[Re:] [TheLázs:] Családi csalódások - BLOGOUT fórum

üzenetek

hozzászólások


Steve_Brown
(aktív tag)
Blog

Hidd el ez mindenhol így van.

Szerintem egyébként így, hogy apukád mérnök, anyukád tanár (nálam is szintúgy csak itt én még most fogok elkezdeni pénzt keresni) közelebb vagytok a felső osztályhoz mint a középhez. Tekintve, hogy hányan élnek ma Magyarországon döngölt padlón vagy akár havi 150-160 ezer forintból. És ők még csak a alsó-közép osztály.

Rengeteg ilyet hallani, rengetegen vesznek össze az örökségen. Ugyan akkor én sem hiszem, hogy egy hozzátartozóm hagyatékáért én elkezdenék viaskodni, hiszen nem az én életem van belefektetve.


pozsoka
(tag)

A szakmám révén rengeteg ilyennel találkozom, viszonylag békés családokban meghal valaki, és felcsillan egy kevés örökölni való, testvérek válnak ádáz ellenségekké, a kapzsiság az egyik fő emberi tulajdonság sajnos.


ata007
(tag)

Orokles? Apam edes szulo anyja, ha lehet annak nevezni, jogi uton akarta elvenni apam hazat ... Tul bonyolult, hogy leirjam az egesz tortenetet 1000 szotol kevesebbel. Lenyeg, hogy 8 es fel ev pereskedes utan szuleim biztonsagban tudhatjak lakhelyuket ... Szomoru!


Ellia
(őstag)
Blog

Én is tudnék mesélni ilyen "családi" dolgokról - gyakorlatilag ezek miatt nem lett saját lakásom nekem és húgomnak.

Szoktam mondani, hogy a legjobb iszony a családi viszony...


Eastman
(őstag)
Blog

"Biztos vagyok benne, hogy a nagybátyám minden követ megmozgat majd..."

Ez egy feltételezés. Félelem valamitől ami egyelőre nincs.


TheLázs
(csendes tag)
Blog

Ezt némileg másképp fogalmaznám meg. Nem puszta feltételezés, hanem extrapoláció az eddigiekből.


fererencz89
(aktív tag)
Blog

Drága anyai nagymamám halt meg pár hónapja. 3 gyerek, jó sok unoka, dédunoka. Heves megyében, nem túl "menő" faluban élt, takaros kis parasztházát 1,5 millióért tudták eladni. Szóval, nem hatalmas örökségről volt szó, de anyum, és a két testvére közötti viszonyt tovább rontotta a dolog. Számomra nevetséges, hogy már azon is összeszólalkozás volt, hogy mi legyen egy rozoga ágy sorsa (anyum oda akarta adni rászorulónak, de sógornője inkább magának akarta...).

Nem vártam az örökségből semmit, ilyen összegnek nincs jelentősége az életemben. Házas vagyok, 2 gyerek, önerőből, kis hitellel (már letelt) vettünk saját házat, 32 évesen. Az örökségem 2 régi szekrény, és néhány deszka, porcelán. Ezeket én kértem, valamit majd barkácsolok belőlük. Ezen felül van 20eFt, amit elkölthetnénk valami ajándékra, de ez még nem történt meg.

Nem vagyok csalódott, többet ért a szeretet, amit kaptam. Az viszont bevillant, hogy haver menyasszonya kb panaszkodott, hogy a nagyszülői örökségből ~25 évesen csak egy kicsi, BP külvárosi lakást tudott venni...


TheLázs
(csendes tag)
Blog

Ez az amit igazán fáj látni - hogy minél kevesebbről van szó, annál keserűbb és nyomorultabb az egész.


Jhonny06
(veterán)
Blog

Nálunk van egy szóbeli megállapodás köztem és a tesóm között, hogy az agglomerációban levő családi házat (jelenleg kb. 120M-t ér) majd teljes egészében én fogom örökölni, mert anno a tesóm kirepülésekor a szüleim neki vettek Pesten egy lakást, annyi pénz meg már nem volt, hogy nekem is vegyenek, lényegében az összes megtakarításuk erre ment. Mivel ő idősebb és akkor már a házasság felé mentek a párjával, úgy voltam vele, hogy persze. Nekem magas a fizum, elvagyok az albival, nem különösebben érdekelt. Meg szeretem is, nyilván legyen neki könnyebb.

