Van szép kedvese, hamarosan jól fizető munkája, szép idő köszöntött Zsoltra.

"- Naa!"
Ezt a kedves áltiltakozást én is megkaptam. Kétszer is. Először a nagy szerelmemtől, másodszor a későbbi feleségemtől az első csók alkalmával.

Nekem erről a részről azonnal egy korábbi (viszont időben későbbi) Szülinap című rész mondata ugrott be, ami így hangzott:

"Fiatal korában az apósa segítségében bízott, de hamar megtapasztalta, hogy csakis saját magára számíthat. Sok éven át, csupán a család megélhetését tudta biztosítani, azt is nehezen."

Szóval ez a hamarosan jól fizető munka szerintem még hozhat érdekes fordulatokat.

Valóban. Majd meglátjuk.

Most megleptél. Mivel időben nagyon összevissza van a történet, nem hittem, hogy rajtam kívül képes valaki nyomon követni főleg így, hogy legalább 6 éve publikálok belőle részeket. Nagyon szépen köszönöm ezt a figyelmet! Na, meg az ötletet is.

Én amúgy nem olyan régen követem a sztorit, kb. 1 éve (erős tipp). De annyira megtetszett az a szál, hogy visszaolvastam mindent a blogodból. Azóta pedig egyetlen okkal nézek fel időközönként Logout-ra, hogy van-e már friss írásod.

Habár annak a kornak a közelében sem éltem (29 vagyok), amiben a sztori játszódik, mégis annyira magával ragadó az írás, hogy minden egyes leírás vagy helyszín, karakter szinte előttem van ahogy olvasom.

Alapból szimpatizálok ezzel az időszakkal, imádok róla olvasni vagy esetleg videókat is nézni. Kicsit néha sajnálom is, hogy nem akkor éltem.

Találkozok néha ilyen megnyilatkozással, hogy egy másik időszakban élne szívesen. Én nem tudnék más időszakot választani akkor sem, ha ez lehetséges volna. Nem azért, mert a '70-es évek voltak a legjobbak. Nyilván szívesen emlékszem rá, mert akkor voltam fiatal, de ha - teszem azt - életemnek ez az időszaka 20 évvel korábbra esik, akkor arra gondolnék nosztalgiával. A körülmények ellenére. Mert van egy történelmi folyamat, és van az egyén élete. Nekünk pedig az adott körülmények között kell a saját kis életünk gondjait megoldani. 1986 őszén a holland NCRV munkatársai voltak nálam vendégségben (A "Szülinap"-ban benne is van ez) Kérdezték, hogy mit szólok a Vöröshadsereg jelenlétéhez Magyarországon. mondtam: tudok róla, de nem érzékelem az életemre gyakorolt hatását.

Nem akarlak semmiről meggyőzni, ez csak úgy kikívánkozott belőlem

Egyszerűbb és kiszámíthatóbb volt az akkori élet, és nem voltak ekkora különbségek.

Engem is gyerekkori élmények vonzanak vissza, de az a gyerekkornak szól, nem Kádárnak. Meg persze a tipikus "ha akkor tudtam volna, amit most tudok" késztetés az elhibázott dolgok újrajátszásához.

ON: A történet szépen bonyolódik, ismerős fílingekkel. Esetleg egy szerkesztő majd jót tenne a szövegnek, én legalábbis néha elveszek benne, hogy pontosan mikor ki mondja a mit.