Akinek "csak" jàtszani kell, az vegyen konzolt.
Màr ott is lehet "kölcsönözni" jàtékot.

Rettenetes típus. A kedvenc amikor elmondod neki, hogy mit hogyan kellene, felajánlod a segítséged, majd a tanácsaiddal szögegyenest ellentétben cselekedve elrontja a dolgot, és jön Neked panaszkodni.

Ha csak panaszkodik, az hagyján, de nem kizárt, hogy téged hibáztat, mert ugye ő nem ért hozzá, te pedig annyit hablatyoltál, hogy megzavartad vele.

Mennyire igaz.

Családban is hamar feladtam, amikor húgom beközölte kb 14-15 évesen, hogy kéne egy fényképező neki a keret x, legyen jó. Felhajtom a netet, fotós ismerősök, kiképzem magam a témában mert azért nem vagyok a toppon ugye... Megvan a kiszemelt, a keretből tudásban a legjobb. Bemegyünk, megnézi, dehát ez fekete. Bután nézek dehát mit vártál itt vannak a profi slr csodák, ezek is mind azok, és hát egy fényképezőnél ez mennyire sokadlagos szempont... Aztán amire processzáltam a helyzetet kisétáltunk egy rózsaszín sony kompakttal, ami pont olyan árnyalatú volt mint a sony telefonja. Én pedig feladtam egy életre ezeket, és megtanultam, hogy se családnak se cimbiknek nem mondunk mást, nem értek sajnos hozzá. És ahhoz se.

Egy időben rengeteg pc-t barkácsoltam, telepítettem, javítgattam, aztán amikor minden ismerős ismerőse felhívott hogy lehetőleg ingyen, de leginkább azonnal mondjam má' meg hogy mi a baja a gépnek mert azt írta ki hogy, valamint ha épp arra járok -márpedig mostanában miért ne járnék hatvan magasságában pestiként- rá is nézhetnék mert csak ramot kéne bővíteni, teljes mentést csinálni, újrahúzni az xp-t feldriverezni és visszatenni az adataikat, meg portalanítani, és pár apró kérdés lenne már csak, de cserébe egy ebéddel meg egy kv-val is meg tudnak kínálni, szépen leépítettem mindet. Sok ember nem tudja jellemzően hogy hol a határ.

[ Szerkesztve ]

Hmmm, van egy régi történet, nagyon ide illik.
Amikor még a Merkur vállalatnál (,vagy mi a csodánál) Csepelen lehetett átvenni az autót, kihozták a szép új sárga Zsigulit a házaspárnak. A férj szakmérnök volt, így tüzetesen átvizsgálta, kifogást emelt, kért másikat. Az már jónak bizonyult, a férj elégedetten bólintott, ám a felesége megfellebbezte döntését.
- Nem gondolod komolyan, hogy lemondok a kanárisárgáról...

Szerk: második szakasz.
Ismerős, hú, de ismerős. Volt olyan alkalom, amikor hat buszjegyem ment rá a jótékonykodásra, vedelték a sört, de egy pohár vízzel se kínáltak meg. A gépet rendbe raktam, búcsúzáskor köszönöm helyett azt kaptam, hogy majd szólnak, ha gond van.
Mert ugye egy ingyenes javítással örökös garanciát kaptak.

[ Szerkesztve ]

Én sem értek már semmihez se, pont ezért.
Padlás is tele van már az isten hálálja meggel, nem tudom hova pakolni.

Bezzeg ha neked kell valami...

Nekem már csak azok a barátok maradtak meg, akik ha szólnak hogy szombaton 6 köbméter sittet kell ellapátolni konténerbe, megyek, cserébe ha én költözök akkor ők is jönnek. Van ilyen is, csak nem sok. De legalább így egy házibulit is megűszok 10 emberből

A második szakaszra:

Én úgy szűrtem meg a javításokat, hogy elkérem a benzinköltséget (10 literes fogyasztással számolva, kér annyit a kocsi). Aki húzza a száját, ahhoz nem megyek többet, aki természetesnek véve odaadná, attól nem fogadom el valami indokkal. Mostanság megfogyatkoztak a potyajavítások, nem mondhatom, hogy bánatomra.

Rafkós vagy, de alapjában véve jószívű.

Nekem anno volt egy Trabim, de el kellett adnom, mert a fizetésem kevés volt, a feleségem rokkant nyugdíja se volt sok, nem tudtam fenntartani. Azóta nincs autóm.
Maradt a tömegközlekedés, ami nem túl olcsó huncutság. Balga fejjel azt hittem, hogy legalább a hat buszjegy árát megkapom, ha már puszira megreparálom a köhögő, vírusos, keylogerrel megfertőzött gépet.
Azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy ingyen, vagyis hogy egyáltalán elvállaltam valamit családi körön kívül.

