+1 profi könyvelő.

Úgy bizony, az még egyéni harcosoknál is kell - bár szerencsére nem teljes munkaidőben.

Az ilyen "csapatot összerakunk, pénzt beletolunk" dolgot meg csak valami nagyon-nagyon kedvező környezetben tudom elképzelni, de erre is láttam rossz példát: nem túl csóró kisvárosban EGYEDÜLI étterem nyílt, egy család vitte (=nemigen költöttek külső munkaerőre): 3év alatt csődbe mentek. Forgalmas főutcán voltak, jól nézett ki a hely, a kaja is jó volt - és néha volt mellékes bevételük rendezvényekből. De jött a KO, a szürke 7köznapokon alig volt a vendég.

[ Szerkesztve ]

A leírt példa esetén (valami nagyon új termék bevezetésére épülő, kezdő vállalkozás) nagyjából igaza lehet a cikknek, ha feltételezzük, hogy a megcélzott vásárlóközönség nem éppen tipikus webshopos vásárló.

Teljesen más dolog valami újat bevezetni, lakossági igényt kiszolgálni, rétegigényt kiszolgálni, esetleg egy területen belül is specializálódni, stb.

Mi pl. mondhatni rétegigényt (~a lakosság egy kisebb része és cégek kicsi hányada foglalkozik a témával) szolgálunk ki, munkához csak és kizárólag kapcsolati hálón (egymásnak ajánlások) keresztül jutunk. Amit csinálunk, abba ismeretlenül és 0 tapasztalattal belekezdeni reménytelen. Egy olyan terület, ahol (legalábbis környékünkön) a konkurencia nem egymással versenyez, hanem a szabad kapacitásaival segíti a másikat, ha szükséges... (No ide lépjen be egy új, ha tud...)

Bullshit az a cikk. A vállalkozás lényege a kockáztatás. De, állítólag a második milliót már becsületes úton is meg lehet keresni.
Csináltam már pár vállalkozást. Az elsőt még tiniként, az átkos vége felé. Tetőablak beszerelés (többnyire zsigulátorokba). Egy virágcserép kiesett az ablakból és behorpasztotta a tetőt. A biztosító nem nagyon szőrözött a háztartási biztosítási károkkal (főleg akkor, ha volt megfelelő ember, a megfelelő helyen), símán megítélte a kárt. A horpadt részt kivágtuk, annak a helyére került a tetőablak. Bomba bíznisz volt. Sajnos, az első milláig sem jutottunk el, mert az egyik kuncsaft összetörte a tetőablakos verdát és kiderült, hogy nemrég volt tetőcserés az autó. Bebukott a "vállalkozás".
De, szerencsére ötletekből kifogyhatatlanok voltunk. Fantasztikus idők voltak, de húsz év után fárasztó lett a mindennapi küzdelem, agyalás, stressz. Már kb. 4 éve vagyok alkalmazott egy német cégnél. Kiutazom, két hétig megcsinálom, amit mondanak. Aztán becsukom a kocsiajtót, hazamegyek és két hétre elfelejtem az egészet. Elsején meg csilingel a kassza. Ezt vállalkozóként sohasem tehettem meg és most nagyon élvezem.

Látom, nem értettétek meg, miről szól a cikk, pedig llax is leírta, hogy ez ott egy bizonyos esetre vonatkozik - és arra vonatkozóan teljesen igaza van. Ezért van benne két különböző forgatókönyv is, hogyan lehet ezt megoldani.

Persze vállalkozni sokfelé módon lehet, ebben egyetértek, de még az sem kötelező, hogy nagy kockázatot kelljen ezzel vállalni.