Ha komolyan érdekel a téma, akkor ajánlom Steven Pinker: Felvilágosodás most című könyvét.

"...megmutatja, hogy az élet, az egészség, a jólét, a biztonság, a béke, a tudás és a boldogság terén is egyre jobb a helyzet" ahogy a könyv leírása mondja. Persze az is ott van hogy 640 oldal, és biztos ki is van fejtve, de örökké ezt a fenti gondolatot hallom így kiemelve, és sem nekem, sem azok nagyrészének akik ezt hangoztatják, valószínűleg nem volt időnk elolvasni ezt a bizonyítást, de feltételezem itt erősen átlagolva vannak a lehetőségek, illetve arra kihegyezve hogy persze, milliárdok élnek jobban a világon mint mondjuk 50 éve.

De akkor is így önmagában ez a kijelentés nem igazán értelmezhető, illetve félrevezető. Ismét feltételezem hogy pont ezt magyarázza el, de anélkül hogy megvenném ezt a könyvet, hogy tudom meg mit javít az az én életemen, hogyan javítsak a felfogásomon azzal, hogy tudom hogy Afrikában még mindig (vagy már nem?) éheznek?

Ha ezt elmagyarázni 640 oldal kell, akkor az egyszerű, jóindulatú de valahol még mindig ösztönös átlagember magától, vagy egy ilyen kijelentéstől hogy "most minden jobb", mit érezzen?

Én alapvetően empatikus embernek tartom magam, és nem irigykedem (ha nem indokolt ), sőt, én is tapasztalom hogy sikerült kitörnöm egy világvégi falusi környezetből egy alapvetően jó életbe. Valószínűleg megvan az a szint ahol már objektíven first world problem ha az ember panaszkodik hogy mennyi problémája van, meg "mindenki a maga szintjén nyomorog" hatás van, de hol van ez a határ? Illetve itt a triviális dolog, hogy a média és a környezetem meg folyamatosan nyomaszt minden kicsi hülyeséggel, amik persze elhanyagolhatóak ép ésszel nézve, de iszonyatosan felnagyítva és a pozitív dolgokat elnyomva ömlenek mindenhonnan.

A bejegyzéshez (és hogy kicsit megkérdőjelezzem a saját fenti gondolataim): azt hiszem, ez a velejárója annak hogy egy alapvetően normális életünk van itt Európa közepén, hogy őket tolerálni kell, mert az csak visszafelé vetne, ha az első ösztönös gondolatainkat (pofán kéne vágni, bezárni, még rosszabb) valósítanánk meg.

[ Szerkesztve ]

, megnézem.

A bajokra fókuszálunk leginkább, mert ott van fejlődési lehetőség.
Közben azonban ma már a világ nagy részén élelmiszerbőség van, van fájdalomcsillapítás, az átlagéletkor emelkedik, a szegények és gazdagok közti olló záródik, az össz. gazdagság rohamosan nő, az erőszak drasztikusan csökken a világban - évezredek óta.

Illetve ma van először olyan kor, hogy minden létező emberi problémára rendelkezünk megoldással - csak épp elosztani nem tudjuk megfelelően ezeket az erőforrásokat egymás közt.

A másik nagy változás, hogy a nyugati civilizáció túl materialista lett, elszakadtak az emberek a belső szubjektív világukkal kapcsolatos kultúráktól, tanítástól és tudatos tapasztalástól, ezért az elégedetlenség még a gazdagságnál is nagyobb mértékben növekedett és növekszik; karöltve a mentális betegségekkel.

doeeg #2:
"mindenki a maga szintjén nyomorog" hatás van, de hol van ez a határ?
Benned, az elvárásaidba kódolva. Ma a leszakadt vidéken élő "mélyszegények" nem élnek rosszabb körülmények között, mint 100 éve az átlagemberek. (Ma van drog és uzsora, régen meg volt napszám és kéményadó, vagy épp török, tatár megszállás.)

Híreket meg nem szabad olvasni. Én csak a címeket futom át, hogy képben legyek; de az emberi psziché nincs arra felkészülve, hogy a világ minden bajáról tudjuk. Arra van felkészülve, hogy a saját közössége (20..150 fő) bajait menedzselje.
100 évvel ezelőttig csak akkor hallottál gyilkosságról, ha a faludban történt. Ma akkor is hallasz róla, ha Texasban történik. És minél brutálisabb, annál nagyobb valószínűséggel jön szembe a hír róla.

