Most vettem észre a kérdést, és meg is előztek, de akkor pár sorban, hogy számomra személy szerint miért élvezetes a retro akármi.
Egyrészt személyes háttér. Én most vagyok 34, viszont csak a kétezres évek elején lett először PC-m, a szüleim nem hittek ilyen hülyeségekben, mint a számítástechnika, (később pedig az anyagi lehetőségeik limitálták be őket), így aztán kimaradt egy csomó minden, ami a kortársaimnak már megvolt.
Amikor viszont lett PC-m, akkor is csak tizenéves tech, így én végig kellett hogy járjak a DOS-tól kezdődően mindent, a modern rendszerekig, hisz más nem futott el azokon a gépeken, amikhez hozzáfértem.
Bosszantó volt eleinte, visszagondolva viszont örülök, mert ha egyből egy akkor korszerű gépet kapok, a kezdeti játékvilág ikonjai maradtak volna ki, olyasmik, amiket ma is elő szoktam venni.
Ez a szoftveres része.
A hardveres rész gondolom egyéni preferencia kérdése, kell hozzá egy személyes érdeklődés a téma iránt, mi hogy működik, és a kíváncsiság a megértésre.
Az emberek egy része úgy gondol a tech motyóira, mint puszta eszközök, amik elküldik az üzenetét, elkészítik a képeit, vagy segítenek neki szöveget szerkeszteni.
Nincs különösebb kötődése hozzájuk, mert eldobható társadalomban élünk, vedd meg-használd-dobd el-vedd a következőt.
Sokan közülünk viszont látják, hogy mennyire máshogy volt ez régebben, mikor az eszközök nehezebben voltak hozzáférhetőek az áruknál fogva, nem is voltak még így beágyazva a társadalomba, volt egyfajta tisztességük, misztikumuk, olyasmi, ami ma egyre kevesebb tárgynak van a hétköznapi életben. Elősegítette ezt, hogy az alsóbb társadalmi osztályokhoz egyszerűen el sem jutottak, így a használati kultúra nehezen erodálódott.
A ma már retronak számító kacatokat ráadásul a legtöbb esetben nagyon hosszú használatra tervezték, javíthatóra, megismerhetőre.
Utóbbi azért fontos, mert érdekes interakcióba lépni egy hardverrel azon a szinten, melyen ma már nem tudsz, mert minden bele van integrálva néhány chipbe, az interakció, amit el tudsz végezni, hogy bedugsz egy pen drive-ot a gépedbe.
Nem lehet megérteni a jelenlegi technológiánkat, ha nem értjük, honnan jöttek, hogyan alakultak ki.
Ugyanúgy ahogy évszázadok történelmének ismerete nélkül nem érhetjük (és nem is értik legtöbben) a politikát, de még azt sem, mitől gurul az autójuk.
Játékok terén annyiban más nálam, hogy nem vagyok feltétlen a "korhű játékot korhű hardveren" filozófia követője, mert ahogy egy könyv esetén sem a médium a lényeges, hanem a tartalom, ugyanúgy áll ez a játékokra is.
És ha valahol, akkor a játékokkal megéri retrózni.
Annyi ötlet, mint az első összetettebb DOS játékok feltűnése utáni jó másfél évtizetben, azóta sem volt a piacon. Cserébe van raytracing és hatalmas, ürességtől kongó open world. 
Kicsi, sokszor egyszemélyes, de legtöbbször néhány fős fejlesztők tettek le olyan ötleteket, amiket máig csórnak játékok (legtöbbször sajnos bénán).
És akkor a topik témája, laptopok!
Én elfogult vagyok, mert van néhány tucat Thinkpadem itthon, nyilván nem véletlen, ezekből kb egy tucatot heti szinten előszedek és megsimogatok, mert imádni való, amilyen modulárisak, bővíthetők, jól használhatók, szerethetők tudnak lenni.
Ma már ezek egyikét sem tudja szinte egy noti sem, persze a remény most felcsillant a Framework személyében, a piacon pedig a right to repair mozgalma igyekszik letéríteni a társadalmat a "dobd el, vegyél újat" sínjéről, meglátjuk, mi sül ki belőlük a következő években.
Szóval pár mondatban: a tech javíthatósága, emberközelisége, megérthetősége, kapcsolata a használójával, és tisztessége, ami elveszett, de máig tök jól átélhető régi vackok babusgatásával. ![;]](/dl/s/v1.gif)
Na ezt mi éljük, aki nem így van összerakva, nem biztos, hogy megérti, miért.
ahol a külső fontosabb, mint a használhatóság.
