Ma egy újabb érdekes emlék került elő, ezúttal anyukám szájából. Amikor még gyerek volt, és az iskolában az emberről tanultak, azt tanulták, hogy az ember mindenevő. El is mondta ezt a Papának, meg, hogy ő biztos nem enne meg mindent. A Papa meg szomorúan hozzátette, hogy pedig az ember mindenevő. Anyukám azt mondta, látta a szemében: örül, hogy a gyermekének ezt már nem kell megtapasztalnia.

Nem tudom, a tudás mennyit csökkent a buborékon, de azért én hálás vagyok, hogy sosem kellett még nélkülöznöm.

Örülök, ha érdekesnek találtátok, mert akkor elérte célját az írás. Remélem, még sokáig itt lehet a szervereken.