[ Szerkesztve ]

Abszolút értem amit mondasz.

Nem azt írja már az ajánló sem, hogy JÓ a helyzet, hanem hogy JOBB. Ez nagyon fontos különbség.

Sosem lesz világbéke, sosem tűnnek el a problémák, sosem lesz mindenki elégedett.

A könyv statisztikákon alapul, nagyon szépen összeszedve és kifejtve, levezetve.
Persze, a statisztikának semmi jelentősége sincs az egyénre nézve. Hiába mondanád egy létminimumon élő, kilátástalan helyzetben lévő embernek, hogy hééé de hát összességében mindenki jobban él, az őt nem hatná meg.

Mégis, ha hátrébb lépünk és az összképet nézzük, akkor messze nem olyan rossz a helyzet (rossz, persze, sőt, globális felmelegedés, stb., igen, tudom, vannak bőven parák), mint az mondjuk lejön a hírekből.

Ha ezt elmagyarázni 640 oldal kell, akkor az egyszerű, jóindulatú de valahol még mindig ösztönös átlagember magától, vagy egy ilyen kijelentéstől hogy "most minden jobb", mit érezzen?

Önmagától ettől a kijelentéstől semmit. Mert ez önmagában 2 mondat. Ha valaki rászánja az időt és az energiát és elolvas 640 oldal viszonylag nehéz szöveget, akkor viszont más perspektívában tudja látni a dolgokat. Ha érdekli.

De nyilván egy átlagember nemhogy 640, de 6 oldalt sem olvas el. Évente.

És még egy fontos dolog: attól, hogy a könyv elolvasása után az ajánlóban lévő pár mondattal egyetértek, az nem jelenti azt, hogy ne kellene továbbra is folyamatosan azon dolgozni a kollektív emberiségnek, hogy még jobb legyen. Mert sokaknak még mindig rossz.

Szerintem az hogy szegény egészségügyiseken csattan a népharag nagyrészt politikai hiba. Ment a hazudozás, terelés és felelősség áthárítás, majd utána a szigorú intézkedések bevezetése egyik napról a másikra, majd sokszor random mérőszámok alapján való feloldása.
Az emberek félnek és nem értik a helyzetet. Plusz unják is ezt a karanténosdi kórlátozósdit. Nyilván a legtöbb politikus a TV-ben elérhetetlen számukra ezért Gizi nénit a nyugdíj előtt álló nővért fogják elővenni és számonkérni. Mert Gizi néni most a "rendszer".

Szóval az egész járvány dolgot máshogy kellett volna kezelni, nem kellett volna busz alá dobni az egészségügyi dolgozókat (sok országban ment a terelés, hogy azért van olyan sok halál mert a kórházak nem felkészültek, itthon is, minden csak nyilván egyéni hiba, nem szarul felépített stratégia), akkor nem lenne ekkora feszültség.

Persze az összes fenti gondolat nem ment fel senkit. Mindenkit aki kezet emel ebben a helyzetben egy egészségügyi dolgozóra minimum letöltendő életfogytiglanra, teljes vagyonelkobzásra és kényszermunkára ítélnék....

Ez megérne egy külön posztot, az összkép talán még jó irányba halad, viszont a valósággal totál szembemenő irányzatok mintha szélesítenék bázisaikat: ide tartozik a radikális vallások térnyerése - lásd az 50éve civilizált ország képét mutató Afganisztánban a tálibok, közel-Keleten IS és a tudomány-logika-"mainstream"-mindenttagadók rétege és a populista politika követői. Összességében azon emberek aránya, akik logikus érvelésre teljesen süketek, miközben a saját véleménybuborékjukba tartozó "információt" látva azt azonnal teljes igazságként elfogadják bármilyen utánanézés, átgondolás nélkül.

A problémának különböző szintjei vannak, a kora 90es években nagyon érdekes színfoltot hoztak az életembe az ufóhívők pl: ez senkinek sem ártott, marha érdekes sztorikat lehetett olvasni. A horoszkópmánia egyes (főleg nő) ismerősöknél már kezdett az agyamra menni - ez már közelít a vallásokhoz, ami ugyebár az ember életébe belepiszkálásról szól. A csúcs kb ez, amit most látok: emberéleteket mentő, több műszakban aprópénzért dolgozókat becsmérelnek, sőt fizikailag támadnak. Nem egyedi fogyatékosok, a közösségi médiában egymást hergelő csoportok tagjai. Ha nem lenne rendfenntartás, akkor ezzel megérkeztünk volna a középkor boszorkányégetéseihez ?

