Bocs srácok,szerintem sokat offoltam,csak jó volt vkivel dumálni erről,mivel tegnap minden haverom józanodott,nem lehetett velük nagyon beszélgetni
Attól félni hogy elveszíted azt akit szeretsz-féltékenység szerintem kevésszer azért van mert tényleg annyira szereted az illetőt hogy elveszíted,de nagy átlagban viszont azok félnek akik úgy érzik kevesek lehetnek idővel a leányzónak,de ettől fölösleges félni és tényleg megöli a kapcsolatot könnyen.

Kosz a hsz-ket . Sok hasznos dolgot lehet tanulni a tobbi ember tapasztalatabol. Egyebkent a para szerintem azert van mer meg soha nem nyult ilyen hoszzura egyetlen kapcsolatom se.

Ezen muszáj lesz felülkerekedned! Szurkolok nektek nagyon! ;)

Valahol talán ezt érzem én is legnehezebbnek. Az egyensúlyt megtalálni. Boldogok legyünk, ne unjuk egymást ,mindig legyen valami új dolog. Bár ép tegnap előtt költöztünk össze, tehát most van ép elég új dolog. Lehet ,hogy ez sablon szöveg ,de én hittem abban ,hogy valaki vár rám, valahol. És így is lett ,mert rám talált. És azzal ,hogy BP.-re költöztem, megadtam annak az esélyét is, hogy rám találhasson.

Egyébként kedvencem : Még mai napig is kapom a csajozási tanácsok email-eket,melyeket régen nagyon próbáltam megjegyezni. Most jókat mosolygok rajta. És rájöttem ,hogy ezt nem lehet leírni és egy adott forgatókönyv alapján csinálni, úgyis adja magát.

Sok sikert kívánok mindenkinek. Én is próbálok inkább a jóval foglalkozni ,mint a rosszal.

Egyébként kedvencem : Még mai napig is kapom a csajozási tanácsok email-eket,melyeket régen nagyon próbáltam megjegyezni. Most jókat mosolygok rajta. És rájöttem ,hogy ezt nem lehet leírni és egy adott forgatókönyv alapján csinálni, úgyis adja magát.

En is. Meg kispocs koromban(13-14) lett netem(dial-up ) meg egy P2 gepem es minden hulye csajozast tanito oldalta bereggeltm .
Nalunk volt olyan(sajnos), hogy rajottunk nagyon unalmasak a mindennapjaink es mar kov nap mar mast csinaltunk, nem a szokasosat. Igy valtozott sok minden es nem lett unalmas.

Najó, asszem befejeztem olvasni ezt a topicot

Túl sok a friss emlék nekem még. Valamiért én úgy szoktam tudni ezt kezelni, ha kizárom az életemből, és elfelejtem, nem gondolok a "piros elefántra"
Persze egy idő után nagyon szép emlékek lesznek ezek,de amig ennyire friss az élmény, nem szivesen gondolok rá, mert még a végén visszasüllyedek a nagy sötét önsajnálatba, amiből épp most kezdtem el kikapaszkodni...

Orulok, hogy az emberekben ilyen erzelmeket hoztam ki a cikkel. Remelem mindenki megtalalja a hozzaillo szemelyt. De sok valakinek nem adatik meg ez. Azoknak egy szivhezszolo instrumentalis szam.For Those Who Died Alone

Ezen nem szabad gondolkodni... Igaz, bennem is felmerül néha, és ilyenkor nem szomorú leszek, hanem dühös. Irtó dühös, épp ezért nem is töröm magam. Nem szeretek dühös lenni

Élvezd, amíg lehet! Dragon-ék már a jó elején leírták... Utána is csak lehetőséget nyersz. Még ha nem is úgy tűnik

hejjesirás:

Falnak megyek, ha ilyen olvasok... "Már az utcámba vagyok"

Elnézést mindenkitől, de utolsó, csöves paraszt beszél így. Legyen az, kérek mindenkit, utcámban... Az utcámba a Hova? az utcámban a Hol? kérdésre válaszol. És nem utolsó sorban irritáló a hangzása is...

Az utcámba érkeztem tökéletesen beleillene, másik oldalról közelítve.

mod: -> Sir Riccio

Ember, nagyon komoly képek, grat hozzá Komolyan tetszenek.

[ Szerkesztve ]

De Te író vagy és miniszterelnök leszel, nem is baj, hogy ez a szitu veled, mert így legalább mindig lesz miből ihletet merítened

mod: hoffman: nekem is feltűnt az "utcámba vagyok", de látom jó hogy nem szóltam róla, legalább hagytalak kibontakozni

[ Szerkesztve ]

A temahoz kapcsolodik, sajnos nagyon szomoru A karjaimban halt meg