátha avatatlan is olvassa. Szóval két hét a laktanyafogság, de két hét "helybenjárás" van előtte, amikor kimenőről szó sem lehet, aztán kihirdetik, jön a bünti, szóval szabadfoglalkozás helyett irodatakarítás, konyhameló, aztán ugyan letelik a két hét, de újabb két hét helybenjárás van. Szóval a két hét igazából háromszor annyi.
Ahogy letelt az első bünti, suttyókám megint rám akasztott két (vagyis hat) hetet, hogy megtörjön. Ez ugye közel három hónap. Mivel már belefásultam, önkínzó módon ahogy letelt volna a bünti, elintéztem magamnak a következőt, méghozzá úgy, hogy a suttyót négyszemközt bunkó parasztnak neveztem, aki otthon a tehénnel szeretkezik. Megütni nem mert, tanúja nem volt, így garantált volt a következő "2" hét. Az egyik jóindulatú tizedes félrehúzott, és megkérdezte, hogy mi ez a baromság, hogy állandóan büntiben vagyok. Elmondtam neki mindent, mire a fejét csóválva annyit mondott, hogy hagyjam már azt a bunkó parasztot, nem ér ennyit az egész. Nem hallgattam rá, így halmoztam a büntiket. Nyolc hónap után mehettem kimenőre. Megérte? Nem tudom, de az tetszett, hogy a suttyót kiröhögték, mert nem képes megtörni egy önérzetes pestit.

Később, már civilként sétáltam az utcán, amikor rám köszönt valaki. Odanéztem, a suttyó volt. Levegőt sem véve büszkén mondta, hogy már ő is pesti, az építőiparban melózik, munkásszállón lakik...
A szájára tettem a kezem, hogy elhallgasson, és indulat nélkül mondtam neki, hogy ettől még nem pesti, ugyan olyan sz*ros suttyó, mint volt, az is marad, engem pedig nem merjen tegezni, és messzire kerüljön el.
Ez talált. Hátat fordított, elment, és görbébb volt a háta, mint korábban.

Csodás a történet vége, örülök annak hogy nem tört meg téged.

Még ő akart pesti lenni, amikor téged pont amiatt akart megszivatni a metrós-lavóros dologgal...

[ Szerkesztve ]

Valójában nem tudom mi az a laktanyafogság. Kétszer volt, hogy 3 hónap után kaptam csak eltávozást. Kimaradáson alig néhányszor voltam a 2 év alatt. Más alegységeknél hallottam, hogy tiszteseknek állandó kimaradásuk van. Nálunk ez nem volt alkalmazható, hiszen az állomány fele tisztes volt.

Az én gerincem nem hajlik, soha nem hódoltam be senkinek. Hátralévő időmre már nincs értelme megváltozni.

potyautas: A lényeget leírtam. A középső két hétben amikor eljött a szabadfoglalkozás ideje, tehát délután 5, bizonyos korlátok közt mindenki azt csinált, amit akart. Igen ám, csakhogy elbődült az ügyeletes: laktanyások, sorakozó! Mehettünk irodákat takarítani, krumplit pucolni, vagy az alakulóteret, telephelyet rendbe rakni.

A mérföldes cimborámat szivattam azzal mindig, hogy nem igazi pesti. Persze nem komolyan, de bizonyos szempontból mégis komolyan. Amolyan félkomolyan.

Pesti kórházban született, ám vidéken lakott, majd Pesten, majd megint vidéken, aztán újra Pesten. Így mindig kitaláltam valamit, amit egy igazi pesti már csinált (én), ám ő még nem:
- Lerobbant Ikarus trolit többedmagaddal áttolni a kereszteződésen.
- Kapualjban vizelni.
- BKV-t firkálni (16 éve volt, nem vagyok rá büszke).
- Sört inni a Várban (nem a sörfeszt alatt).
- Sört inni bárhol.
- Felismerni a prostit, ha civilben van.
- Kiszúrni a zsebtolvajt.
- A szirénáról látatlanban felismerni a mentőt, tűzoltót és rendőrt.
- Megkülönböztetni az utcán a gábor cigányt a muzsikus cigánytól.
- Élvezni a benzin illatát.

stb., napestig sorolhatnám

Szóval mindig találtam valamit, amit nem csinált, és jött a sértődés, majd a feloldódás. Igazából csak egy nő állhatna közénk, ám szerencsére más az ízlésünk (az enyém jobb).

Mit akartam ebből kihozni? Csak annyit, hogy pestinek születni kell, ahogy például Jacko-ból sem lett fehér ember a műtétei ellenére.

[ Szerkesztve ]

Hááát... Én például Ungváron születtem, és cirka 4 éves lehettem, amikortól pestinek mondhatom magam. Számít ez valamit? Szerintem nem.
Amúgy nem tartom suttyónak azokat, akik vidékről kerültek a főfaluba, és képesek voltak asszimilálódni, normálisan élnek, viselkednek. Azokat viszont igen, akik bár született pestiek, öntörvényűek, pökhendiek, másokat leugatnak, hiányzik belőlük az emberség.

Szerk: Szerintem Jacko a fajtája szégyene volt. Kifehérítésével megtagadta származását, fajtársait. Furcsállom, hogy ezt az afro-amerikaiak nem vették zokon.

[ Szerkesztve ]

Értem már, Jacko miatt kérded. Dehogy számít, ám ezek szerint nem ment át a mondanivalóm. Ha valamilyen szinten megsértettelek, akkor elnézést.

[ Szerkesztve ]

Erről jut eszembe. Sok éve egy volt kolléga az egyik előző munkahelyen így nyilatkozott a főnökségről: "ha egy majmot selyemingbe öltöztetünk, az akkor is csak egy majom marad"

Tudjátok, hogy ezzel mire célzott. Azóta bele van égve az agyamba ez a gondolat.

[ Szerkesztve ]