"...folyton lököm a poénokat és úgy gondolom, ez így van jól."
Jól van bizony.

Oh, ezek a nem-digitális fotómasinával készült képek, mennyire hasonlítanak a mienkéire Ugyan ez a fíling Na meg ahogy édesapám mondta, az 30 képes tekercsről eleve ötbe belógott az új, tíz az csak szimplán rosszul volt megkomponálva, tíznél a fényviszonyok voltak rosszak, max ha öt lett használható. Persze ez csak az előhívás után derült ki mindig

Hát igen. Valamit az idő se szépít meg. Ahogy a Win95-öt se

Kedves.

Vakegérke: rólam is van olyan babakori fotó, ami teljesen "home-made"!

[ Szerkesztve ]

Nem ártott tudni, hogy mit is csinál az ember. Pontos fókusz, mélységélesség, zársebesség.
Büszke lehetek magamra, voltam pár esküvőn fotózni Praktica gépemmel, csak úgy barátságból, anyagi haszon nélkül. Természetesen jó vakum is volt hozzá.
A hivatásos fotós képeit megvették jó pénzért, de mindenki abból akart, amit én csináltam.
A fekete-fehér fotókat, meg a diákat én laboráltam, bibibi...

Na jó, nem rólam szól ez a topic.

"153 cm magas vagyok és átlag 48kg "nehéz" ". Erre az analógiára írhattad volna azt is, hogy 153cm mély.
Ilyen korán elkezdtél mosogatni, nagy respekt jár érte. Valamint jó volt látni régi képeket is, meg zacskós tejet.

Nagyon szép neve van az unokaöcsédnek..! akárcsak nekem

Szerény véleményem az, hogy így vagy tökéletes, ahogy vagy!
Édi kislány voltál, meg hát most sem vagy megvetendő... Mondjuk én inkább a méregkeverésért szeretlek, de ez már más téma

Hát igen, zárójelben ezt is meg akartam jegyezni, de aztán meggondoltam magam.
Valóban korán elkezdtem segédkezni a ház körül, sütés, mosogatás, takarítás jöhetett. Persze a mosogatást már csak ritkán vállalom be.
Bevallom őszintén, egy pillanatig elgondolkoztam, hogy hol láthattál te zacskós tejet, de aztán leesett, hogy a sütősön van a háttérben. Rögtön el is kezdtem röhögni.

Иван: Igen, ezek még jó régi, mittommánmilyen fényképezőgéppel készültek.
Mellesleg anyum ujja is gyakran jelen van a képeken, csak azokat nem raktam be. Meg van egy sztárfotóm is, amin két kép valahogy "egybefolyt" és így az kerekedett ki belőle, hogy ülök egy széken kiöltözve, csokorral a kezemben előttem meg a közönség. Nagyon lol, csak azt nem tudtam beszkennelni.

Amúgy köszönöm mindenkinek.

[ Szerkesztve ]

Kedves kis történet!

Mindig érdekes dolog mikor előkerülnek a régi fényképek!

Üdv netpeti98

Igen, az. Ilyenkor lehet jókat sztorizgatni, meg röhögni.

Megkukkoltalak!
Képzeld, én sem vagyok nagyobb, mint te! Vagyis: 158/46-47

ez most lett aktuális....

174/79

Akkor én most nyertem?

Hú ma! Yesssss, te vagy a legnagyobb! (happy?)

Akkor te sem nőttél sokkal nagyobbra, mint én.

Nem is baj. Legfeljebb nem leszek kosaras.

Lányok, én sem vagyok langaléta. 168 centimhez cirka 64 kiló társul.
Na és?
A jóból keveset ad az élet.

A pingvineknek viszont humorból sokat adott....

Nem érted? Picik vagyunk, tehát belőlünk ad keveset a sors másoknak.

Én sem.
Vakegérke: Igazad van. Meg aztán ami a magasságomból hiányzik, pótlódott máshol. Pl. Akkora szívem van, hogy csak na!

[ Szerkesztve ]

De de, éééértettem már elsőre is!

Shallamea te is a szíveddel látsz, mint egérke?

[ Szerkesztve ]

"édesapám mondta, az 30 képes tekercsről eleve ötbe belógott az új, tíz az csak szimplán rosszul volt megkomponálva, tíznél a fényviszonyok voltak rosszak, max ha öt lett használható"

Apádnak nem való fényképező. Ennyi.