#5: igen, a trendeket próbálom laikusként kiokoskodni. Egy biztos, hogy még az átkosban lévő késő 80as évekhez képest határozottan több "megőrült" emberrel, "megőrült" TV-műsorral találkozom, ahol a Delta helyét átvették a "valóság"showk. Persze, számszakilag nem tudni, mekkora volt a korabeli bioenergetikus-ezoterikus-chemtrail tábor.

[ Szerkesztve ]

Intelligencia kérdése, hogy az ember el tud-e vonatkoztatnii a saját szubjektív nézőpontjától és bele tudja-e magát képzelni egy objektív(ebb)be. Sajnos egyre többen képtelenek erre - szerintem az oktatás hanyatló színvonala miatt leginkább. Akik képtelenek erre, azok mindent magukra vonatkoztatnak; mindent személyeskedésnek vesznek. Nehéz velük beszélgetni, mert, ha nem rajongod körül őket, akkor ellenségeskedni kezdenek. Mndenben csak magukat látják: ha az érdeklődésük pl. a csillagászat felé fordul, akkor is azt nézik, hogy a csillagok állása hogyan függ össze a saját sorsukkal. (Schopenhauer példája a jelenségre)

Ma a családi- és emberi kapcsolatok sekélyesedése és a látszat-értékrend miatt az önértékelése is csökkent az embereknek, már-már az elviselhető szint alá. Tömegek önelfogadása függ attól, mit értek el, hogyan tekintenek rájuk mások, milyen visszajelzéseket (hány lájkot) kapnak. Ez önmagában elég mentális betegségekbe való belesodródáshoz, hiszen egész kisgyerekkortól erre tréningel az iskola is, és sajna sok szülő is: nem adnak feltétlen szeretetet és kizárólagos figyelmet a gyereknek. (Nem csak erre van szüksége, de erre is.)

Szóval sok kérdés függ itt össze egymással.
A megoldáshoz szerintem a gyerekneveléssel és az iskolarendszerrel kellene nagyon komolyan kezdeni valamit első körben.
Ehelyett - jókapitalista módon - a gyógyszeres és pszichológiai kezelések, life coach-ok és önsegélyező könyvek vannak feljövőben.

Amúgy meg, az élet úgy fejlődik, hogy minden ki van próbálva, és ami nem működik, az kiszelektálódik. Esélyes, hogy a modern nyugati típusú kultúrára és szemléletmódra is ez vár.

[ Szerkesztve ]

"Ez megérne egy külön posztot, az összkép talán még jó irányba halad, viszont a valósággal totál szembemenő irányzatok mintha szélesítenék bázisaikat: ide tartozik a radikális vallások térnyerése - lásd az 50éve civilizált ország képét mutató Afganisztánban a tálibok,..."

A régen minden jobb volt, csábító ideológia jól hangzik csak nem igaz. De kezdjük a végén.
Civilizált Afganisztánt mutattak nekünk. A valóságban az ország területe több független területből állt, amit hadurak irányítottak. Az egyik volt Bin Laden akit Amerika szponzorált a szovjet háború tíz évében. Utána némi pihenő után a NATO 20 éve. Sok helyen a civilizáltság alig létezik. Nincs út, nincs közműellátás. Nincs gyakorlat a békés életben. A kilátástalanság fanatizmushoz vezet.
Ehhez tartozik, de már nagyobb körben. Az iskolakötelezettség 1868 óta él Magyarországon. Az oktatás hatásfoka még mára sem jutott el a minimális alap szintre teljesen. (Készség szinten olvasás, írás, fogalmazás és számolás a 4 alapművelettel.) Nem csak Magyarországon, másutt sem sikerült ezt a célt teljesen elérni.

Nagyjából ekkortól kezdett kialakulni a tudományos gondolkodás. Ez még kevésbé szivárgott át a mindennapokba, De folyamatosan javul a helyzet.

