Engem a puszilkodás készített ki. Jártam táncolni, és ott mindig mindenki puszilkodott a férfiakon kívül (tehát férfi-lány, lány-lány). Ez rendben is volna, de minden alkalommal kétszer, jövet és menet. Mivel hetente háromszor jártunk össze, így kicsit soknak éreztem.
A mostani munkahelyemen sem kezelek mindenkivel, de a többiek sem! Nem szokás, elég a szó.

Ha zavar a puszi, akkor ne költözz a franciákhoz.

Férfiak egymásközt is! Nemrég a buszon láttam két öregembert összecsókolózni. Ezután figyeltem az arcukon a rasszjegyeket. Romáknál nagyon gyakori, de nem csak rájuk jellemző. Fiataloknál a 3 puszi, lányoknál az egész társaság végigölelgetése. Nem igaz, hogy mindenkivel annyira meleg a barátság, hogy naponta kétszer meg kell ölelni. Olyan esetben, amikor én is megölelném a barátomat, ők hogy jelzik, hogy most ez az ölelés nem a "szia", hanem attól több? Na jó, morgós vénember lettem.

Hál istennek csak az utcán látok puszilkodó férfiakat, Olyanokat cuppantanak egymásnak, hogy csak na! Hál égnek kimaradok belőle. Olyankor mindig arrébb húzódok a járdán is és úgy megyek el mellettük, nehogy belekeveredjek.

Az lettél

Igazából az ember egyik legősibb vágya az érintés, amit aztán a társadalmi konvenciók valamilyen formában megengednek vagy tiltanak. Ezért én jónak látom, ha a merev hagyományos formák oldódnak.

Mi lettem?

Kézfogás, puszizkodás... túlzás.

Én azóta kerülöm a kézfogást lehetőleg mindenkivel, amikor egy multi áruházlánc egyik üzletében dolgozva tapasztaltam, hogy a pék osztályvezető gittelés után kézmosás nélkül jött ki a vécéből. A puszit megtartom a nejemnek és a kislányomnak, ha mód van rá. Kényelmetlen, főleg mikor szikkadt banyákat kell nyalogatni.

Beletörölte a tésztába, nem? Akkor mi a baj?

Arról nem is beszélve, hogy az érintkezéseket kerülve kisebb az esélye, hogy elkapjunk valami nyavalyát. A puszival, meg a kézfogással rengeteg bacit odaadunk a másiknak... és persze kapunk is.

Nyilván, az meg bekerült a kemencébe, problem solved. 😉

Bocs, ez potyautasnak ment volna, aki kérdezte, hogy morgós vénember lett-e...

Rég nem látott barátot én is megölelek, de itt olyan lányokról beszélek, akik naponta találkoznak, talán még az sem biztos, hogy kedvelik egymást. Divatból ölelkeznek.Megszokásból. Elveszti a jelentősségét, mint amikor a kolléga minden reggel mondta, hogy fáj a feje. Annyira hozzászoktunk, hogy ugyanaz volt, mintha azt mondta volna, hogy jó reggelt.

Évekkel ezelőtt elkaptam egy ronda hasmenéses-hányos nyavaját, azóta ha mindenáron kezet kell fogni utána rohanok kezet mosni. Persze ha ván rá lehetőségem (kocsiban pl. nedves törlőkendő mindig van). Sokkal többször törlöm át a kilincseket a munkahelyemen, az autóban a kormányt stb., otthon eddig is alap volt de azért biztos ami biztos, ott is többször. Természetesen az ésszerűség határain belül. Nem lettem full paranoiás vagy ilyesmi. A lényeg: 3 szezont is megúsztam nátha vagy bármilyen vírusos fertőzés nélkül pedig emberek között vagyok mindennap. Ha holnaptól tilos lenne kezet fogni bárkivel, esküszöm nem hiányozna

[ Szerkesztve ]

Amióta a gyerekeim oviba járnak azóta olyan lettem mint Hulk. "Mindig dühös vagyok" szindróma, csak hasmenéssel kb.

"Divatból, megszokásból": ez a tevékenységeink többségére igaz, és a mostani megszokás is divat volt egyszer.

De ettől még nem lesz igaz a következtetésed.

Ha ezen múlna egy fertőzés, akkor csak Magyarországon folyamatosan hasmenéses volna a népesség 80 százaléka. De nem az, ezért ilyenkor magadban kell keresni a probléma okát.

Érdekes dolog ez. Nyújtsam a kezem, ne nyújtsam?

Elég idős vagyok hozzá, hogy a koromnál fogva az esetek zömében jogot formáljak rá, enyém az elsőbbség joga. Sokan tartanak bunkónak, mert egy közel sem szimpatikus tizenéves kéznyújtását figyelmen kívül hagyom, vagy ha tolakodó, félresöpröm a kezét.

A gumigyárban, ahol melóztam, dukált a dupla cérnakesztyű, hiszen 180-200 C°-os volt a szerszám, amiből ki kellett szedni a terméket. Műszakváltásnál jatt a jattba, eddig rendben is van. Azonban mindig volt olyan kolléga, aki le se húzta a mocskos kesztyűjét, úgy akart kezet fogni. Az ilyennek a csuklóját, vagy alkarját markoltam meg, röviden megráztam, aztán otthagytam őt. Volt, aki okult a dologból, volt, aki felhúzta az orrát és messzire került.

Érdekes, a közvetlen szomszédommal nem jattolok.
Mikor 1977 őszén boldog tulajdonosként benyitottunk a feleségemmel a két lakás előterébe, a szomszédék már pakolták az apróságot. Illemtudó köszönés, bemutatkozás, a családfővel férfias, a feleségével gyengéd kézfogás letudva. Azóta nincs jattolás, csak ha valahol pár kerülettel odább, a lakástól messze találkozunk.
Az Isten adjon mindenkinek olyan szomszédot, mint az enyém. 42 év alatt egy hangos szó nem volt közöttünk, békében élünk egymással.

Én se vagyok már mai gyerek, így gyakran megesik, hogy a fiatalabb nyújt nekem kezet. Nincs szivem elutasítani. Ja! Egy érdekesség: a 70 éves sógorom eltanulta a fiataloktól az ökölpacsit. Nyújtja nekem az öklét, én pedig hagyományos módon megmarkolom. Utána esett le, hogy öklözni kellett volna. A Puskás Aréna nyitó meccsén figyeltem a behajtott könyök, felfelé tartott tenyér kézfogást. Gyakorolni kellene, mert mi van, ha egyszer nekem is így nyújtanak kezet? Hm...legfeljebb rászólok, hogy rendesen, vagy sehogy?