Erdekel-e, mi tortenik azokkal, akik kozel allnak hozzam? Igen.
Itt kolbaszbol van a kerites? Nem.
Megvan mindenem? Nincs. Dolgozni kell itt is kemenyen, az egyetlen kulonbseg, hogy itt eddig volt eselyem ra, hogy osszeszedjem magam, amig otthon nem.
Ettol meg nem biztos, hogy ez itt is mindig igy lesz, az pedig teljesen biztos, hogy ez csak az en tapasztalatom, massal ez igy nem tortenik, ahogyan velem.
A velemenyekben es tapasztalatokban az a szep, hogy mindenkinek egyedi es kulonleges a sajatja.
Ne kategorizalj, es ne itelj. Inkabb fogadd el, hogy mindenki mas, maskent el meg dolgokat, mas kovetkezteteseket von le, es mas erzeseket oszt meg a tobbiekkel.
Valakinek a velemenyet kizarni, vagy elvetni csak azert, mert epp nem otthon el, szerintem nem tisztesseges dolog. Foleg azert sem, mert esetleg ravilagithat olyan dolgokra, amiket azok, akik otthon elnek, nem feltetlenul vesznek eszre.
Olyan ez, mint egy kisgyerek, akit evek ota nem lattal. Neked szembeotlo lesz, mennyit nott, es mennyire mas. Azoknak, akik minden nap latjak, biztosan nem.
En szemely szerint azt tudom mondani, hogy attol meg, hogy nem vagyok ott, pontosan tudom, mi a helyzet, jot is rosszat is egyarant, de most nem errol van szo, hanem arrol, hogy ha hazamennek, es valtozasokat latnek, biztosan a jora igyekeznek figyelni, es miutan azt megosztom masokkal, nem szeretnem, hogy idiotanak allitsanak be, mert nem beszeltem a prostikrol a mellekutcakban.
Es azt sem szeretnem az arcomba kapni, hogy milyen jogon alkotok velemenyt a "tavolbol", mert ez igazsagtalan.
szerk: Kozben latom szerkesztettel. Mindegy, a valasz tovabbra is all.
[ Szerkesztve ]