Vakegérke: "A jóból keveset ad az élet" Ezt egy volt kolléganőm mondogatta a majdnem 160 centijével. Benne annyi jó sem volt, mint egy falat sz@rban... Még egy olyan utálatos kétszínű emberrel (?) azóta sem találkoztam. Szerencsére.

"Engem pedig felvettek a BorsodChem-be(Kazincbarcika), az izocianát laborba(MDI), holnap "
Hát hova máshova? Mondtuk pedig, el ne áruld, hogy méregkeverő vagy......
Izocianáááát????

Olykor igen. Meg mindenki belefér(mármint a szívembe).

#25: Hát még szép! Nyugi, nem az lesz az első, hogy a GPB rangommal dicsekszem mindenkinek! (Csak a második dolog lesz. )
Igen, izocianát.

[ Szerkesztve ]

Más topicban írtam már erről. Igaz, hogy rokkantak, halálos betegek kapcsán, de talán ide is illik.
Van, aki jólelkű, mert ha ki is kosarazta a sors, legalább másnak legyen jó.
Aztán van az irigykedő, aki nem szereti az egészségeseket, ellenséges velük.

Azt hiszem, itt épp a "csemege" gyűlt össze.

Apropó, a lányom 160 centi, cirka 42, 45 kiló lehet. Arany szíve van.

Akkor az aranyszív örökletes....

Az a cián izomerje? (izomereje) Kémiából tök vagyok

[ Szerkesztve ]

Szerintem pingvinizálni fogod a BorsodChem egész legénységét.

Magyarázás helyett(amiből annyira nem vagyok jó)
Vakegérke: Könnyen előfordulhat.

Köszi, ebből többet megtudtam, mint amennyit szerettem volna.
Jó munkát, és sikeres pingvinizációt!
Olvashatunk majd beszámolót az első napokról?

Érdekes dolog ez.
Egy időben "hirdettem" a szeretet hatalmát. Kiröhögtek. Elhallgattam.

Aztán volt egy beszélgetésem valakivel, aki nem tudott szeretni. Faggatott, hogy miként vagyok képes elviselni azt a sok szemét embert, miért beszélgetek velük.
- Én mindenkit szeretek. - Ennyit mondtam mosolyogva.
Csodálkozva kérdezte: engem is?
- Van rá okom, hogy ne szeressem? - Kérdeztem vissza.
Megkukult, dülledt szemmel szívta a cigit, aztán ment vissza melózni.

Utolsó munkanapom végeztével két ölelést kaptam búcsúzóul. Az egyik az övé volt.

Nem vicc, te tényleg a szíveddel látsz....

Én is pozitívan állok hozzá az emberekhez, de néha ez kevés.
Pár hónapja jött egy új kolléganő. Vele nem boldogulok. Nem ebben a szakmában "nőtt fel", sértődékeny, gyanakvó, nem tudok vele mit kezdeni. Sajnos.

Nagyon hasonlítasz a szomszéd lányra, csak ő nálad fiatalabb. Némely képen szinte megtévesztő a hasonlóság...

Köszi, drága Holdfény! Lehet szó beszámolóról, bár nem tudom, mikor fogok odajutni, hogy bepötyögjem.
Vakegérke: Emberekhez való hozzáállás: 100000pont
Samus: Tényleg? Érdekes.

[ Szerkesztve ]

A szem csal, a szív nem.

Hagyd békén a kolléganőt. Idővel látni fogja, hogy extrovertált vagy, és óvatosan közelíteni fog, vagy hagyja, hogy közelíts hozzá.

"- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
(...)
- Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
(...)
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz..."

A kis herceg az egyik kedvencem. De jó volt ezt a részletet olvasni.....

A vicc az, hogy olyan nagyon nem vagyok extrovertált. Inkább kicsit "kilógok" a brancsból.
Ha épp nincs munkám, leülök, és olvasok. Már régóta csak angolul. Ez jobban érdekel, mint a szokásos női csevej, amit már unok. Néha eljátszom, hogy hűűűű de érdekel, de....ennyi.
Bocs, Shallamea az intermezzóért, talán offolni kellett volna....

"Bocs, Shallamea az intermezzóért, talán offolni kellett volna...."

Valóban. Én voltam a hunyó, elnézést kérek.

Semmi gond.