Előtte a település előjárói megmondták az okosat és úgy volt. Az egyház jutalmazott a mennyország ígéretével és büntetett a pokolra jutás ígéretével. Az orosz imperializmus Magyarországon is a ne gondolkodj, majd mi gondoskodunk rólad ideológiát követte. A jó elvtárs kap többlet ellátást, a rossz elvtárs jutalomüdülést a büntetés végrehajtásban. Nyilván nem emelkedett a nyitottan gondolkodók száma.

Az emberek még ma is azt követik, aki meg mondja a tutit. Aki meg mondja mit kell csinálni, hogy jó legyen. Illetve ami nem igényel energia befektetést gondolkodás nélkül végrehajtható. Egyed a vitaminomat, a sómat. Emelkedj ki a tömegből és egyél fényt. Robbantsd fel magad sok hitetlennel együtt és expressz beszállókártyát kapsz a paradicsomba. ....
Erre sajnos vevők még az emberek. A korrekt ismeretanyag elsajátítása gyerekkorban segíthet a tudományos gondolkodást átültetni az életünkbe. Amikor a gyereket nem hülyítjük a tojást tojó nyúllal, hanem nagyjából korrekt információt adunk a húsvétról.

"A másik nagy változás, hogy a nyugati civilizáció túl materialista lett, elszakadtak az emberek a belső szubjektív világukkal kapcsolatos kultúráktól, tanítástól és tudatos tapasztalástól, ezért az elégedetlenség még a gazdagságnál is nagyobb mértékben növekedett és növekszik; karöltve a mentális betegségekkel."

Nagyon egyetértek. Ennyi az egész "titok". Minden sokkal jobb, mint régen, de a materializmus miatt elhanyagoljuk a valódi emberi dolgokat. Ezért tűnik minden sokkal rosszabbnak, illetve rosszabb is, mert nem a lényegre koncentrálunk, hanem felesleges dolgokra, amitől sose fogjuk magunkat jobban érezni. Amikor az emberek tárgyaknak pl. egy új telefonnak úgy örülnek, hogy majd kiugranak a bőrükből meg gratulálnak egymásnak, hogy egy másik embernek sikerült megvennie, igen itt a fórumon is... belövi az értékrendet.

[ Szerkesztve ]

Nem a 2000es évek afganisztánjáról beszélek, hanem még az orosz megszállási kísérlet előttről.

Van máshol is, ahol tényleg, objektíve jobb volt 20-30-50évvel ezelőtt, mint ma: nézz körül pl LÍbiában, Szíriában, stb.

#8: lehet csak én érzem így, de a modern szocmédia rengeteg emberből kihozza a kocsmai tahóbarmot, és ami rosszabb rögzíti is ebben az állapotban. Teljesen szubjektív, de a tudományos/logikára alapuló gondolkodás maximuma valahol a hidegháború közepe-vége felé lehetett, azóta fokozatosan hülyülünk. Több oka lehet ennek, egyik az, hogy embertömegek estek ki a korábbi hierarchikus "30év a gyárban, ahol a népnek termelünk" típusú életmódból abszolút individualista irányokba, másik a szocmédia, harmadik, legújabban az ember agyi funkcióit is átvevő kütyük áradata.

"a szegények és gazdagok közti olló záródik"

Melyik bolygóról beszélünk??

Egy másikról.

Lásd aláírásom.

Most mutatja meg az idő igazán, hogy mennyire objektív a világ látásuk.
Mennyire értékeljük a környezetünket, és ember társaikat.
Minden szempontból az elkövetkező pár év meghatározó.

Van ez is, az is, de spec. erre gondoltam: [link]
A nyugat korábban kúszott fel a mai értelemben vett szegénységi küszöb fölé, de mára a világ többi régiója is felkúszott (kivéve Afrikát).
(Az "inekvalitást" az mutatja, hogy azért mindenki átlóg kicsit a szegénységi vonalon.)

[ Szerkesztve ]

Több oka lehet ennek
A kényelmet se hagyjuk ki!
Valamint a természettudományok háttérbe szorulását. Részben szerintem a fenti okból.

Akár a Föld nevű bolygó civilizáltabb területeiről is, ha nem az egyének teljes vagyona felől közelítjük.

Nem kiragadva - de mégis ordít magában - és értve a mondanivalód egészét:
Illetve ma van először olyan kor, hogy minden létező emberi problémára rendelkezünk megoldással
Ezzel egy rákos vagy autoimmun kórképpel küzdő nem feltétlenül ért egyet...

(#18) llax, honnan közelítve lesz ez igaz?

