Olyan ez a mese, Gyulabá, mint a jó bor. "Itatja" magát, nem lehet betelni a zamatával.

Köszönöm a visszajelzést. A megnyitások száma történelmi mélypontra süllyedt, de Ti néhányan biztatást adtok a folytatáshoz (na, meg a magam kedvéért is írogatom, mint ahogy ezt korábban már megbeszéltük)

Ne nézegesd azt a fránya statisztikát. Ha örömet okoz, akkor írj, ha nem, akkor ne erőltesd. Szív, lelkesedés kell ehhez. Vagyunk néhányan, akik önző módon várjuk a következő, na meg az azt követő írásaidat, legyenek azok ennek a mesének a folytatásai, akár mások, de ha befogod a beszélőkéd, nem tehetünk ellene, meg fogjuk érteni.
Írni, mesélni csakis úgy lehet, hogy nem kívánunk elismerést, tömegek "tapsát", hiszen a történet kikívánkozik belőlünk, nincs megfelelési kényszer. Önmagunk örömére tesszük, az meg már bónusz, ha elolvassák. Ha másoknak is örömet okoz, mindegy, hányan vannak, elismerést jelent.
Örömet okozni jó.

Az első mondatoddal a feleségem is egyetért, az utolsóval meg én is....a többivel is.

Úgy megy ez, hogy amikor meglátják, hogy nem két bekezdés, akkor megijednek Én is, ezért ilyenkor megy a Pocketbe, és elolvasom később...

mindig elgondolkozom, ha Galambos Krisz rájön, hogy új kontinenst talált, akkor azt szerényen magáról elnevezve ma Kolumbiának hívnák?

illetve,ha nincs jelentős klímaváltozás a 14. század közepétől, és Vinland továbbra is elérhető maradt volna a skandinávok számára, vajon mire vitte volna?

Még egy kedvenc hi-fi szcenárióm szerint Mánuel Komnénosz halála után továbbra is tehetséges-intelligens emberek kerültek volna Bizánc élére, méltóan a komnénoszi örökséghez--> a történeted meg sem történt volna..

okk, csak érintőlegesn kapcsolódik ide, de a fikció és fantázia nem ördögtől való.

[ Szerkesztve ]

Ez az ötlet úgy született, hogy egy másik csoportban feltették a kérdést, hová mennénk vissza a múltba? Elkezdtem írni, s csak aztán gondoltam bele, milyen sok mű született már erre az alap gondolatra. Lehet, hogy kicsi, lehet, hogy savanyú, de az enyém

. jó írás=> elolvasva gondolatok, fantáziák születnek s megmozdítja a képzelőerőt. Ezt megtette.

Persze ez érdekes, de szerintem akkora a távolság az 500 év alatt (nem is nyelvileg, hanem még inkább kulturálisan), hogy egymás megértése már önmagában komoly problémákat okozna...

Magam is így gondolom, de ezt sajnos nem igazán tudom eléggé érzékeltetni. (ha tudnám se tenném, mert olvasmányként élvezhetetlen lenne)