Azon túl, amit Ilax leírt:

Az egyik korai forgatókönyv, amit ugye a cikkben is említettem az volt, hogy egy technikus valamiért fúrni kezdett az orbitális egységben, csak rossz helyen, és átfúrta a nyomásálló testet. Rájöttek erre, és ezért kívülről valamivel (epoxy vagy hasonló) lezárták. Ezen forgatókönyv szerint a megoldás működött hosszú ideig, hiszen a Földön még nyomásteszteknek vetik az űrhajót indítás előtt, és a többi. Feltehetően hónapokig nem is volt gond, csak aztán a ragasztás augusztusban elkezdett elfáradni (hőingadozás, UV sugárzás, stb.), és emiatt a benti túlnyomás kilökte augusztusban...

Ez a forgatókönyv korábban annyiban volt más, hogy logikusan arra építettek, hogy a lezárást belülről kellett volna elhelyezni, hiszen bent van túlnyomás, de akkor a lyuk környékén valamiféle anyagmaradványoknak kellett volna maradnia. Amire nem találtak nyomot.

A saját feltételezésem amúgy az, hogy lehet, hogy a nyomáspróbát nem túlnyomással, hanem éppen alacsony nyomással tesztelik talán (tehát a légkörinél kisebb nyomást hoznak létre az űrhajóban lezárt ajtók mellett, és megnézik, hogy nem kezd-e el emelkedni a benti nyomás, ami szivárgásra utalhat), így a technikus számára az lehetett a logikus, hogy kintről helyezi fel a lezáró pecsétet, hiszen így feszül bele a lyukba.

[ Szerkesztve ]