[ Szerkesztve ]

Az alapszükségleteken és szolgáltatásokon túli dolgok elérhetősége tekintetében.

parancsolj

Az eutanázia is egy megoldás...

Igen, csak sajnos a legtöbb országban az van, hogy szenvedjél inkább, ahelyett hogy távozhatnál amikor úgy döntessz.

Kár, hogy még a születésünkről nem dönthetünk. Én pl. télen születtem, és valszeg fáztam. Mennyivel kellemesebb lehet júliusban születni. De nem esős napon, mint amiből sok volt idén! Napsütéses órákon, finom melegbe. Melegből melegbe. Külföldön biztos lehet már.

, megkérdezik a babát, jabocsánat, petesejtet, hogy télisportos-síelős-hószerető fajta, vagy strandolós lesz inkább

Ennyi.

És ha mindkettő?
Akkor 40 fokos hűtőszekrényben fog szülni az anyuka?

Állítólag van az a tudati szint, amin lehet erről is dönteni.

Lehet viccelődni. Kivéve ha a családodban apai és anyai ágon is több generációra visszamenőleg mindenki a rák valamilyen formájában halt meg, (2 kivétellel) és mindenkit szarrá kínoztak "kezelés" címszó alatt, és pokolian szenvedtek, akkor elgondolkoznál azon hogy az eutanázia nem hülyeség. Persze aki nem tapasztalta ezt az nem érzi/érti és talán jobb is így, nem kivánom senkinek.........

Az Idiocracy c. filmben ami csak egy film ugyan, de remekül volt ábrázolva miért is van csökkenés. Az ignoráns emberek / nyomorban élők rengeteg gyereket csinálnak; az okosabbak megfontolják a gyereket anyagi és egyéb körülményeket is figyelembe véve. Így előbbi csoport nagyobb létszámban is lesz, agymosásra is alkalmasabbak stb.

Eutanázia azért sincs, mert rendkívül nehéz lenne szabályozni anélkül, hogy ne történhessen visszaélés.

Ezt az elméletet már megdöntötték amúgy, vagyis nem találtak rá bizonyítékot. Szóval nem hivatalos.

"Az ignoráns emberek / nyomorban élők rengeteg gyereket csinálnak..."

Egészen addig amíg a feltételek meg vannak hozzá. Ha megemeled az életszínvonalukat, ha megemeled az iskolázottságukat, egyből nem akarnak futballcsapatot nemzeni. Nézz vissza ötven éves ritmusban, mennyi gyereke született egy családnak Magyarországon.

Nem tudatos gondolkodás, de komolyan befolyásolja mennyi gyerek születése biztosítja a szülők ellátását idős korban. Ha minden 10 gyerekből egy éri meg a felnőttkort, akkor sok gyerek fog születni. A probléma akkor van, ha egy másik környezetbe kerülnek a szülők vagy mesterségesen van torzítva a megélhetés.
Ha folyamatosan van 6-8 kiskorú a családban, akkor nem kell dolgozni a szülőknek a megélhetésért.

Az a gond, hogy nincs keret további 4-5milliárd ember életszínvonalának akárcsak k-Európai szintre emelésére sem. Nem pénzre gondolok, azt lehet nyomtatni bármennyit (csinálják...), hanem természeti erőforrásokra. Már most kihalási eseményt generálunk kb 2milliárd emberhez méltó körülmények közt élő "fogyasztóval".

De a fejlett nyugaton is megfigyeltem, hogy azért a minőségi oktatás nem mindenkinek jár. Itt UK-ben 2-3x-os ráfizetéssel jó suli körzetébe kell költöznöd, ha azt akarod, hogy a benefitigénylésen túl máshoz is értsen a gyerek. Ja, és nem kell Szomáliába menni, az angol, skót, egyéb őslakos anyukák vígan tolnak ki 4-5gyereket még ma is, jellemző mód 2-3apukától, aztán veszik fel a segélyt, tanácsi lakást, stb.

Oktatásnál tartottunk - ez szorosabban kapcsolódik is a témához: SzVSz az oktatás a modern technológiák áradata közepén kétségbeesetten keresi a helyét, amit tovább fokoz a szakma egyre erősebb kontraszelekciója. Így nem lep meg, hogy egyre nagyobb s.gghülye, alapszintű logikára képtelen réteg lép ki a rendszerből

"emberhez méltó körülmények közt élő"
Ennek definiálásával vannak gondjaink. A felfogésunkon és az az alapján kialakított körülményeken, rendszereken múlik, hogy ehhez emnnyire kell tönkretenni a bolygót.