Volt huncutabb eset is, de nem mondom, mert lehet, hogy senkit nem érdekel.

[ Szerkesztve ]

Engem érdekel

Sokszor amit nem szeretek, hogy még illemből se kérdezik meg, mivel tartoznak? Ha nem nagy munka, úgy is az válaszom, hogy "beszélgettünk egy jót".

Ez a sz*rrágó kategória, amiről még nem írtam.

Na jó, a kedvedért elmesélem, bár ez inkább a kinek nem érdemes segíteni címet érdemelné.
Szombat volt, éjszakás lévén édesdeden aludtam a pénteki műszak után. Arra riadtam, hogy a feleségem ébresztget.
- Józsi, itt van a barátod, a segítségedre szorul.
Ha barát, akkor nincs mese, felkeltem. Kicsit csalódtam, mert nem igazi barát volt, hanem inkább haver. Felvetette a pénz, azt vett meg, amit akart. Jelen esetben egy új géppel jelent meg, no meg a telepítő lemezekkel és egy (nem mai történet,) jogtiszta XP lemezzel. Ugyan verjek már lelket a gépbe, ő nem ért hozzá, én meg csuklóból vágom...
Kicsit duzzogtam, aztán nekiláttam. XP felment, az egyéb lemezekről telepítettem a driver-eket is.
- Itt van, kész, vidd, én meg megyek aludni.
Ahogy én azt gondoltam. De ő más hátteret akar, meg kisebbek legyenek az ikonok, meg a tálca is tűnjön el, meg vírusirtó is kell neki, meg még a kiskutya füle. Mindenki tudja, hogy a telepítés egyszerű, de a személyre szabás időigényes. Határozottan közöltem vele, hogy én ezt most nem fogom megcsinálni, legfeljebb hagyja itt a gépet, aztán ha kialszom magam, lehet róla szó, csak írja le egy papírra, hogy mi mindent akar.
Na, "itt döfte belém a kést". Micsoda egy szemét vagyok, hogy többet ér a kényelmem, mint ő, még egy ilyen apróságra se vagyok hajlandó a kedvéért... Épp csak az anyámat nem emlegette.
Jól van, kisapám, gondoltam, ha te így, én is így. Boot floppy be, (ha jól emlékszem,) FDISK, töröltem a partíciót, szóval olyan állapotban volt a gépe, ahogy hozta.
- Vidd innen, szevasz. - Csak ennyit mondtam, megvártam, míg átkozódva eltakarodik, aztán mentem aludni.

engem is meg akartak találni folyton gépszereléssel, meg hogy milyen gépet vegyenek, meg stb.
én megmondtam, hogy szerverhez értek, desktophoz nem, ha gondolják, szerzek árajánlatot olyan desktopra, mint ami a szerver, de az drága lesz. szerencsére egyik se gondolta.

úgyhogy még azelőtt kiestem ebből a bizniszből, hogy belekerültem volna. örülök neki.

Utolsó bekezdésre saját sztori:
Jóbarátom nője, akit gyakorlatilag alig ismertem, megkeres fb-n, hogy meghalt a gépe, kell egy netezős laptop azonnal, keret 25k (!). Mondtam hogy ennyiből nehéz lesz, de megpróbálom. Találtam HWaprón 2 épkézláb gépet, egész használhatónak tűntek (c2d, 2-4g ram), elküldtem a linkeket telefonszámokkal hogy érdeklődjön, zongorázza le a vételt ő maga. Erre jött a kifogás-áradat, ez használt, 1 hét garancia kevés, mi van ha átverik és téglát küldenek gép helyett mert ő már sok ilyenről hallott.
Ráhagytam, az általam ajánlottak helyett megvett a helyi használt számítógépes boltból egy szar pentiumos gépet 768 mega rammal, 1 hónap gar, 2 hónap múlva megdöglött neki teljesen (alaplaphiba), akkor jött megint, elhajtottam.

