Csodálkozom minden hasonló történeted után...honnan jön? Úgy tűnik, mintha csak úgy lazán kifolynának a toll...izé...billentyűidből. Nagyon szeretem az írásaidat. Várom és szerintem még sokan mások is a folytatást

Mint a cím is utal rá, ez nem az én művem. Örököltem a fiamtól.

Írok inkább privit...

Köszönjük szépen ezt a szép novellát!
Úgy vagyok vele, mint a fizuval: váratlanul jön, élvezet minden cseppje, csak hamar vége lesz. Nagyon szeretem olvasgatni a bejegyzéseidet!