[ Szerkesztve ]

Ez az iskolázottság megemelése ahogy ilyen játszi könnyedséggel monitorra vetetted a legviccesebb. Ez csettintésre menne? Az iskolázottság szintje nem véletlen van ott, ahol van. Adó- és fogadóoldal sara* is és messzire mutat, napestig tárgyalkodhatnánk róla, de nem érzem tisztemnek ennek a lehetetlenségnek a bizonygatását. Ábrázolás szintjén piramist képzeljünk el, mint alaptörvényt (mint természeti törtvényt, a maga természetességében).

* a) kulturális fixátum is a szellemileg való előrehaladás igényének hiánya, gondolom nem kell bemutatni azt, mikor az osztálytársak otthonról hozott attitűdjeiknél fogva gáznak titulálták és hirdették a tananyagot, fújták egymás közt, hogy mennyire elfelejtik dolgozat után a mindent is. A baj az, hogy tényleg mindenhez így áll hozzá az ilyen, ezzel a szennyező hozzáállással beállítva az alaphangulatot a közösségben.
* b) olyan is van még, hogy hardveresen hülye a delikvens, sikerélmény sincs mellé, önmagát bezáró kör keletkezik. Nem mindenki való akármelyik dedikált pályára is, van, aki csak úgy ballasztként lebeg a geciben a világegyetem lakható bolygóján, aztán kész (igen, ők a piramis legszélesebb legalja, a kifejezés sok értelmében). S akkor az oktatásról még nem is beszéltünk, annak is akadnak bajai.

Tehát a képernyő sok mindent elbír, de a valóság csak ott van mellé makacsul, még ha nem tetsző is.

(#37) t72killer, tovább fokoz a szakma egyre erősebb kontraszelekciója
Hogy érted?

[ Szerkesztve ]

Nézz vissza ötven éves ritmusban, mennyi gyereke született egy családnak Magyarországon.
Ez az igazán torz adat, a családok orrba-szájba vannak támogatva. A kedvezményezettek gyakran tényleg abban a hitben léteznek, hogy ezt ők érték el. Főleg olyan nők, akik nem érzik az értéket, mert ki voltak szolgálva mindig, bár ezt is felírhatjuk kulturális kérdésként. Megmaradt egy példa talán pont innen, a fórumról, hogy beég az OLED - abban az időszakban, amikor tényleg hajlamosabbak voltak még erre - a lényeg, hogy emberünk azért nem akart otthonra újból, másikat, mert a család baszott a nagyon nem olcsó készülék védelmére és visszatérő jelleggel kimerevített képpel hagyták ott működni magában. Erre mit lehet mondani? Nem azt mondom, hogy mindenkinek kötelező - még ha jó hatásfokú jellememelő is lenne - vérverejtékkel 2 falat gyökérzöldségért, mint aznapi főtáplálékért megküzdenie, de nem kevesen el vannak kanyarodva a nagy lehetőség(eknek hitt) és fogyasztóiság tengerében, akarom mondani buborékjában. Az érték nem érzése - mely egyben automatikusan értékítéletet is hoz magával - és a rendszer adta buborék, rendszer mögé való beállás, mint mindenkori haszonélvező csak olaj a tűzre ami a topik fő témáját illeti.

A tanári szakma egyre gyérebb megbecsülésére értettem. Jó gimibe jártam és megfigyeltem, hogy a leggyengébb diákok mentek tanárnak, akiket nem vettek fel orvosira, műszakira, közgázra és egyéb menőbb helyekre.

Az iskolázottság megemelése: pontosan ahogy írod, egyelőre ott tartunk, hogy pl komplett Afganisztánt nemhogy iskolázzuk (volt rá közel 20, azaz HÚSZ ÉV), de lepasszoltuk a középkor alján élő táliboknak és a mégsötétebb IS-nek. A hírekben kevesebbet szereplő Száhel, a kartellek kezében lévő Latin-Amerika detto. Küldhetsz oda bármit, ha másnap a boko haram elviszi a diákjaid 3/4-edét gyerekkatonának vagy rabszolgának.

Az oktatás mindig is kereste a helyét. Magyarországon főleg a változó ideológiák követése okán.

