"A pofátlan kortyol egyet a borból és amúgy foghegyről válaszol, miszerint márpedig ő ezt a filmet még megnézi."
Ez dekemény. Viszont nekem mondjuk furcsa, hogy az a Kolléga akivel nulla volt az ismeretség, honnan tuddja a címet ahová délután bekopogott.
A címet megtudhatta más kollégától, vagy akár a személyzeti osztályon valamilyen indokkal. Információm nincs, X erről nem beszélt.
Van egy olyan típusú pofátlan is, aki mindig viccelődik másokkal. Ezzel alapvetően nincs baj, de azzal is viccelődik, akinek éppen baja van és adott esetben éppen a bajával viccelődik. Persze megsértődik, ha rászólnak.
Tényleg, ő is kimaradt volna, ha nem említed meg. 
Ezt a típust első kézből ismerem, mert apám hajlamos erre. Szerencsére nem mindig.
Az a mindenit, ilyennel szerencsére még nem hozott össze a sors. Bár én hamarabb kiraktam volna.
Geri Bátyó
Erre én is hajlamos vagyok, de még senki nem jegyezte meg, hogy nem kéne szóval remélem eddig sikerült megtalálnom a határt.
[ Szerkesztve ]
Végül egy igaz történet, ami nem velem, nem a családomban esett meg.
Szóval az előzőek mind előfordultak a praxisodban? Részvétem.
Az utolsóra meg nincsenek szavak, a lábbetevős szomszéddal együtt nagyon durva, szerintem én mindkettőt elküldtem volna - először szép szóval, aztán anélkül. 
Az otthon, a privát szféra szvsz eléggé tabu, nem engedném, hogy akárki bepofátlankodjon.
[ Szerkesztve ]
Az igaz történeten kívül minden más általános leírás.
Tény, hogy volt dolgom egy-két fazonnal, például autóssal. Trabantom volt, a pofátlan autós semmibe vette, szinte meg se látta. Leszorítottak, úgy előztek, hogy csak rajtam múlt, hogy életben maradtam. Nemes önvédelemből kicseréltem a gyári nyekergőjét Volga ikerkürtre. Olyan hangja van a párosnak, hogy a komphajó is megirigyli. Ha veszélyeztetve éreztem magam, megszólaltattam, a pofátlan meg menekülőre fogta.
Alapvetően nincs ezzel baj, csak ha valakinek a baján viccelődsz.
Én is tudok "beszólogatni" és volt rá példa, hogy valakinél érzékeny pontra tapintottam. Persze azonnal elnézést kértem és utána azon a témán nem viccelődtem.
Én a saját problémámon is szoktam viccelődni és nem sértődök meg, ha ezt más is megteszi, de van, akinek ez mástól rosszul esik.
Vonaton illik levenni a lábbelit ha már fel akarod tenni a patát az ülésre. Egyébiránt a jegyvizsgáló szólhat is érte, hogy ne tessék már cipővel felmászni az ülésre.
Persze ha büdös a lábad és van benned némi jóérzés a parasztszállító többi használójával szemben, akkor ezt kihagyod és a lábbeli marad a helyén. Ha nincs másutt ülőhely és van új felszálló akkor valóban szimplán pofátlanság foglalni a helyet egy testrészednek és nem engedni leülni a kedves utast.
Ez a valakinek a baján viccelődnek a másik oldalról:
Hallássérültként jutottam el addig, hogy fejlesztőmérnök legyek. A munkában és az egyetemen nem igazán volt bajom az emberekkel. De ugye eddig el kellett jutni...
Középiskolában rendszeresen basztattak a kiejtésem miatt (például az 's' és a 'cs' hangokat nem tudom igazán már füllel sem megkülönböztetni). A kedves adóból eltartott pedagógusok is csak tárták szét a kezüket, nyeljem le alapon. Csak ugye az emberi elme nem ilyen, nem véletlen van az, hogy jó pár tini az alkoholba, esetlegesen az öngyilkosságba menekül...
Nos, én csak begőzöltem egy ponton és az épp engem rángató, csúfolódó gyereknek rendesen belepöcköltem a szemébe. Utána valahogy békén hagytak.
Megvakulhatott volna? Egyértelműen igen... Utólag mi erről a véleményem? A 6+ milliárd embernél nem számít a +-1 szemgolyó, darab-darab.
Erről van szó, ezért nem kell más baján viccelődni. Egyrészt lelki sérülést okozhatsz neki egy életre, másrészt lehet, hogy egyszercsak visszavág.
Viszont mondok két példát a saját életemből, amit még akkor sem vettem volna zokon, ha én nem viccelődök magamon. Persze itt tudni kell, hogy olyan emberek voltak, akik jól ismernek és akiket kedvelek.
