Idealista típus vagy, van ilyen, ez nem bűn persze. A dolog ott csúszik el, hogy van egy állításod, miszerint te mindkét oldalban ott vagy, de nyitottan. A baj az, hogy az egyik oldal érvrendszere megsemmisíti a másikét, teljesen. És persze oda-vissza, nem kompatibilisek, maradjunk ennyiben. Meg annyiban is - én így látom - hogy akkor te egy útkereső vagy tulajdonképpen.
Ebből a klasszikus súrlódásból megmutatkozik kinek az érzelem a sorvezető, kinek a tények. Mindkét tábor/fél úgy érzi, hogy konkrétumokkal élt, mégis üresnek hat a mondóka a másik oldalról nézve. Ezek a párhuzamosok a végtelenben sem találkoznak. Sajnos ilyenkor nemigen lehet megoldani, hogy ne maradjon rossz szájíz, mégis, ha ezt átlátod, értve látod az érvelést és az érdeklődést sem veszed támadásnak, akkor egy fokkal jobb végkicsengés keletkezhet.