De nem arról van szó, mindenkinek magasan kvalifikált embernek kell lennie. Jó lenne, de ez ma álom kategória. Inkább arra kellene törekedni, hogy az első 8 osztály vérére írástudó gyereket neveljünk. Ír, olvas, értelmez és számol. ÉS megtanul gondolkodni. Nem a poroszos lexikális műveltség, hanem a gondolkodás irányába terelve a tanítást. Lehetőleg fel tudja ismerni, ha marhaságokkal akarják etetni.
Most azért nagyon jól látszik, nem ebbe az irányba tanították az emberek többségét. Ezért született a bejegyzésed, ha jól gondolom.

Néhány napja tankoltam. Az előttem fizető nyugdíjas elmondta a kutasnak, hogy azért tankol a legjobb minőségű benzinből, mert 100 kilométerenként egy liter benzint spórol meg vele. Az épületből kifele menet láttam az autóját az emberünknek. Nem mai darab, jól karbantartott 20 év körüli járgánynak tűnt. Elkezdtem gondolkodni miért vesz drága üzemanyagot. Anyagilag nem éri meg, akkor miért?
Egyetlen lehetséges választ találtam. Az egy liter megtakarítással jobban kíméli a környezetet, mint a pénztárcáját. Ezt a gondolkodást nem nehéz átadni az utánunk jövő generációnak. Persze akkor, ha valóban felismerjük a szlogeneken túl is.

Ne felejtsük ki a rendkívül hasznos drogdílereskedés intézményét: pénzért készek bármennyi sorsot, életet teljesen gallyra vágni. Nem tudom melyik a szebb, mikor az elgettósodott afrikai faluban a megalakult helyi fiatalfelnőtt maffia ottani viszonylatokban csillagászati összegért adja az ivóvizet a saját falubelieinek vagy a fentebbi irány. Patkány az ember, súlyosbításként ösztöneinél fogva még életre is van ítélve, persze nem egyszer az embertársai kárára. Ez a számbéli növekedésünkkel egyre inkább így lesz: soha nem látott mértékben lesz érték a tér és a víz. Hobbisták rágcsálhatják desszertként a telefonjukat, de nem lesz finom.

(#42) Hieronymus, előszeretettel ostorozom az oktatás alapból idézőjeles színvonalát, de be kell látni, hogy az éremnek itt is csillog - igaz, mattul és keservesmód - egy másik oldala: a diák át van tolva-engedve, mert nincs kapacitás nyűglődni vele. Kulturálisan, hardveresen is alkalmatlan a gyerek, így szégyenszemre vagy sem, de továbbengedi a tanerő, bajlódjanak vele a későbbiekben mások, sokkoljon mást, találja meg a helyét. Azt érdekes vizsgálni, hogy a múltban, kevesebb számokkal az arány hogyan festett a mai állapotokhoz képest.
A logikus gondolkodás nem cél, nem is divat. A kutatókat is a reklámnak bedőlő tömegek tartják el, ha egészen őszinték akarunk lenni.
Aki megteheti és van hozzá indulása, az védi a környezetet, de 20 éves autóval inkább jellemző a kicentizett forint a hónap végén, mint a nagyegész bölcs szolgálata. Orrig látás szükségből - ebben a halmazban tömegek vannak.

"A kutatókat is a reklámnak bedőlő tömegek tartják el, ha egészen őszinték akarunk lenni."

Sajnos ezzel mindent elmondtál.

A tanári szakma megbecsültségéről... De ez, sőt rosszabb Mo.-on is simán előfordul.

Ahol ilyenek zajlanak egy oktatási intézményben, ott nem beszélhetünk xx-xxi.szd-i oktatásról.

[ Szerkesztve ]

A b) társadalmi melléktermék. Biztosan nem genetikai az alapja, mert az nem változik meg pár ezer év alatt ilyen drasztikusan. A társadalom előtt meg hamar kiszelektálódott, aki "nem jó semmire", szóval én ebben az elméletben nem tudok hinni.

Inkább az van, hogy a tankönyvből oktatás alapvetően különbözik a tapasztalattól, és nem mindenkinek elég motiváló. Az osztályozást meg sokan rendszeres megaláztatásnak élik meg, ami egyenesen demotivál. Erről ráadásul mindenki tud, aki foglalkozik az oktatás témájával, de tojnak rá.

[ Szerkesztve ]