Ez egy elég szolid alap, amivel dolgozhatsz. Indulás és szépen felépíted odakint.

Látom, mindenki szeretné hősünket külföldre küldeni, de abba talán nem gondoltatok bele, hogy egyedül az is sokkal nehezebb kaland.

Egy ekkora váltás akkor sem kevésbé megterhelő, ha nincs egyedül az ember. Ha valaki szeretne kimenni, akkor sajnos azt vállalni kell, hogy a minden kezdet nehéz itt is érvényes lesz. Viszont ha ezen túljut, utána már csak élnie kell az életét, ami nagy eséllyel sokkal nyugodtabb és jobb lesz mintha maradna. De szerintem ebbe már ő is belegondolt, és nem most fog ráeszmélni, hogy nem csak annyi a történet, hogy hív egy költöztetőt aztán puszika.

Ez mentalitás kérdése. 7 éve dolgozom Németországban. Bármikor kitelepülhetnék, de én nem tudnék itt élni. Ostblock -ban meg pláne nem. Gyűlölöm ezt a népséget, környezetet (kivéve a német cimboráimat, de közülük egy sem echte német). Letudom a két hét melómat, kapok érte 1700 -at (plusz okosság ) és porolok haza két hét pihire.

[ Szerkesztve ]

Én a helyedben elmennék utazni valamerre. Én is így tettem egyetem után, sokat fejlődött a jellemem, a problémamegoldó képességem, az interperszonális készségeim. Egy sor olyan hasznos tulajdonság, ami végül nemcsak a munkám, de az életem során is elengedhetetlennek bizonyult.

Az veszélyes. Függőséget okozhat. Rászokik az utazásra és soha többet nem tudja abbahagyni.

Előbb-utóbb kinövi az ember. Csak remélem, hogy közben nem auratisztító tanfolyamokkal meg Szabó Péteres motivációs bullshitteléssel fog pénzt keresni, egy thaiföldi szexpatként.

Tényleg kinövi az ember? Ez jó hír. Már aggódtam, hogy mi lesz, ha megöregszem és már nem lehet állandó utazás az életem.

[ Szerkesztve ]

Utanakerdeznek a munkaadonal, hogy a berezes min alapul, pl. IG Metall Tarifvertrag vagy valami egyedi arazas, mert ha tenyleg akkora a netto, mint amit irtal, akkor az kb. fele egy IGM Tarifvertrag-nak (meg mindig nettorol beszelunk).

En szemely szerint nem tudnek a keleti reszen elni, persze ha Nemetorszagban kepzeled el az eleted, akkor indulj neki, legyen munkahelyed es onnan konnyebben tudsz majd valtani.

Parkapcsolatilag se lesz tul egyszeru, de nekem van olyan kolleganom, aki szerint a magyar ferfiak hulyek, de a Berlinben elo expatok olyan kedvesek es ot megertik, es nem rogotn lyukra mennek

A vizsgák után én, ha megtehetném, minimum egy hónapig csak lazulnék, vagy egész nyáron.
Más.

Szakmunkásként melózom egy magyar cégnél, külföldön. Kapom a magyar fizum, minimálbér, 211.900,- ft.
A ledolgozott órák után a kinti fizum, euróban, ami egy átlagos hónapban 2600-3500 euró közt van, óraszámtól függően. És még mi is lényegesen kevesebbet kapunk, mint az itteni külföldi kollégák egyenesben. A mostani főnököm, egy szinte kezdő mérnök, éves fix szerződéssel 130.000 eurót kap az adott, leszerződött évre. Az összegek nettók. A te végzettségeddel simán el tudnál helyezkedni egy ilyen helyen. Olajfinomító, vegyi üzem, bármelyik, bármilyen erőműben.

Engem most csábítanak ugyanide egyenesbe, itteni bérért. Havonta simán összejönne minimum 4000 euró nettóban, és fizetik a szállásom, a munkábajárást. Hat hetente egy hétre hazamehetnék. Pótlékokkal, túlórával ez a 4000 euró 5-6000 lenne egy teljes hónapban. Ha csak az alapot melózom le, az is minimum 4000. Célországok a számodra:
-Belgium
-Hollandia
-(Franciaország)
-Norvégia
-Svédország
-Dánia
-Finnország
-Svájc

A nem zárójeles országokba simán elég az angol, svájcban jó ha van németed is, esetleg későbbiekben a zárójelben szereplő országgal együtt a francia is. Nekem az angol, orosz, francia nyelvtudásom van olyan szinten, hogy simán elég. Felszedtem egy kis portugált, spanyolt és németet. 28 országban dolgoztam eddig és pont azért nem igazán szeretnék fix helyen maradni, mert változatos volt a munkám és most is az. A jelenlegi pénz is elég bőven, főleg hogy ennek nagy részét otthon költöm el. A legjobban Norvégiában és Franciaországban érzem magam. Ha nem lennék kétszer ennyi idős, mint te, végleg kiköltöznék a két ország valamelyikébe.