Én amondó vagyok, hogy az ember szabadideje nem mehet el barátok szívességére. Rengeteg mindenre van szolgáltatás, szakbolt, stb... Kell, hogy az embernek legyen önkontrollja, hogy mit és milyen szinten tesz meg a másiknak vagy kér a másiktól. Az ilyen baráti szívességek ugyan erősíthetik a kapcsolat is, de a mennyiségi/minőségi balanszot is meg kell találni. (a barátság nem arról szól, hogy a szívességét kihasználom a másik félnek)

Nézzük a szívességeket másik oldalról: Úgy is vehetjük, hogy tulajdonképpen a te jóindulatodon spórolja meg a pénztárcáját/idejét azzal, (Nagyon sok szívesség lefordítható, a barát anyagi és idejének lehúzására, mert sokszor a "barát" spórolása áll mögötte. Ezeket meg kell vizsgálni, mert kiderülhet, hogy nem is barátságról van szó.)

- miért nem fárad be 3-5 különféle boltba és kér ajánlatot egy PC-re? (Több bolt seítségével kiszűrheti, hogy közel azonosat ajánlanak vagy valaki nagyon át akarja verni.)
- Elvisz valakit ruhát próbálni, ahelyett, hogy energiát fektetne abba, hogy kielemzze a saját stílusát, alakját, mozgását és ahhoz milyen stílusú, színű cuccok állnak jól. A külső kontroll is kell, de otthon is megmutathatja. Lefeljebb visszacseréli a ruhát.
- Lakásnézés? Nézzen ő. Erre vannak az ingatlan cégek, vagy böngészhet tonna számra a magán hirdetések közül.

Ez a te sarad is, mert ezek szerint nem kommunikálod felé azt, hogy nincsen megbecsülve a ráfordított időd és pénzed. Ha, megkér téged, akkor számonkérhető rajta ez a becsmérlő magatartás. Ha, nem kért valamit és te magadtól teszel bele pénzt és energiát, az nem kérhető számon. Egy barátság ki kell bírja, hogy ezt megbeszéljék értelmesen a felek. Ha nincsen megértés, az nem is barátság. Egy kapcsolatban ez utóbbi az egyik legfontosabb. Az is lehet, hogy nem a személyed ellen van, hanem általában véve bízalmatlan és irreális elvárásai vannak a világgal szemben. (erre is gyanakszom a történetekben. De akkor meg ezt kell szembesíteni vele. Mert ebből változnia kell...

[ Szerkesztve ]

Így kell csinálni. Aki nem érti meg, hogy éjszakai műszak után vagy és nem kénylemi sziesztát tartasz délután, az hülye is marad... Vigye oda a gépet ahol vette... Csak pár havernak szabad a gépével foglalkozni, különben az ember a szabadidejében tucatnyi géppel foglalkozhatna. Ki csinál meg bármit ingyen? Ha ismerős/baráthoz viszem az autót szerelni, akkor is pénzt fizetek érte. Nem sóherkedünk barátokkal. A legnagyobb szarrágás a szememben. Ha évente-kétevente 1-2 apró szívesség belefér pénz nélkül, de álljon meg a menet. Mindenkinek sok simerőse van. 1 évben pedig csak 52 hét van. És tudjuk, hogy sosincs elég idő. Pont ezért kell határozottan kezelni az érdek haverokat....

Nagyon régen megfogadtam, hogy soha senkinek nem megyek ingyen javítani gépet. Ha ingyen mentem, szinte éreztem, hogy baleknak vagyok nézve, és nem jófejnek. Amint pénzt kérte érte, rögtön kevesebb lett a codec telepítés, az uninstall helyetti parancsikon törölgetés, stb.

A tanácsokról meg egy mondat jut eszembe (nem saját):

Az ember két okból kér tanácsot:

1: Ha jó tanácsot kap és bejön, akkor ne köszönje meg,
2: Ha jó tanácsot kap és nem jön be, akkor legyen kit hibáztatnia.

"... a barátság nem arról szól, hogy a szívességét kihasználom a másik félnek"

Valóban, de egy barát egy szóra ugrik, ha a segítsége kell.
Anno hét közben feljött egy barátom.
- Józsi, mit csinálsz szombaton?
- Majd mindjárt megmondod.
Ennyivel meg is tárgyaltuk, én pedig szombaton felújítottam, áthuzaloztam neki egy nagyon régi ötágú csillárt. Egy vasat se fogadtam el tőle.
Egyszer hátulról belerohant egy Skoda a Trabimba. Mivel a barátom karosszéria lakatos volt, kérnem se kellett, megcsinálta, színre is fújta. Egy vasat se fogadott el.
Egy barát nem mérlegel, nincs bevétel-kiadás dossziéja.

Így van. Nekem a blogbejegyzés tartalma alapján az illető nem tűnik barátnak. Nemérzékelteti, hogy értékeli energiádat. Vagy mentálisan nem biztos, hogy rendben van...? Nyílván nem voltam ott. Találgatok. Nekem legalább is nincsenek ilyen barátaim. Odafigyelünk egymásra, vagy elmondjuk ami nem tetszett és megpróbáljuk megérteni.

