"Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled."
[Re:] [TheLázs:] A pedáns férfi siráma (vigyázz, önirónia!) - BLOGOUT fórum
hozzászólások
Felolvastam Laár András sítilusban, és nagyon röhögtem
Baromi jó vers, grat!
Köszönöm! Reflexió volt ez az éveken át tanúsított, beteges működésemre, amit már messziről egy kicsit tisztábban látok és értek. És képes vagyok humorral hozzáállni: ez talán már a gyógyulás jele
Mint ahogy a nők részéről általános a férfiak ekézése, hogy nem hajtják le a wc ülőkét. Aztán amikor összefutnak valakivel, aki a fedőt is lecsukja (sőt: ezt elvárja), akkor jönnek az ideologizálások, hogy annak miért kell felhajtva maradnia.
Vagy a "Milyen volt szőkesége?" a fürdőszobai lefolyókban.
Szerintem az abszurd humor egy varázslatos eszköz, hosszú évek mentális szenvedései (pánik, szorongás) éreztem rá én is hogy nagyon sokat segít egy stabil tudatállapot elérésében. Tulajdonképp játszani lehet a problémámmal amikor abszurd módon nyilvánulok meg róla, és a környezetem is jót szórakozik ahelyett hogy sajnálna, vagy megint orvoshoz küldene. Egy idő után egyszerűen nem tudom komolyan venni