Első olvasatra egyszer írhatónak tünik. Meg persze a kapacitáson is van még mit fejleszteni...
A térbeli tárolás viszont jó ötlet, igaz új típusú nehézségek is felmerülnek emiatt.

[ Szerkesztve ]

Ha annyira strapabíró, már csak arra lennék kíváncsi, mit tesznek, ha szándékosan kell gyorsan megsemmisíteni?!

Aztán ha 100 év után vissza akarja olvasni az adatokat az ükunoka, akkor lesz hozzá gép is ami képes lesz rá? Vagy majd a múzeumban segít a teremőr?

Ok, hogy van hibajavító algoritmus, de azt azért megadhatták volna, hogy mennyi a várható élettartama a médiának.
Ezen kívül pedig még az adatátviteli sebesség is érdekelne.
Nyilván, ha annyira nagyon strapabíró, akkor bármilyen lassú írás/olvasás esetén is érdemes lehet archiválni rá kritikus adatokat.

Az interneten ma már nincs olyan adat, ami elveszne, mert minden legalább több 1000 helyen van tárolva. Hiába HDD-n vagy SSD-n. Szerintem egy film eredeti digitális verzióját is úgy lehetne garantáltan megőrizni, hogy sok példányban tárolják és sokszor cserélgetik a tárolót. A sok példányt és a sok cserét nem lehet megúszni, azzal nem kockáztathatnak, hogy egy pár ilyenről papíron 100 év múlva még visszaolvasható.

Törésteszt?

kalapács

"HAMMER TIME!"

tudok olyan 90-es évek végi house/trance számot xyz remixben amit sehol nem tudok már megszerezni csupán egy régi mixben hallottam. szóval bőven van olyan cucc ami valahol biztos megvan csak nincs internetre megosztva sajnos

Amennyi egy üvegbe karcolt mintának. Örökös, mint a nyomorúság.

Oké, hogy lehet sütni-főzni, de az eséseket meg nem fogja bírni.. Hacsak olyan vastag nem lesz.
Én arra vagyok kíváncsi, hogy milyen házban lesz ez, ami védi a karcolódástól? Floppyszerűnek képzelem el, amit ha az olvasóba raksz, eltolódik rajta a kis védőlemezke, hogy hozzáférjen az olvasófej.

Valami hasonló, de kb. mindegy is, hiszen ez professzionális használatra lesz lehet hasonló megoldás módon is használni mint a Végképp eltörölni c. filmben volt ahol egy teljesen zárt rendszerben egy robotkar teszi-veszi a dolgokat.

Megadták, a videoból nyisszantottam ki az alábbi képet:

1000 év ? Letesztelték?

A várható élettartam meghatározása nem olyan ördögi dolog. Rengeteg helyen használnak erre különféle módszereket. Pl. aláveted egy éves nyúzópróbának és az elhasználódás mértéke alapján számolható.

[ Szerkesztve ]

Lehet, pont ez menti meg a haldokló lemezipart, ha ráállnak megfelelő lejátszóval. Bár tán csak fantáziálás, ám az olcsóbbodást csak a tömegesedés árán lehet elérni.

Az M-disc sem jobb sokkal a hagyományos lemezekhez képest? Pedig direkt vettem egy ilyen meghajtót. Ha már 1-2 generációt kibír, akkor tök jó lenne rá archiválni családi fotókat, stb...

Kalapács, fúrógép... soroljam még?

Az üveg amorf anyag, folyik. Nagyon, nagyon lassan, de folyik. Szóval közel se örökké.

Az egy elterjedt makacs tévhit, hogy az üveg nagyon lassan ugyan, de folyik.
Egyáltalán nem folyik.
A téves elképzelés régi templomok ólomüveg ablakaiból indult ki, amikben az üvegek alul vastagabbak, mert az évszázadok alatt "megfolytak". Valójában nem folytak meg, eredetileg is ilyenre készítették őket.

Természetesen. Akkor még fiatalabb voltam.
Akit bővebben érdekel a téma: https://www.cmog.org/article/does-glass-flow

"A Project Silica elképesztően strapabíró, ellenáll a forró vízben való főzésnek, a sütőben történő sütésnek, a mikrohullámoknak, a különböző környezeti tényezőknek, például a mágneseknek, vagyis lényegében mindennek, ami reális körülmények között sérülést okozhatna a egy mai hordozható adattárolón."
Kalapács?

Emlékszem azokra az időkre, amikor egy írható CD-re ráfért az egész HDD-m. Azt akkor jól lehetett archiválásra használni, annak ellenére, hogy sok CD csak három-négy évig maradt olvasható. Erre a 75 GB-s üveglapra még a telefonomon lévő fényképek/videók sem férnének rá, így nagyon beszűkül a felhasználási lehetőségek köre.

