Nem szoktam elsőként hozzászólni, de van egy saját történetem is a simlis kategóriában.
Mikor katona voltam, bevonulás után a krumplivirágosok (tisztesek) szinte óránként kértek önkéntest hol ilyen, hol olyan munkára. Emlékeztem az öreg kiszolgált rókák, leszerelt katonák tanácsaira, így lelkesen jelentkeztem bármire, lett légyen az a legmocskosabb meló. Eltelt egy hét, eltelt kettő, takarítottam, WC-t pucoltam, gürcöltem. Kezdtem nagyon unni, már azt hittem, hogy nem bejövős a taktika, amikor újra kék lett az ég.
Egy reggel megint önkéntest kért az őrvezető elvtárs, én meg bágyadt lelkesedéssel jelentkeztem.
- Solymosi honvéd, maga már bizonyított, most jöjjenek a sumákok. Juhász honvéd! Söprűt, lapátot fog, irány utánam, lépés indulj!
Hurrá, bejött a taktika, magamban áldottam az öreg rókák nevét.
Pár hónap múltán az őrvezető elvtárs szinte barátian szólt hozzám.
- Solymosi, maga nagy simlis. Először lelkes, aztán még véletlenül se jelentkezik önkéntes munkára...
[ Szerkesztve ]