[ Szerkesztve ]

Csak sokan összemossák a barát fogalmát a haverral meg az ivócimbivel meg sok mással... Vagy csak az egyik oldal tünteti ki a másikat ezzel a titulussal...

A valóban barátaimnak bármikor bármit volt a filozófiám, és ez oda vissza működött is... 10+ éve volt, hogy gyerekkori barát barátnő, vasárnap hajnal 2-3 között hívott fel, hogy bent van a belvárosban, nem tud hazajutni, el tudnám e dobni szigetszentmiklósra. Mi is buliztunk, úgyhogy mondtam, hogy én biztos nem, nem keveset ittam, de intézek valamit.

Másik barát felhív, nem is ismerte a csajt alapvetően. Fura hangok a háttérben... Tudunk beszélni? Jah persze csak asszonnyal mókázunk nem zavarsz mond... Röhögtem, eldaráltam, hogy melyik sarkon van egy piros ruhás csaj, fel kéne kapni kidobni sziszén. Válasz: Ok indultam, és letette a telefont. Utólag elmesélte hogy fogta a frkát és asszonyának csak annyit mondott, hogy innen folyt köv. Nem kérdezett, nem problémázott, beült a kocsiba, és ment. Nem volt kérdés az ilyen barátaim között, hogy ha kérünk valamit akkor ott milyen alternatívák vannak. Mondjuk ezek 20+ éves barátságok, sok mindent láttunk már...

Mondjuk a munkahelyemen is ez az egyik legnagyobb mondás számomra, hogy a társaság nem baráti társaság már hanem inkább család. Költöztettünk kolleginának bútort annak az évnek a legmelegebb nyári napján 4. emeletről szó nélkül, és lapátoltunk sittet, bontottunk sufnit. De ősszel amikor az új házat festés után takarítani kell, meg költözni ott lesz a teljes gárda, és nem azért mert kötelező, hanem mert ez így működik. És ilyen társaságban dolgozni minden nap azért nekem egy hatalmas élmény...

[ Szerkesztve ]

Az első két példában nem vagyok érintett, valaki súgott.

Aranyos történet. Aztán mikor a barátod hazatért, valószínűleg úgy kezdte, hogy hol is hagytam abba?

Óriási szerencséd van, hogy ilyen munkahelyen dolgozol.

Ismerős helyzetek, de még az elején sikerült viszonylag jól kezelnem az ilyeneket.
Mindenkinek elmondtam, hogy nem megyek ki házhoz javítani, mert otthon vannak a szükséges eszközök és alkatrészek, illetve az orvos sem műt a beteg házában. Ha elhozza ránézek, de ha nekem kell elmennem hozzá javítani, akkor kiszámlázom neki a ráfordított szabadidőm és a benzinköltséget is, és lehet, hogy utána nem fog köszönni.

Az egyik régi kollégám is így volt vele mindaddig, míg meg nem gyanúsították azzal, hogy a nála lévő gépből kilopta a VGA kártyát és belerakott helyette egy gagyit. Akkor mondta azt, hogy soha többé senkinek semmit.

Mondjuk ilyen esetem még nem volt, de nem is nagyon érkeztek hozzám gépek, miután ezt mondtam az embereknek.

Olyan volt, hogy egy éppen halálán lévő alkatrész (amiről sokáig nem derült ki, hogy halálán volt), pont nálam ment tönkre, mondjuk azt egyből rám akarták tekerni, de nem sikerült azt sem.

[ Szerkesztve ]

Én már kb 5 éve letettem róla, hogy bárkinek is segítsek (természetesen a család kivétel).

A teljesség igénye nélkül....

1. A műszaki analfabéta
Felhív, hogy segítsek neki laptopot keresni, csak munkára és filmezésre kell. Keret? 90.000. Használt? Nem, új kell. Acer. Nem lehet meggyőzni (én hardveraprón vettem egy elitebookot kb 4 éve ha jól emlékszem 90-ért (8460p), napi legalább 10 órát használom, sőt néha még diablo3-azok is rajta). Rájöttem, hogy felesleges jártatni az orcát, mert úgyis az lesz, amit *mag-on kinézett magának. A laptop tetszőlegesen behelyettesíthető bármilyen eszközzel, akár háztartási géppel is. Ja volt azt hiszem tavaly az *mag-on a 40 rugós "laptop". Sógornőm barátja jön, hogy valahogy gyorsítsuk már fel, mert új és tuti nem ilyen lassúnak kéne lenni. A kicsit morcos "szerinted mi a túróért került ennyibe?" kérdésre megsértődött.