16 éves korom óta erősen kopaszodom. A nagybátyám megjegyezte: "Látod Gergőkém, hogy rohan az idő? Mire csináltál volna egy jó frizurát, kihullott a hajad! 
A térdeim ócskák (születési rendellenesség) és emiatt gyakran kell térdmerevítőt hordanom. A legjobb barátom mondta egyszer: "Már majdnem terminátor! Külső fém váz a belső élő szöveten!" 
Nemes önvédelemből kicseréltem a gyári nyekergőjét Volga ikerkürtre. Olyan hangja van a párosnak, hogy a komphajó is megirigyli.
Good job. 
Volt értelme. 
A kőbányai úton a vasúti felüljáró előtt egy mercis átnézett a külső sávba, aztán nem törődve azzal, hogy ott van egy Trabi, már húzta is jobbra a kormányt. Mikor ráüvöltött az ikerkürt, balra rántva a kormányt felmenekült a villamossínre. Én tudtam, mert szokásom volt lesni a három tükröt, hogy nem jön villamos, ő talán nem. Lehet, hogy vonalkódos lett a gatyája.
Utána integetett, mutogatott csúnyákat, én puszit küldtem neki, aztán mentem dolgomra.
[ Szerkesztve ]
Egy egy beszólással még nincs is baj, eleve kár lenne azokon mérgelődni. Persze tudjuk, van aki már attól is falnak megy.
Viszont aki hosszú távon cseszegeti a másikat, az adott esetben magára vessen.
Aki egy testi hibást, vagy bajában vajúdó embert csesztet, az lelki toprongy.
velem esett meg: pofátlan felhív, szakmai segítséget kér, majd megszakad a hívás. várok, várok, majd visszahívom, hogy mi van. ezek után elmondja, hogy mit akar, stb.
az volt a cél, hogy a telefonszámláját is én fizessem.
Bizonyos okok miatt a nem fogadott hívásokat vissza kell hívnom. Sokszor azonos cég munkatársai keresnek, de más-más számról, egymás hívásáról nem tudva, de ha nem fogadtam a kollégájuk hívását azt jegyzik a rendszerükben.
Tavaly nyáron telót cseréltem, azóta írja a csörgetés időtartamát. Az első pár hónapban volt vagy tíz 1mp-es csörgetésem, miután a screen-t átküldtem a div.vezetőnek ezek megszűntek.
Na ez az asszonymustra nálam is kiverte a biztosítékot egyszer, még részben az általad leírt sztori is stimmel. Annyi "csavar" benne, hogy egy - akkoriban - kedves (mondhatjuk) barátom, egyben kollégám ugrott be hozzánk Balatonról hazafelé menet (vonat, később fontos lesz). Grilleztünk, persze neki is csináltam, kínáltam sörrel, közben beszélgettünk. Feltűnt, hogy nagyon bámulja az asszonyt (tudod ez a sörözve szájnyalogatós, szemkiesős habitus, szokatlan volt pont tőle), "picit" felhúztam magam. Mikor elment slozira a tag, szóltam drága nejemnek, hogy vegyen már fel valami feszülős világos nadrágot, illetve néha ejtsen le valamit "véletlenül", amiért le kell hajolnia. Nem igazán értette, de mondtam, hogy később megbeszéljük, csak csinálja és figyeljen.
Na ment a "buli" tovább, asszony feszengett, a forma vonzotta a szemeket - nem csak az enyémet. Aztán mikor "észrevettem", hogy nagyon elmerül emberünk a formák világában, megkérdeztem enyhén gané' hanghordozással, hogy tetszik-e neki a látvány. Természetesen jött a kulturált válasz, hogy "hát, d*gnám". Kapott egy korsó sört az ágyékára, illetve megmutattam neki a kijáratot. Sörszagúan, átázott gatyával tette meg a kb. kilométeres sétát a vasútállomásig, onnan pedig a Déli pályaudvarig.
Hozzá kell tenni, hogy az összes baráti társaságomban a feleség/barátnő tabu a másik számára, ez kb. kölcsönös tisztelet. Az megint más kérdés, hogy normálisan megdícséri valaki a másik párját, ez teljesen rendben van
Na másnap mikor beértem munkába (ő 7-re járt, én fél 9-re), szúrós szemmel néztek rám a kollégák. Megkérdeztem egy kolleginát, akivel jóban voltam, hogy most mégis mi van? Na a tag első dolga volt beszámolni reggel, hogy én mekkora görény vagyok, mert leöntöttem véletlenül a ruháját sörrel, aztán ki is raktam őt a házból úgy vizesen, kölcsönruha nélkül, szegénynek úgy kellett végig utaznia.
[ Szerkesztve ]
