Ez az első "NaLátodEzértNemAdokSemmitaKódisoknak" hozzászólás...

elvetted előlem. szégyelld magad

Azt hiszem más okosságot én sem tudom hozzáfűzni!

abban is biztos lehetsz, hogy nem kaját vett belőle.

Hmm. Érdekes történet. Tőlem is sokszor kérnek, sőt, naponta. Általában nem adok. Hogy miért? Mert ömlik belőle az alkoholszag. Erre nem adok. Inkább elkajálom én, jobb helyre megy.

Viszont szerencsére nem csak ilyennel találkozom. Van a Határ úton egy fickó, a lépcső mellett szokott állni. Viszonylag jól öltözött, nem ittas -teljesen józan állapotú-, szomorú, fonnyadt arccal tart egy táblát: "Éhes vagyok". Na mondom magamnak, próbaszerencse, hátha ez nem a másik csoporthoz tartozik. Odamegyek. Nem kérdeztem hogyan került ide, nem kérdeztem miért van itt, csak megkérdeztem, kér -e valamit a mellette levő pékségből. Azt mondta, nagyon megköszönné. Mondom oké, mit kérsz (bő a választék)? Azt mondja, teljesen mindegy, amit én gondolok. Mondom nyugodtan kérj ami szimpatikus. Nem, amit én gondolok. Hát jó. Kapott egy sajtos rudat, és egy pizzás csigát. Milliószor megköszönte, és azt mondta, nagyon boldog. Nah, mondom magamnak, ennek legközelebb is adok.

És neked, aki ott álltál tőle 7m -re, neked többet nem! Mert mikor múltkor a kezedbe nyomtam 200Ft. -ot, számon kérted tőlem, hogy "mé' csak ennyit testvérem?".

Bocs.

Az a baj, hogy az ilyen mocskok eltántorítják az embert az adakozástól.
Adok, mert van miből, és adni jó.
Vagy csak adtam? Még nem tudom.

Anno a KöKin megszólítottam egy csövest: kér egy szendvicset? Aggyad, ha akarod, mondta közömbösen. Nem adtam, szó nélkül mentem tovább.
Pár lépéssel odébb ismét felajánlottam a szendvicset, immár másnak. Azt a hálálkodást, amit levágott, nem felejtem el. Meg is lepett a manus, mert ahogy megkapta, azonnal kettétörte a szendvicset, és megosztotta társával.
Megboldogult Marikám két szendvicset csomagolt, holott jól tudta, hogy egy is elég. Adakozó volt, így én is az lehettem. A két csöves napi egy szendvicse minden nap jó helyen végezte.

Fáj, most is fáj, amit átéltem.
Inkább a szemétbe dobtam volna azt a pénzt, mint egy mocsok hiéna kezébe tettem. Nem a köszönöm hiányzott, hanem az a flegmatikus selejtezés fájt, amivel messzire hajigálta az ötforintosokat.
Hány nyugdíjas nénike örülne, ha nála lenne az a két ötös?

Tényleg tud ennyire patkány lenni valaki? Kihasználva mások hiszékenységét saját vagyonát gyarapítja.
Tudom, a koldulás hatalmas biznisz.
Ez a tetű elintézte, hogy még annak se adjak, aki tényleg rászorul.
Vagy mégsem? Vergődöm.
Mások nem tehetnek róla, hogy ilyenek is vannak. Éheznek, és kérgesnek érzik a járókelők szívét, akik közömbösen mennek el sorsuk mellett.

Azt hittem, jó emberismerő vagyok. Tévedtem. Beszoptam egy mocsok csaló trükkjét.

Soha senkinek semmit nem adok.

És nem is kérsz?

Jajmárnemúgy

Az ilyen kéregetőknek UjpestKP és Kálvin tér a leggyakoribb helyek, ahol találkozok velük. A hányinger kerülget, hogy már két méterről érzem a húgyszagot...

Szfváron sincs belőlük hiány. Mondanom sem kell, csak a kannást láttam eddig náluk, kaját soha.

[link]

itt Miskolcon adtam múltkor egy tagnak, megsajnáltam. este megint láttam, már a rendőrök igazoltatták, be volt baszva mint az ólajtó.. másik ilyen a féllábú, egy forgalmas gyalogosátkelőnél szokott ülni, majdnem hogy útban van. adtam neki is egyszer. se köszönöm, se fordulj fel, semmi... az ilyenek miatt már én sem nagyon adakozok.