2. A visszatérő szívességkéregetős
Lazán kapcsolódik az előzőhöz. Gépet szeretne összerakni, keret adott, hozzuk ki a legjobbat. Szoftver? Áh majd azt okosba' megoldja. Általában anno addig mentem el, hogy feltelepítettem az xp-t, ő beírta a win szériaszámát (szoftverfejlesztő vagyok, nálam elvből nincs warez, oldja meg mindenki ahogy akarja), driverek stb. felrakom. Csörög 2-14 nap múlva, hogy "a gyerek valami vírusos játékot telepített" (aha), azóta cicisnénis bannerek ugrálnak (persze, gyerek). Természetesen vírusirtó kilőve, tűzfal luxus, malware tenyészet az egész gép. 2 óra alatt gatyába rázom, megköszöni, de ha már itt vagyok, fel kéne rakni a fifát, meg a modemmel van valami gond stb stb. Nem kérek belőle többet köszi. Szerencsére tudok hivatkozni már arra, hogy a gyerekek miatt nincs időm, és már nem követem a hardverpiacot. Pár év alatt elfelejtettek.

3. A guberálós
- Nézd milyen vincsit szereztem, nincs ilyen kábeled hozzá?
Valami ősi SCSI csatolós csoda.... Általában "négyes" gépekkel támadnak, vinhetet szeretnének "merazjó", és csalódottan távoznak, mikor elzavarom őket, hogy ezek a gépek akkoriban futottak, mikor érettségiztem. Lesajnálóan, csalódottan, "pedig mindenki azt mondja, hogy értesz ezekhez" jellegű, megalázni próbáló mondattal veszi tudomásul az elutasítást. Ennek a hardcore verziója, mikor működő gépet hoz, hogy "mekkéne gyorsítani".

4. A munkát elutasító
Ez különösképpen fájó pont részemről. A családból én voltam az egyetlen, aki a default "melós" módból ki mert törni. Aztán felköltöztem vidékről Budapestre, ahol nem csak a kerítés, hanem az út is kolbászból van (outsourcing cég). Természetesen fél éven belül elkezdtek megkeresni rég nem látott ismerősök, hogy de szívesen meginnának egy sört velem stb. Persze mind munkát szeretett volna, és az esetek 90%-ában szomorúan konstatálták, hogy nem vagyok hajlandó "benyomni" őket sehová, mert attól, hogy én besegítem, még dolgozni kell. A 10%-ból sikerült párat interjúztatni de ők más miatt véreztek el, ha emlékezetem nem csal, kettőnek sikerült elhelyezkedni valamelyik partnernél.

Aztán szép lassan beindult a webdesign/grafikai karrierem (is), főállás mellett napi 5-6 órákat beleforgattam másodállásban, de nem tudtam többet vállalni, ezért gondoltam, öcsémet is bevonom. Fél évig győzködtem, tananyagot adtam neki, beszélgettem vele, hogy b*szki, nem csak a játék van, hanem tudnál normális munkát végezni, ráadásul home office-ban. Feladtam. Ki kellett volna mozdulnia a komfortzónából. Jóanyám reakciója: de hát nem szereti a számítógépeket. Arra a kérdésemre, hogy akkor mi a célja az életben, nem tudott válaszolni.

5. A sz*rrágó
Több is van, de csak egyet írok most le.
Webdesign. Adott egy jó ismerős, kéne neki weboldal. Okosba'. Mondtam neki, hogy nálam nincs "okosba".

Adtam neki ajánlatot, alkudott, én meg alapból fölé lőttem árban (számítottam rá, itt nyilván meg lehet kérdőjelezni hogy mennyire voltam etikus, de ismerősöknél mindig jön a "figyi nem lehetne olcsóbban?" kérdés), úgyhogy rendben, vágjunk bele.

Én marha nem írtam szerződést, mert mégiscsak régóta ismerem (közel 15 éve volt akkor). Kész vagyok a vázlattal (nem tetszik, miért ilyen, miért olyan, mondom neki mivel nincs elképzelésed, csináltam egy ilyet). Nem kattintható. Persze, mert PDF, majd ha ez tetszik lekódolom. Ez miért ilyen, az miért ott van, ez a betű lehetne nagy és pirosabb stb. Tartottam neki egy órás gyorstalpalót a tipográfiáról, színekről, illetve hogy miért nem használunk villogó piros szöveget sehol... Neki az kell. Meg ez meg az. Meg popup. Na itt kellett volna elhajtani a francba.

