Valójában mindegyik vallás követője ezt csinálja és ezt gondolja! Pont ez a mechanizmus köszön nekem vissza a cikkben, mert a "jól szól" fogalom, amiből az egész "életérzés" le van itt vezetve, az egy szubjektum, nem pedig objektív igazság! Ahogy nem objektív igazság az sem, hogy melyik isten létezik, sőt az sem, hogy létezik-e bármelyik egyáltalán. Ezek a dolgok az egyénekben jönnek létre, mindenféle adottság, genetika, anatómia, kuturális behatás, érzelemvilág és még hatezer egyéb váltiozó mellett.

Hallgattam máőr olyan hangrendszert, amitől a tulajdonosa el volt ájulva, hogy még életében nem hallott ilyet. Én meg csak néztem és nem teljesen értettem, mert az én fülemnek bántóan sok volt a közép freki, egyáltalán nem volt számomra ideális a hangkép. Akkor most? Én szóljam le őt, mert mást hall, vagy ő nézzem engem hülyének, mert én hállok mást? Nyilván egyik sem, el kell fogadni, hogy mások vagyunk. Ha már le van vezetve a jel a hangszóróig, akkor az pl. nálam egy hatalmas hiba, hogy itt véget ér a történet a cikkírónál, pedig az a jel aztán bejut a fülbe, onnan meg az agyba, hogy aztán hatezer paraméter alapján képeződjön ebből le a végső érzelem, nevezetesen, hogy amit hallunk akkor -szerinte- jól szól, vagy sem. Márpedig ez nem csak lényeges, hanem az egyik leglényegesebb pontja a történetnek, mert itt ahány ember, annyiféle drótozás van legbelül.

Tehát itt maga a felfogás problémás, mert egy bizonyítottan nem konstans, nem állandó, nem objektív személyes élményből vezet le valamit úgy, mintha csak ez lenne a jó irány. Ez meg így nyilván nélkülöz mindenféle realitást, ezért aztán komolyan sem vehető sajnos.

[ Szerkesztve ]