Megint más.

Depresszió, kilátástalanság, motiváció hiánya. Addig, amíg ez átmeneti, nincs baj. Nálam sajnos ez már állandó, majd 15 éve tart. De tudom kezelni, együtt tudok vele élni még akkor is, ha vannak hullámvölgyek. Nekem épp most egy 23 éves élettársi kapcsolat ment tönkre. Megviselt, de megyek előre...
Fel a fejjel. Előtted az egész élet. Úgy alakítod, ahogy neked jó legyen.

Én a helyedben itthon maradnék. Tudom, hogy nem menő most ez a gondolat, és látszólag hülyeség, de már most is több területen van reset az életedben, ez lelkileg és mentálisan is megterhelő. Nem biztos, hogy ezek mellé kell most újabb resetet nyomni. Előbb legyen egy jól kidolgozott terved, életcélod, akármid - de lásd magad előtt az utat, mert így is szinte biztosan baromi nehéz lesz végigmenni rajta.

Az "egyedül go külföldre" témához: volt anno egy kollégám, egy fiatal srác, IT területen dolgozott. Egyedül kiment Svájcba ahhoz a céghez, akivel már együtt dolgozott az itteni munkahelyén is, szóval ismert már pár embert odakint. De később az elmondásai alapján hiába kapott nagyon jó fizetést (svájci viszonylatban is), hiába volt meg mindene, mégis hiányzott a család, rokonok, barátok... és más az, hogy pár havonta hazamész néhány napra vagy akár hétre, és akkor találkozol csak az ismerőseiddel, meg más az, hogy ott vannak körülötted. Persze, minden megszokás kérdése, de ha egyedül vágsz neki egy ilyen kalandnak, akkor hacsak nem vágysz kifejezetten egy nem magyarul beszélő leányzóra, akkor azért az sanszosan egy elég magányos kaland lesz.

A kapcsolatrendszeres dolog egyébként addig nem volt számomra annyira lényeges, amíg "mért ne" alapon Pécsre nem költöztünk a feleségemmel 5 éve. Kb maroknyi embert ismertünk akkor a városban, de adtunk pár évet magunknak, hogy a döntésünk bejön-e vagy nem. Bejött, de - főleg az első pár évben - sokszor éreztük egyedül, magányosan magunkat. A család, rokonok úgy kb 200 km-nél kezdődnek és a világ másik felén érnek véget... A távolságot még úgy is nehezen emésztettem meg, hogy már előtte is Skype-család voltunk, mert addig legalább egy városban laktam az egyik testvéremmel.
Ja, igen, a másik jellemző érzés a gyökértelenség volt, de ezt inkább a sokat költözős múltamnak tudom be. Most, hogy már 3 éve a saját házamban lakok, lassacskán kezd szűnni ez az érzés.

A másik: szerintem maradj egyéni vállalkozó, csak menj át átalányadózásba. Nem akkora mumus, mint aminek először látszik, az adó mértéke sem az. Ha esetleg találsz egy jó munkahelyet közben, akkor meg még kedvezőbb a helyzet. De ha mégis csak a kinti cégnek dolgoznál be, akkor vagy alkudj ki magasabb összeget, vagy - ha van elég szabad kapacitásod - keress egy másik céget is. Abból a pénzből itt vígan megélhetnél, és a kapcsolati rendszeredet sem kellene a nulláról építsd egy vadidegen helyen, mellesleg más kultúrában.

[ Szerkesztve ]

Basszus, srácok! Nagyon jó dolgokat mondtok, kivétel nélkül. Beindult a gondolkodás. A cég jól megszponzorált amíg tanultam, ezért úgy érzem, nem fog ártani az 1 év meló náluk reverse engineering mérnökként. Azt viszont világosan látom, hogy terem még nekem a szakmában babér. Aktívan keresek és képzem magam (VEM-ből pl. szerintem gyengus vagyok, viszont kódolás megy az átlag gépészhez képest egész jól). Kell fejlődnöm, viszont a biztos megélhetést most meg kell ragadni. Van egy lakáshitelem, ami miatt nem eshet ki hónap-jelenleg