Megcsináltam neki, tetszett is (amúgy förtelem volt, nem is kapta meg a logómat a lap aljára), teleraktuk "originálkontenttel" és egy rakás stock fotóval, aztán felhívott, hogy rakjuk ki élesbe, most elmegy két hétre nyaralni aztán utána lerendezzük. Hívtam 3 hét múlva hogy most mi van? Húúú tetszik meg minden, ismerőseinek is, küldjek számlaszámot, utal, én meg írjam meg a számlát. Itt már éreztem, hogy homokszem került a gépezetbe. Eltelt újabb pár hét, nekem egyéb elfoglaltságom volt, nem is érdekelt a dolog. Mondom megnézem már mit huszárkodott az admin felületen amíg nem foglalkoztam vele, erre b*zzeg valami gyökérrel lecseréltette wordpress-re egy egy lopott (!) sablonnal tarkónlőve az egészet (tele volt "okos" scripttel az egész, ráadásul a láblécben ott virított a warez team neve. Természetesen a saját kódomnak nyoma sincs, SEO ugrott (itt később visszakérdezett hogy mi az? mondom ez egy olyan csoda dolog, amitől többet tudok a számlára írni).

Felhívtam kicsit idegesen, hogy ez most mi? Jaj hát van egy haverja aki megmutatta a SAJÁT (pff...) template-jeit, van neki több száz (de sok ideje van), "milyen ügyes, pedig még csak most fejezte be a középiskolát", és ő lecserélte. Soha, ismétlem soha nem "ősi foglalkozást űző"-ztem le senki anyját, mert eleve tisztelem a nőket, pláne aki anya, de itt kivételt tettem. A végén bocsánatot kért, lezártam annyival, hogy nem kívánom többet látni. Azóta - nyilván túlzok - egy zártszelvény kettévágásáról is szerződök, nem érdekel ki a delikvens.

Jaj még egy, ehhez kapcsolódik. Vannak akik nem kérnek supportot és üzemeltetést (szomszédgyerek beállíccsa a vépéest), csak fejlesszem le a lefejleszteni valót, majd két év múlva keresnek, hogy valami megfertőzött mindent stb., csináljak valamit mert én készítettem az oldalt. Ilyenkor szoktam javasolni, hogy nézzék már át a szerződést, hogy ha saját szervert üzemeltetnek, mi vonatkozik rájuk... Megjegyzem eddig soha nem volt ebből probléma, elnézést kértek hogy elsiklottak felette stb.

Bocs, ha hosszúra nyúlt.

Az ilyeneket is lehet valamire használni

Tippelhetek? Többet nem ment oda.

Ilyenkor külön édesíti a "bosszút" hogy a kedves embernek elment egy napja, és ugyanott tart, mint reggel, mert egy türelmetlen fallosz volt.

Mit mondjak, téged is megtaláltak a "jó" emberek.

Nyertél.

Mondjuk akiket itt kommentben írtok, azok többnyire nem olyanok akiken nem lehet segíteni, inkább olyanok akik akarva, akaratlanul visszaélnek a segítséggel, vagy csak tojnak rád, ha viszonozni kéne. Sajnos valamiért az informatikust, vagy azokat akiknek hobbija a számítástechnika (és itt elég sokan vagyunk ilyenek), egyből betalálják, ezt én is meg kellett hogy tapasztaljam.

Egyik közeli rokonom hív, hogy:
- Lassú a gép, nem lehetne kitakarítani?
Nyilván némi hely felszabadítása, a felesleges háttérben futó alkalmazások törlése segít keveset, de azért nem sokat, mindenesetre a:
- Hat éve vetted a laptopod és a benne lévő Celeron (tán valami Sandy Bridge) már akkor is a belépőszint alja volt, mára meg annyira megnőtt az egyszerű böngészéshez szükséges számítási teljesítmény is, hogy nem tudsz mást teni, újat kell venni.
válasz természetesen nem volt kielégítő.

Ugyanaz a rokon felhív, hogy nem megy xy program segítsek. Mondom az xy program a zzs szolgáltaláshoz tartozik, amit egyrészt te használsz évek óta én meg eddig sosem, másrészt zzs szolgáltatónak van helpdeskje, lesz szíves őket felhívni, de semmiképp se engem zargasson ezzel. Persze megkaptam, hogy: "Dehát azt hittem, tudsz majd segíteni!"

