Javaslatként, el kellene utaznod valahova, akár csak hétvégére is, nagyon sokat számít mentálisan ha egy kicsit kilépsz a megszokott közegből, új dolgokat látsz, még nem ismert új környezetet.

Nehéz úgy tanácsot adni ha nem ismerem részletesen a körülményeket, de a leírtak alapján depis korszakodat éled éppen. Nem tudom h hány éves, nős nem nős, gyerek, nincs gyerek, barátnő nincs barátnő, fiú e vagy vagy lány. A futás szokott segíteni lustaság ellen. Nekem. Ha nagyon rottyon vagy szedhetsz antidepresszánst is egy hónapig. A vásárlás is jó ha kedvetlen az ember, vegyél valamit, új teló, laptop, tablet, projektor, okosóra...

Fiatal vagy még a Burnout szindrómához, de a leírásod szerint összetalálkoztál vele.

Én ~26 évesen éltem át először.
Személyes tapasztalatom szerint akkor üti fel a fejét, mikor tudat alatt érzed hogy az életed egy bizonyos részével nem vagy megelégedve, ha tudatosan nem is ismered el a problémát.

Példa: Nekem melóval kapcsolatos volt. Bár alapvetően boldog voltam az akkori munkahelyemen, rá kellett jönnöm hogy hosszú távon ott én érdemi karriert nem építhetek. Miután váltottam, minden rendbe jött.

+1 az előttem szólóknak akik azt javasolják hogy utazz el egy kicsit. Az segít kizökkenteni a mindennapokból hogy meglásd hol is van a hiba.

A világ helyzete eléggé okot ad a melankóliára (ahogy ezt a régiek nevezték), és könnyen maga alá tud temetni akárkit – ez tény. És ahogy Hieronymus kolléga is írta előttem, eléggé kiégés jellegű leírást adtál a lelkiállapotról.

De ahogy szokták mondani, a boldogság titka az alacsony elvárás Ha úgy kezdesz el olvasni egy könyvet, hogy akkor a végére kötelező a katarzis, ezzel mindketten (te és a könyv is) nehéz helyzetbe kerültök....

Inkább depresszió szagú ez, mint burnout. Átfedésben lehetnek ugyan egymással. Nem lehet hogy az eddigi goodie-k - evés, mozgás, hangszer - csak átvett élvezetek voltak és közben te magad meg sem jelentél igazán, most meg ez ütközik ki? Sokakban nem is tudatosul, hogy kimarad az életükből a ténylegesen saját, egyénre szabott szenvedély.
Az önértékelésben az ideálistól való eltérés, mint alap személyiségjegy hosszan boncolgatható, természetesen a kezdetektől, a gyerekkorból kiindulva. Ennek a mélyvíz vetületéhez a fórum már kevés, de a magát szakemebernek nevezők között is sovány az az érdemi réteg amelyik nem csak a sápot szedi be pofátlan közhelyekért cserébe.

Ha szakmailag a félig üres poharatlátod az kétszeresen is jó, mert van benned önkritika, egyben hajtómotor a nem szűnő fejlődésre. Nagy károkat tudnak és akarnak is azok okozni akikben ezek nincsenek meg.

Burnoutra példa: szomatikusan szól a test, hogy hosszabb távon is fel kell állni a gép elől például. De ez egyénileg is szabott, hogy ki mennyire van lelkileg szorosan összehuzalozva a fizikai mivoltával. Ha csak melankólia lepett be akkor még szerencsés is vagy, persze foglalkozni kell vele.

Sziasztok. Jól esett olvasni a válaszokat. Azt hiszem, bejelentkezem a pszichológusomhoz. Furcsa érzés ez az egész. Nem tudok rámutatni mitől van, vagy inkább nem akarok. Adott egy kapcsolat, amivel egy bizonyos szinten kényszerpályára kerültem, és bár nagyon szeretem, nem súrlódásmentes az élet. A munkahelyen feltaláltam magam végre, egy némileg tartósabb kuplungot tervezek éppen, amihez klasszikus mechanika, szimuláció, kísérleti berendezés építése, foggeometria számítás és ellenőrzés, klasszikus gépelés ellenőrzés is kell. Ez most leköt egy darabig, és egy szép doksit is csinálok, amivel majd hízik a portfólió.