[ Szerkesztve ]

Én nem adok pénzt. Ételt, stb bármikor. Vagy csak keveset, nékem sincs sok

Én Egerben szoktam bedobni a bazilikában pár százast amikor arra járok.. Hajléktalannak csak olyannak adok akiből árad az, hogy szeretne feljebb jutni.. Múltkor vagy 20 percet beszélgettem 1-el.. Olyan értelmes ember volt, hogy megsajnáltam és adtam neki. Másnap amikor megint arra jártam, láttam, hogy egy szendvicset majszol és egy üveg sör volt nála. Odaléptem hozzá újra, megkérdeztem tőle, hogy rendszeresen iszik e. Azt válaszolta, hogy igen. Minden este 1 üveg sör. Ezt nem bírta letenni a munkás, jó életéből.. Minden nap, munka után otthon 1 üveg sör.. Érdekes volt.. Tényleg megsajnáltam, aztán adtam neki újra egy sörre és szendvicsre valót.

Azóta nem adok akárkinek, mióta egyszer egy piros lámpánál kiadtam egy szendvicset a kéregetőnek, megköszönte, majd mikor elindultam láttam, hogy bedobta a kukába.

[ Szerkesztve ]

Milyen vacsora? Megy az piára nyomban, vagy cigire, vagy a "futtatói" kezébe.

Szinte soha nem adok 8sőt, szerintem soha). Ha már közpénzből fenntartják a szállókat, szoc. hálózatot, segélyt kap, akkor azt a rohadt 200-ast már hadd sajnáljam tőle.

Szerintem.

Le a kalappal előtted.

Témához meg nehéz hozzászólni, mert nem lehet szimplán leírni mindegyik hajléktalant. Biztos vannak olyanok is, akik önhibájukon kívül kerültek az utcára. Valószínűnek tartom, hogy az alkeszek már a "rendes" életükben sem vetették meg a piát, meg gondolom arra is jó, hogy önkívületi állapotba kerülj, aztán nem kell gondolkodni a miérteken.

valójában nem értem hogy ebben mi a probléma, ez nem téged minősít, boldognak kellene lenned hogy helyesen cselekedtél és kész, az hogy ő milyen az már más tészta.

Jó sok éve még a szakközép iskola padjait koptattam, mint műszaki cikkek eladója. 1 hét suli ,1 hét gyakorlat. Az egyik gyakorlati héten a boltvezető kezembe nyomott egy borítékot és megkért vigyem át a másik üzletünkbe. Cirka fél millió forint volt a borítékban. Ahogy kiléptem a boltból azonnal letámadott egy kisebbségi "csöves". Eleinte még szép hangon magyarázott hogy éhezik, nem tud adni a gyerekeinek ételt, stb ,stb. Majd mikor mondtam neki hogy nincs nálam egy fillér sem, ordítozni kezdett hogy a k...a anyámat így, a k...a anyámat úgy, miért nem adok neki pénzt kajára? Elővettem a tárcám és megmutattam neki a pár darab ötforintost. Nyomda festéket nem tűrő hangon elzavart anyámba. Én meg baktattam tovább a villamoshoz fél millával a belső zsebemben.

Pár hónappal később, az Örs vezér térnél vártam a metrót reggel suliba menet. Persze cigiztem. Ismét egy kisebbségi "csövest jött oda és elővezette a " Főnök adjál már egy cigit de kurva gyorsan, vagy pofán baszlak" című verset. Ránéztem és azt mondtam épp az az utolsó cigim amit szívok. Ekkor már üvöltve mondta hogy adjam oda a cigit, vagy nagyon megver. Vigyorogtam egyet, majd megkérdeztem tőle tényleg kell e neki a cigi és azzal a lendülettel kipöcköltem az úttestre a cigit, majd elfutottam a metróhoz.

Jó pár évvel később, hasonló módon játszódott le ugyan ez a jelenet. Buszmegálló, várom a buszt a nyári hőségben és cigizek. Árnyék semmi, tömeg a megállóban. Kit talál meg a részeg csöves? Hát persze hogy engem! Az nem számít, hogy rajtam kívül még 20 ember cigizik, ő engem pécéz ki magának. Jön a szokott dumával " Öcsi adj egy cigit meg pár forintot". Mondom pénzem nincs, a cigi meg az utolsó. Jön a válasz: Adjam neki, vagy megpofoz. Oké, kell a cigi? Menj utána! Az úttest közepére pöcköltem megint, csak akkor már nem futottam el, hanem széles vigyorral hallgattam a káromkodását.