A másik szintén közeli (hobbifotós) rokon is addig nyaggatott, hogy tegnapra mondjam meg milyen SSD-t milyen VGA-t milyen kutyafülét vegyen, míg saját időmet nem kímélve kikerestem, hogy mi lenne neki jó. Persze amikor őt kérdeztem volna kamerákkal kapcsolatban, akkor nemhogy konkrét típust nem tudott kiválasztani, pedig már eleve egy szűkített listát küldtem neki, de még annyit sem, hogy milyen szempontok alapján próbáljak mérlegelni.

De hogy olyan történetet is említsek, amilyenről a cikk szól, (ráadásul pont ma újabb fejleménnyel bővült) kedves édesanyám (akit már csak ezért sem küldhetek el a k. anyjába, hiszen ő meg az öreganyám ) kért meg évekkel ezelőtt, hogy segítsek neki szobakerékpárt venni. Mi sem egyszerűbb, éveken át országúti és pályakerékpárversenyző voltam, télen rengeteget edzettünk zárt térben, pontosan tudtam mi a jó neki. Gondoltam én.....
Ő másképp gondolta.
-Fú az nem jó, arra nem tudok felszállni.
- Ha a rendes biciklire fel tudsz, erre is fel fogsz.
- Nem jó, leesek.
- Nem esel le.
- Nincs rajta kalóriaszámláló, kilóméteróra, fordulatszámláló, pulzusmérő, beépített edzésterv...
- Nem is kell, de tudod mit itt az enyém próbáld ki!
- Nem tudok rá felszállni, leesek...
Itt már ugye az édesanyjára gondoltam, de mivel ő a saját nagyanyám így pontosan tudtam, hogy nem "az" volt a foglalkozása, hanem nyugdíjas koráig a szocialista ruhaiparban dolgozott... Mindenesetre inkább halgattam.
Végül vett egy olyat használtan, amin volt okos kijelző, csak épp olyan hangos volt, mint két rakétaporszívó és két balos pedál volt rajta. Aztán rá egy kicsivel egy olyat, ami kevésbbé volt hangos, még okosabb kijelző volt rajta, még a pedálok is jók voltak, csak épp olyan kényelmetlen volt, hogy nem lehetett rajta megülni negyed órát sem. Ilyen az amikor tényleg hiába akar segíteni az ember.
Most szombaton mondta, hogy akkor hogy is van, az a megoldás amit én mondtam, mert szűk 5 év elég volt arra, hogy belássa érdemes megfontolni a tanácsom, ha már egyszer kikérte. Semmi gond, megyek ma a boltba megveszem, erre kiderült, hogy kb. a múlt héten fogyott el az utolsó abból a fajtából amit néztem, már nem is gyártják. Most persze vagy megnézem az összes vidéki webshop kínálatát, hátha van még valahol, vagy nekiállok keresni valami hasonló paraméterűt, de hát anya csak egy van.

Friss "élmény": srác mondta pár hete, hogy keres valamit (teljesen mindegy, hobbihoz).

Én úgyis mozgok olyan fórumokon, külön nem mondtam neki semmit, de elkezdtem figyelni, hogy felbukkan-e valahol a cucc. Pár napja megláttam, szóltam neki, hogy láttam egy hasonlót(!), egy telefont megér. Á, úgyis arra jár, bemegy, megveszi. Mondom, nem biztos hogy ezt keresed, a boltban meg nem tudod kipróbálni. Jóvanaz.

Este rámír, hááát. Ez is hiányzik a gyári kiegészítőkből, az is hiányzik, amúgy sem teljesen automata... na mindegy, pár napig használja, aztán ha sz*r lesz, elég jó áron volt, majd továbbadja.

Slusszpoén, hogy a mai napig nem hallottam tőle, hogy "amúgy köszi hogy szóltál, hogy találtál nekem valamit".

A "köszönöm" luxus, mindenki természetesnek veszi az önzetlen segítséget.

....de mindezt természetesen csak akkor, ha kéri a segítséget, ugye? Ha nem kér segítséget, akkor ne akarjunk segíteni, mert pontosan az ellenkezőjét érjük el vele sőt, még meg is sértődhet.
Alapszabály, hogy nem segítünk, hacsak nem kéri! Szépen, okosan meghallgatjuk, bólogatunk nagyokat és kész. Erről már okos emberek irodalmakat is szültek pszichológia témájában...és milyen igazuk van.
Saját bőrömön nem egyszer tapasztaltam már.

[ Szerkesztve ]

Én is beleestem ebbe a hibába, nem is egyszer, de már kigyógyultam belőle.