Jó a kapcsolatom a tesómmal, de kíváncsi vagyok, hogy emlékezni fog-e erre a megállapodásra :D Ennyi pénz mellett már nehezen mennek el az emberek.

[ Szerkesztve ]


szaszyka
(senior tag)

A 80 éves nagynéném mind a mai napig azt sérelmezi a 74 éves húgának, hogy ő alig kapott valamit az anyjától, amikor nekiindult az életnek. Heten voltak testvérek, aki még él, a legfiatalabb is 65 éves, és mind a mai napig a gyermekkori sérelmeikkel vannak elfoglalva, és utálják egymást. Nagyanyám halálakor nagybátyám mondta egyik lánytestvérének, hogy dögölt volna meg inkább ő... Aztán hol vagyunk még az örökléstől... Vidéki paraszt származású család, és ez a mentalitás a gyerekek generációját is átöröklődött. Ezért nem is tartom szinte senkivel sem a kapcsolatot. És még hány ilyen család van! Ez sajnos a magyar rögvalóság :(


razorbenke92
(senior tag)
Blog

Van egy mondás, amit nem biztos, hogy helyesen idézek:

A barátokat a bajban ismered meg, a családot pedig örökléskor.

Vannak egyébként mindenhol érdekes sztorik, íme az enyém:

Apámék hárman testvérek. Örökölték a szülői házat, és már az is érdekes, hogy hogyan. Ugyanis első körben, mikor nagyanyám meghalt, úgy végrendelkezett, hogy az ő hányadát csak az egyetlen lánya örökölje. Halálakor apám és a bátyja már gyerekes családban éltek, de nagyanyám utálta a menyeit és azt vízionálta, hogy majd ki akarják semmizni a fiait. Nagyapám felé hasonló volt a bizalma, attól félt, hogy újranősül és nem akarta, hogy az új asszony bármit is örökölhessen belőle.
Nagynéném persze érezte, hogy ez gáz, így lemondott nagyapám részére.
A sors fintora, hogy ezután
- Nagyapám 15 évig özvegyen élt, utána volt egy "barátnője".
- Apám és bátyja boldog, sikeres házasságban élnek máig.
- Nagynéném azóta 6 vagyonközösségből jött ki vesztesen (1 házasság, 2 jegyesség, 3 sima összeköltözős kapcsolat) ebből három alkalommal úgy, hogy terheletlen saját ingatlannal és kocsival ment be, és a két bőrönd bugyijával jött ki. Ilyenkor mindig nagyapámhoz költözött haza.

Aztán meghalt nagyapám, és hárman örökölték a házat. Nagybátyám győzködte a testvéreket, hogy adják el, élvezzék ki fiatalon az árát. Apám azt mondta, inkább rendbe kéne tenni, és kiadni, amíg hasznát nem látjuk. Nagynéném lapított. A nagy kussban eltelt 10+ év, és semmi nem történt, mert amint szóba kerül, hogy mi legyen, mindenki tereli a témát, vagy duzzog. Apám nem akar rá költeni, mert nem látni, hogy visszajön e valamikor a befektetés. Nagynéném nem akarja eladni, mert az a menekülő háza. Sakk-matt.
Mindeközben a ház udvarán a szomszéd "üzletember" lovat futtat, a padlásfeljárójában tyúkokat tart, a házat meg emiatt szétdúrják lassan a patkányok.