Még rengeteg ehhez hasonló eset történt az évek folyamán, csak ezt a hármat ragadtam ki. Tőlem lehet akármilyen szerencsétlen, vagy elátkozott, egy fillért sem adok. Egy tetves csövesnek sem. Pontosan az ilyen genny ládák miatt.

[ Szerkesztve ]

Nem hízelgek, nem úgy ismertél meg.
Egyszerűen bizalomgerjesztő, mondhatnám jóságos az arcod. Ezért találnak meg a tarhálók.
Hogy engem miért, arról fogalmam sincs.

Köszi, de úgy utálom a pofámat! Egyrészt mert a nőknek nem a bizalomgerjesztő, jóságos az arcom a fontos, másrészt meg leolvasható róla minden. Ezen igyekszem változtatni, kopaszra van borotválva a búrám és igyekszem nem bizalom keltő pofát vágni. Nem is sűrűn kérnek tőlem cigit vagy pénzt mostanában.

Annó részt vettem egy "segítsük a rászorulókat" cuccon még amikor a helyi ifiben nyomultam. Ott a legtöbben a kaját elutasították, lévén pénz kell nekik... Utcán laknak és piára meg cigire kell? Nagy lópéniszt!

LOL !

Lásd első hsz - sajna idővel mindenki rájön, hogy sok a patkány és ezt azok szívják meg, akik nem azok, mert aztán senkinek nem adok.
Az egyiknek csak addig vagy fontos, amíg az "aprót keresek a zsebemben" mozdulatot látja rajtad, a másik meg csak akkor kezd kurvanagy imádkozásba, amikor éppen arra jár valaki, hogy hát látszódjon ám rajta, hogy mennyire kéri a Jóistenke segítségét és ha ő nem segít, hát legalább én szánjam meg... a harmadiknak meg az apró mellé még cigi is kellene, aztán jó, ha beléd nem rúg még a végén, mert adtál. A táblás formáktól meg egyenesen a hideg kiráz, az már aztán a lustaság netovábbja, ha még kérni se kér, csak kiül/áll és várja a csodát.
Egyetlen egy esetben fogadom ezt el és van is egy manusz, akit tényleg sajnálok és biztos vagyok benne, hogy nem a fas...pó fajta: az Örsön szoktam látni az aluljáróban, lesütött szemmel, táblával a kezében, amin az áll: "... éhezem, bármilyen munkát elvállalok". Na itt szokott lenni egy kis lelkiismeretfurdalásom, hogy neki mivel tudnék segíteni... "Persze", a nagy rohanásban reggel a melóba ez eddig mindig elmaradt és biztos megtalálnám a módját, ha eléggé akarnám. Talán a sok rossz tapasztalat azt már kiölte belőlem, hogy tettlegességig eljussak, mert amúgy tényleg 100%-ig immunis vagyok az ilyen táblás/kéregetős/stb. alakokra. Rájuk se nézek, akár megszólítanak, akár nem. De az a fickó valahogy más. Tényleg elindít gondolatokat és érzéseket az emberben... csak úgy látszik én nem vagyok elég jó ember ahhoz, hogy akár egy szendvicset, péksüteményt, akármit vásároljak neki (nem nagyon hordok magamnál előre elkészített kaját). Talán majd egyszer. De remélem előbb talál valami melót.

Az a csúcs,mikor egy belvárosi parkolóban megállok,és ahogy kiszállok az autóból,máris ott terem 3 "jóképű" fazon,hogy majd ők vigyáznak a kocsimra.Tarifájuk is van,egy százas.
Hmm.....Meg se kérdezem ilyenkor,hogy:fejenként???? Inkább visszaülök,és elhajtok.Ja,és örülhetek,ha elmenőben nem sóznak rá egy jó nagyot a kocsi tetejére.

Az alamizsna nem segít a hajléktalanok ügyén.

Ilyeneknek kar adni. Vagy elissza, vagy valaki rabszolgaja es annak hajtja a lovet. Nem segitesz rajta igazibol.

sosem adok. nem emiatt. bp-n élek, és nem tudom elképzelni, hogy ha nagyon akarna, ne tudna magának valamilyen munkát találni. én sem lopással keresem a pénzem. ha mást nem, szerezzen egy furulyát és tanuljon meg játszani rajta. az utcai zenészek, ha jól játszanak, még órabérre számítva sem keresnek rosszul.

Pénzt többé nem adok. Kaját talán, ha úgyis vásárolni megyek, veszek a kunyerátornak valamit.

Na az ilyen alakoknak találták ki az ólmot.

Ez igy van, aki dolgozni akar es penzre van szuksege, az talal munkat.