Hmm, egyre szimpatikusabbakat írsz
Sokkal könnyebb panaszkodni, mint megpróbálni tenni érte valamit...

Na ez az, ami mostanában engem nem zavar... 7/24-ben is dolgozhatnék

Szó se róla régebben én is panaszzsák voltam, de végre megint teszek azért , hogy jó legyen az életem, hogy olyat csináljak amit szeretek, és őszintén megvallva jobban érzem magam a bőrömben

Mitagadás, én is röghöz kötött vagyok. Bizonyára élhetnék jobban, máshol. Nem megyek máshová, és más munkahelyet sem keresek. Az én koromban nem kell az ember sehova.

Van egy közmondás: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.
Beérem azzal, amim van. Kis túlzással elégedett vagyok.

Nos ez a lényeg Pedig biztos nem lehet egyszerű, de nem hisztizel (mondjuk nem is vagy már kisgyerek ) , stb.
Kis túlzással elégedett vagyok. Ez a lényeg.

Ezt a hozzáállást én is utálom... az előző munkahelyemen szerettem dolgozni. Hétköznap suli, péntek délután és egész hétvégén pedig meló. És mindig azt vártam, hogy végre mehessek dolgozni... a többiek meg az általad leírt hozzáállással... így nem lehet dolgozni normálisan... vagy én vagyok ennyire félrekódolva? A másik pedig, hogy egy jó állásért én bármikor itt hagynék mindent... Jelenleg nincs párkapcsolatom, egyedül a barátaimat sajnálnám, hogy itt kell hagyni, de ha ezen nekiáll keseregni az ember nem lehet előrébb jutni. Ha meg elmegyek és az állítólagos barátok elfordulnak, akkor nem is igazi barátok.

[ Szerkesztve ]

Nincs ezzel semmi gond. Csak akkor a sírás ne legyen, hogy így rossz nekik, úgy rossz nekik. Ők döntöttek így, vállalják a következményeket is , derekasan.

"Én döntésem, én felelősségem".

[ Szerkesztve ]

Értem

Bár ha valaki nem akar önmagán segíteni, netán fel sem ismeri , hogy ez így nem jó...