Hintalow
(senior tag)

Szép vagy nem szép, de ezeknek a sztoriknak a legjobb ellenszere, ha alapból nincs sok gyerek (a normális szerető családot le sem írom, az magától értetődik)
Apukám egyedüli gyerek volt, azon az ágon már csak nagymamám él (mind nagypapám, mind apukám sajnos már nem) szóval sima ügy.
Anyai ágon meg van anyukám és nagynéném(ő egyedülálló), nagymamám ott is meg van még, de a nógrádi (amúgy használható állapotú) házba senki nem óhajt beköltözni ha nagyim egyszer elmegy, értéke meg kb alig, szóval azon sem lesznek nagy viták.
Mi meg 3-an vagyunk testvérek, és már beszéltünk ilyenekről (nem tabu, ezekről beszélni kell) de nálunk meg az a szerencsés helyzet, hogy az életünk során kapott támogatásoknak és jó példának életszemléletnek hála mindegyikünk saját egzisztenciával, lakással rendelkezik, lassan szóba kerül második lakás befektetésként, szóval nem az örökségeken fogunk összeveszni (nem is akarok semmi ilyen témát még minimum 20 évig, inkább mindenki egészséges legyen :K )

[ Szerkesztve ]


Kiki18
(őstag)
Blog

Minden komolyabb vitaindító nélkül ,éremes lenne az osztályokat újragondolnod, mert egy középosztály nálam családi ház, 2 (5-10 éves) családi autó és minimum évi két külföldi nyaralást jelent :D :R

(#1) Steve_Brown-nak ment volna válaszként.... :B

[ Szerkesztve ]


Jhonny06
(veterán)
Blog

Ez Magyarország, bro. Kicsit el vannak csúszva nálunk az osztályok :D


Kiki18
(őstag)
Blog

Vágom, nőtopikban is kibeszéltük a témát, de hihetetlen hogy az átlagmagyar normálisnak tekinti, hogy a lakosság 1/3a kvázi mélyszegénységben napról napra él. És lehet hogy most alábecsültem ezt a számot... :(


fererencz89
(aktív tag)
Blog

Itt elég szépen leírják, hogy mi a középosztály: [link]
Hát, szerintem nincsenek sokan...


futo001
(senior tag)
Blog

Én sem hittem volna, hogy nálunk ilyen megtörténhet, aztán 2 hónapja megtörtént.
Arra jutottam a végén, hogy vénségére szimplán meghülyül az ember és már képtelen tisztán gondolgozni.

Itt is jó anyagi körülmények szintén, az egész családban, nincs kivétel. Örököltünk 1 házat a két húgommal amit el akartunk adni. Én úgy döntöttem nem kell a részem és odaadom nagyszüleimnek az egyik felét, édesanyámnak a másikat, 1 feltétellel: írunk egy meghatalmazást és ők intéznek mindent, ne legyen dolgom vele. Húgaimnak megtetszett az ötlet, ők is lemondtak a részükről ugyanezekkel a feltételekkel. A távolság miatt édesanyán nem tudott az ügyintézésben részt venni, így a nagyszüleimre maradt az eladás miután megvoltak a meghatalmazások mindhármunktól. A meghatalmazással a kezükben lényegében kiturták édesanyámat (a saját lányukat) és csak 1/4 részt kapott az eladási árból az 1/2 helyett, mondván oda kell tenni a pénzt ahol szükség van rá, jelentsen ez bármit. Aztán elkezdték nagyszüleim egymást is marni, hogy kettejük közül kinek jár több (mintha nem lenne tök mindegy, 60 éve egy kasszán vannak).

Mondtam, ha én is ilyen leszek, csapjanak fejbe lapáttal aztán hagyjanak a napon szikkadni.


Steve_Brown
(aktív tag)
Blog

Ne haragudj,

"Aztán elkezdték nagyszüleim egymást is marni, hogy kettejük közül kinek jár több (mintha nem lenne tök mindegy, 60 éve egy kasszán vannak)"

ezen szabályosan felnevettem. :DD


hcl
(félisten)
Blog

Amiket ismerősök mesélnek, ez még egy enyhe eset... Mindenképpen borzalmas gáz, hogy emberek ilyesmin elkezdenek háborúzni, ahelyett, hogy normálisan elosztanák a javakat.
Volt ilyen, hogy nagyanyám házát nagyon meg akarta szerezni egy rokon, aki sosem foglalkozott vele addig. Nyilván nem volt realitása, de ha elviszi bíróságig, stb., akkor azt mondtam volna, vigyed. Nagyjából semmit nem ér, de legalább mindenki tudni fogja, milyen szar alak vagy :D

üzenetek