Ilyenek ezek a váratlan betoppanások. És félek is mindig, hogy hasonló helyzetbe kerülök.

Köszönöm az újabb történetet!

Pedig ez a része velem történt meg. Egy nagyon kellemes kirándulás során támadt hirtelen ötlet volt. El is cseszte az egész napot.

Ősz van, szomorkás évszak, illik ide ez a fejezet. Öregszünk, aztán ha eljön az ideje, elmúlunk. Szegény Bélának nem adatott meg, hogy erővel bírja az életét, de talán nem is tud arról, hogy milyen állapotban van. Isten mentsen meg (mindenkit) attól, hogy mások kegyelmére utalt legyen.

Ami a hitelkártyát illeti, egyértelműen csapda. Költekezik az áldozat, hiszen csiribí, csiribá, hirtelen telik mindenre, aztán elszalad vele a ló, belefut egy jó nagy adósságba. Az ismeretségemben is van ilyen ember, akit okosabbnak gondoltam annál, hogy megegye a "de jó lesz neked" maszlagot.
Mindennel együtt nem a bankokat tartom hibásnak, hiszen ők csak felajánlanak valamit, amit nem muszáj elfogadni. Az ügyfél a buta, aki meggondolatlanul költekezik, de ezzel kockára teszi a jövőjét.

A mátraszentimrei, leégett szlovák étteremben magam is jónéhány sztrapacskát elfogyasztottam, mégis a legkellemesebb emlék onnan a babgulyásuk, a frissen beleaprított vöröshagymával. Nyamm.

Jani bácsi hagyta. Eltűnődött, miért mondta ezeket neki egy számára teljesen idegen ember.

Önigazolás, sokan hisznek abban, hogy ha elégszer elmondanak valamit akkor igazzá válik. Klasszikus eset a bankot okolni a hitelkártya eladósodásért...

[ Szerkesztve ]

Pedig engem is sokszor próbáltak rábeszélni a bankos hölgyek, hogy milyen jó lesz nekem, ha hitelkártyám lesz. Nem dőltem be nekik.

Nekem küldözgették évente az American Express hitelkártyát, csak mások voltak rajta a számok és nem Ács Gábor, hanem Solymosi József névre szólt. Szívhez szóló szép szavakkal ecsetelgették, hogy milyen jó lesz nekem, ha regisztrálom a kártyát, mert ha nincs is pénzem, kedvemre vásárolhatok, ráérek visszafizetni.
Évek múltán felhívott egy kedves hölgy a bankból és megkérdezte, miért nem regisztráltam, miért hagyom ki ezt a ragyogó lehetőséget. Válaszom viszonylag rövid volt:
Köszönöm, de anyám arra tanított, hogy addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér. A "hitel" szót hallani se akarom.
Megegyeztünk. Küldhetik a kártyát továbbra is, mert tetszik, de hogy nem fogom regisztrálni, használni, az biztos.
Azóta nem küldtek többet.