Mégis nehéz meglelni az örömöt. Minden elvégzése előtt van egy nagy halom feszültség amin át kell mászni.

Akkor jól éreztem, hogy az elvárásokkal lesz a gond A kapcsolat + súrlódásmentesség nem lehetséges - és ez nem is baj, mert a "te" és az "én" sohasem azonos.

Nagy valószínűséggel nem kapcsolódik a kérdező esetéhez, ezért elnézést, hogy idehányom, bár ki tudja, de nagyon kapcsolódónak érzem a te + énhez. Erre van épp egy sopánkodásom-figyelmeztetésem, nem csak párkapcsolat esetére, a címezete az, hogy

A zsigeriség csapdájába bele ne sétáljatok

Korlátlan példája lehet, nem konkrétumon keresztül próbálom meg ezért az átadást. Számos módja van az önérvényesítésnek, ezekből egy a tudatalatti tudatossággal - az ösztönszerűsége tudat alól jön, a rendszeressége viszont már tudatosan lehet alkalmazott - eszközölt másikra való rátolás. Olyan ugye alakul, hogy ami az egyiknek pont jó, a másiknak nagyon nem az. Ha az egyik nem érti a másik problémáját - értelmi korlát vagy empátia hiánya okán, de egyszerre is jelen lehet a kettő - akkor választhatja a létező legnagyobb természetességgel előadott, saját verziójának bemondását, ami ugye csak neki jó, a másiknak nem. Ebből következhet egy ismétlés, amit "felejtés" szavatol: a másik érthetetlen, nem is értem mit mond, legyen inkább az, ami nekem jó, ez így az egyszerűbb nekem, következésképpen közösen is az egyszerűbb utat fogja jelenteni. Nem, ez a másik lenyesését, károsodását jelenti rendszerint.
Ha némi manipulációs adottság is társul ehhez és/vagy a másik érzelmi függése okán megalkuvó, befolyásolható, akkor még el is hiszi az a másik, hogy tényleg neki is jó a bemondott igény/módszer/megoldás, mindegy hogy hívjuk.

E módszer eredje a beszélő természetességében, közlésének hihetetlen gördülékenységében, zsigeriségében rejlik: a hallgatónak (befolyásoltnak) eszébe sem jut, hogy ez nem lehet igaz vagy kiegyenlítetlen lenne kettejük viszonya, hiszen nem lát kételyt, kérdőjelet a másik arcán, nem hall megtorpanást a hangjában sem, csak a folyamatosságot érzékeli. Ami pedig ennyire természetesen folyik ki a másikból az csak igaz lehet és csak jó, közösen is jó.

Bónusz: minél fajsúlyosabb témában történik a dolog, annál jobban hat. Fordítva ideálisabb volna.
Bónusz II.: többedszerre is képes akár ugyanúgy hatni, hiába tudatosítottad, regisztráltad már magadban a rossz hatás tényét, hiába szenvedtél el emiatt kárt.

Nem befolyásolható személyként írom mindezt, szóval ilyen fajta torzítása nincs a dolognak. Vigyázzatok. Félelmetes azért hogyan működik a pszichológia.

[ Szerkesztve ]

"E módszer eredje a beszélő természetességében, közlésének hihetetlen gördülékenységében, zsigeriségében rejlik: a hallgatónak (befolyásoltnak) eszébe sem jut, hogy ez nem lehet igaz "

Ez a munkahelyeken is működik.
Van olyan munkatársam akiben blokkolva van az igazmondás. Akkor is hazudik, amikor nincs rá szükség. Sőt hajlandó olyat hazudni, ami rá nézve kellemetlenebb hatású lehet mint a valóság. Inkább hazudik, félre beszél.

Alapállapot amit mond azt vagy ellenőrzöd vagy figyelmen kívül hagyod.