Gondolom kazettában lesz. Ha nem tűnik el, akkor lesz majd olyan is, ahol több üveg van egymás mellett adott kazettában, és a kívánt lemez csúszik át a lejátszóba a csatlakozón (slot) keresztül. Esetleg a sok üveget egyszerre olvassa a gép úgy, hogy közéjük vékony drótokon lesznek tükrök elhelyezve, a lézer pedig oldalról világít be.
A lényeg, hogy ember (és por) ne érjen az üveghez. Gépen kívül egy erős műanyag, ütéscsillapító kazettában lesz - legalábbis ez a logikus.

Nem lehet abban bízni. Ezek a becslések sokszor mellé mennek.
Már a cikk is az AI hibajavításáról ír... az vicces lesz.

Néhány éve ezzel a technológiával már előrukkolt a Southamptoni Egyetem , ők egy 200 forintos érme méretű üveglapra adtak meg 360TB adattárolási képességet, amin az adatokat 5D technológiával tárolják akár 190 C° 13.8 milliárd évig.De ott leírták hogy a drága lézerek miatt, nem lesz mindenki számára elérhető.Mivel a blu-ray 25 illetve 50 GB megírásai 8-15 percet vesz igénybe, feltételezem hogy ez sem lesz gyorsabb.

[ Szerkesztve ]

Nah akkor ma is tanultam valamit, köszi. Pedig konkrétan a középiskolai fizika tanárom állította még régen. Meg ugye van a lassan csöpögő bitumenes kísérlet, annak fényében tök hihetőnek tűnt.

Ez a jelenlegi max tárkapacitás még otthoni archiválásra is kevés és ugye csak 1x írható. Az UHD BD max 100GB-ját sem éri el, meg ugye sokkal drágább is, így a konzumer felhasználás kizárt. Tényleg csak nagyon speciális területekre tudom elképzelni, kb. mint anno a kőtáblákat.

Ha jól emlékszem volt valami next gen kőtáblás megoldás is az elmúlt 1-2-3 évben. Kerámia táblákra írtak fel adatot , az is nagyjából örök élet +1 nap. Érdekel hova fognak kifutni ezek a dolgok , valóban szükség lenne ilyen megoldásokra szerintem (persze nem home/soho piacon).

Fentebb már írtam egy lehetséges felhasználást: zeneipar.

az szerintem a por és a karcok miatt lehetséges. meg ha mondjuk zsíros (vagy száraz) kézzel megfogod az olvasó felületet

A fő probléma úgyis az olvasó hardver meg(nem)léte lesz x év múlva. Manapság már egy CD olvasása sem triviális, mert optikai meghajtó nélkül jön a gép. Floppyhoz már bontóban kell meghajtót keresni. ZX Spectrum kazettához magnó még csak akad elfekvőben, de a rajta levő adatok/programok PC-n túrható bináris file-lá alakítása már szakértelmet igényel. Egy kis példányszámú, professzionális szalagos tár már kezd a reménytelen kategóriába futni.

Emlékezzünk vissza, az állambiztonsági kartonok elektronikus szalagjaihoz is alig tudtak hardvert találni (és még onnan is kalandozva kellett beolvasni, nem simán LOAD "*",8,1), pedig ahhoz azért akadt erőforrás, és 50 éven belüli időtávról beszélünk.

Pedig régebben olvastam olyan fejlesztésről, ami valami műanyag darabra, akkora mint egy bankkártya csak kicsit vastagabb, tárolta az adatokat 3D-sen! Akkoriban a CD/DVD végül legyőzte, pedig igen csak ígéretes fejlesztés lett volna, és sokkal több adat tárolására volt alkalmas!

Korábban már már olvastam ilyesmiről:
https://en.wikipedia.org/wiki/5D_optical_data_storage
https://hu.wikipedia.org/wiki/5D-s_adatt%C3%A1rol%C3%A1s

A strapabíró médiával az a probléma mint a kőtáblával: energiaigényes az írása. Én nem tudom elképzelni, hogy végfelhasználói piacon 1-3kW-os 100MB/s (vagy 100-300 W-os 10MB/sec) sebességű adattárolót használjunk.
Az olvasása lehet, hogy nem annyira energiaigényes, így az írás talán szolgáltatásként elképzelhető, hogy életképes lesz, ha az archívumot otthon olvashatom.

Ez a hibajavítás nem az a hibajavítás.

Amiről a cikkben szó van, az "csak annyit" jelent, hogy az optikai olvasó fej fókuszpontja öregedő média deformálódásától függően is változik. Ezt a deformálódást hívják itt hibának, nem az adatvesztést.

Amire te gondolsz az az elveszett bitek pótlása valamiféle redundáns módszer alapján.