Én is abbahagytam rég, évi 1-2, ami beesik. Előrelátó módon fel szoktam vázolni a következőket: ne haragudjon rám, csak régen annyi ilyen megkeresésem volt, hogy semmi szabadidőm nem maradt és akinél egyszer már dolgoztam, az automatikusan hívott később is és ez nekem is elég kellemetlen volt. Ezt hallván (mivel feltételezem, örökre szóló kapcsolatot keresnek ilyenkor) megértően bólogattak.
Van egy ötletem, amit még nem mertem felhasználni, talán egyszer: oké, rendberakom a gépét, de akkor eljönne hozzám kitakarítani és főzni? Akkor egyikünk sem tartozik a másiknak és mindenki jól jár. Bár gondolom ebből óriási sértődés lenne.
A másik, amivel biztosan mindenki találkzott már az, hogy miután elmész, egy rakat új probléma üti fel a fejét. Ami egyébként simán lehet, hogy kapcsolódik az előző tevékenységedhez, csak hát szar ebbe belefutni.
Őszintén szólva én inkább megfizetek egy szakit, mintsem segítséget kérjek mástól, mivel tudom, a szabadidőm nekem is mennyire fontos.

Az ötleted ragyogó és nem hiszem, hogy sértődésre okot adna.

Jó ez a sorozat. Mint mindenki, én is találkoztam már ezekkel az emberekkel és különböző permutációikkal. És még az is meglehet, hogy valakinek a szemében meg bele is tartozok 1-2 halmazba...

A lerázást vagy az esetlegesen mindkét fél számára jövedelmező kapcsolat lehetőségét egyszerűen meg lehet ám oldani.

- Ránéznél a gépemre? Ez, meg az van vele, te meg értesz hozzá.
- Persze, megnézem. Csak van még itthon egy kis dolgom. Ugorj át, gyorsan felhasogatjuk ezt az öt köbméter fát ketten és utána elmegyünk megnézzük azt a masinát.

v1: - Oké, mindjárt indulok.

v2: - Ő.. izé, hát most nem megy mert... bla, bla, bla... Szóval, ha végeztél, majd gyere.
- Hm, bicsi-bocsi, de közben nekem is eszembe jutott hogy nem érek rá a közeljövőben. Úgy 10-15 évig kb...

Mindkét esetben jól jöttél ki belőle.

Az más tészta, hogy az esetek nagy százalékában szoktam segíteni, még ha tudom is, hogy nem lesz viszonozva. Szívességet vagy bármit kérni viszont utálok.

az 5-ös számú delikvens fizetett legalább?

...hasonló kaliberrel én is találkoztam bő 10-12 éve... faluban volt egy vállalkozó, akinek kellett volna térburkoló kövek lerakásához program, ami számol hézaggal-mindennel és mindenféle formájú területet meg lehet adni, majd a lerakandó köveket, lerakási mintát, színeket, stb-t és kidobja, hogy összesen melyikből mennyi egész/darab kő kell, kirajzolja a lerakási mintát, árat/tömeget kalkulál és lehet mellékelni szerződéshez... (fősulin szedtem magamba tudást c-ben és builderrel dolgoztam) kikértem ismerős véleményét, aki programoz és azt mondta akkor, hogy ha nagyon kényelmesen napi 8 órában alig 1 hónap alatt kész, akkor lazán kérjek el tisztán 300-at... papírt nem írtünk, megalkudtunk 300-ban, az 1hónap alatt többször is mutattam neki, hogy áll a cucc, nagyon elégedett volt, a végén leginkább telefonon beszéltünk: mondtam, hogy teljesen kész vagyok, rendezhetjük az átadást/fizetést... erre jött, hogy meg van szorulva és max 50-et tud adni... nyugodtan, de határozottan elküldtem az anyjába és azóta sem beszéltünk... (megfordult a fejemben, hogy átadom ingyen a konkurenciájának és ott rohadjon meg, de költözésben is voltam akkor, így nem foglalkoztam tovább vele... inkább írtam mellé egy felhasználói dokumentációt és beadtam szakdogának, ahol maximálisan elégedettek voltak vele )

Ha elfogadtad volna az 50-et, akkor annyi is maradt volna a munkád ára. Azt hiszem, ez a sz*rrágó, mi több, becstelen kategória.

Dehogy fizetett. Gondoltam rá, hogy jogi útra terelem a dolgot, de se időm, se energiám nem volt ezzel foglalkozni. Tanulópénz. Azóta kb. még anyámmal is szerződök.

A "köszönöm" szó és a hála kiveszőfélben van.