Na most pont ezt mondták anno a CD-re, aztán kiderült, hogy lópikulát. Persze kellett hozzá, hogy egyszerűsítsék, olcsósítsák, stb.

A 3D-s adattárolás kísérleteiről is vagy harminc éve olvastam először; kísérletezek valamilyen polimer kockával, amit lézerrel "írtak".

Első körben nekem kevésnek tűnik a gigabájtos méret, persze ez majd nőhet.
Második meg az üveg, nyilván nem az átlag törésállósága lehet, de akkor is törhet.
Talán a karcolódás az amit könnyebben ki lehet küszöbölni.

A hardver probléma bár valós, de ott pont az idő ami megoldhatja; gondolok itt arra, hogy ahogy fejlődik a technika úgy fogják az utókornak szánt adatokat újabbnál újabb módon és anyagokra tovább örökíteni.

Olvastam már korábban is azokról a kísérletekről amik arról szóltak, hogy egy elemi részecskén tárolt adatból is vissza lehet majd nyerni az egész adattárat. Eléggé SCI-FI és igazából az alapelvet is csak odáig értettem, hogy valami olyasmi, mint az emberi agy féle adattárolás, de ennyi

[ Adattárolás atomi szinten ]
[ Mágneses tároló, ahol egy atom egy bitnek felel meg ]

[ Szerkesztve ]

Köszi!

Bár nem erre gondoltam, mivel ezekben egy bit - egy atom - ami valóban izgalmas és, ha szoba-hőmérsékleten működő képes lesz óriási lépést valósít majd meg.

Amit én olvastam az kb. annyi, hogy mondjuk van egy x méretű adattárad, az áll y mennyiségű adattároló részecskéből. Amennyiben sérül az adattároló egy y adattároló részecskéből is vissza tudod nyerni az egész x méretű adattárat, csak valamivel "halványabban". Amit úgy kell elképzelni, mint ahogy az ember próbál visszaemlékezni egy rég elfeledett emlékére.
(Link nem lesz, mert én már arra sem emlékszem hol a fenébe olvastam, bármennyire is erőltetem az agyam )

Akik a ""kis"" méret miatt panaszkodnak, elgondolkodtak azon, hogy "régen" is több fotóalbumot és több videókazit töltöttünk meg? Miért kellene ma egy, azaz 1 cuccon tárolni mindent(!) ami elképzelhető

Enyhe túlzás, de azért a természeti katasztrófák, napszél, elektromos hálózati hiba, stb. extrém esetben le tudják nullázni a teljes felhőt. Bár vszínűleg egy ilyen katasztrófánál pont az lenne a legkisebb bajunk, hogy milyen adatok maradtak épségben.

Az a holografikus adattárolás...
[ Döcögve, de halad a holografikus adattárolás szekere ]
[ Holografikus tárolók már 2006-ban ]
[ Piacon vannak az első holografikus tárolók ]
[ Minden tekintetben fejlődött a Sony holografikus adattárolási technológiája ]
[ Több úton halad az optikai adattárolók fejlesztése ]
...

Egyébként ha sérül az adathordozó itt is csak a redundancia miatt tudod visszaállítani az eredeti információt. Kb. úgy kell elképzelni, mint ha egy filmnek romlana a felbontása. Egy darabig még élvezhető, kitalálható hogy mi volt rajta... de ha túlságosan sérül, akkor hiába szorongatod egy icipici darabkáját nem fogod érteni, hogy mi volt rajta.

A hangsúly azon a két szón van, hogy "gyorsan" és "teljesen".
A hagyományos optikai lemezek fizikai hatásokra baromi érzékenyek. A mágneses meghajtók meg a mágnesességre. Bár nem úgy, mint a filmekben, de mágneses térrel pillanatok alatt 100%-ig olvashatatlanná tehetők. Egy ilyen eszközt viszont attól, hogy kalapáccsal pár darabra törsz, még nem garantálja, hogy egy AI nem tud róla adatokat visszaolvasni.

A holografikus képekre jellemző tulajdonságokat írtál le. Konkrétan, ha kettétöröd, akkor látod ugyan a teljes képet ha mozgatod, de kisebb lesz az 'ablak' így amin keresztül nézheted (=konkrétan az a felületrész, ami megmaradt törés után). És igen, halványabb, zajosabb is lesz a kép.

Más: a kvarcüveg keményebb mint a sima, a simának pont az a baja, hogy a homokszemcsék pora karcolja fel, de a kvarcüveg tiszta olvasztott homok (SiO2). Valamint, ha megfelelő lassúsággal hűtik le az üveget gyártás során, akkor nem lesznek benne feszültségek és nem roppan meg egy leejtéskor, lásd jénai üvegtálak (amit gyakorlatban azért mégse teszteltem le).