Akkor lehet, én kicsit más értelemben használtam eddig ezt a kifejezést: minden olyan embert értek alatta, aki folyamatosan ott kellemetlenkedik mások körül (mindegy, milyen indíttatásból).

Igazából egyik se jó. Én egyet tanultam meg: ezektől kőkeményen meg kell szabadulni, mert - ahogy írod is - lebetegítenek (megváltoztatni pedig általában nem lehet őket, és nem is feladata egy felnőtt embernek, hogy egy másik felnőttet nevelgessen).

A megnyilvánulásaik hasonlóak, de a belepofázósnak mindegy, hogy hol és kikkel van körülvéve. Jártatja a száját, próbál jópofizni is (Ez legtöbb esetben valami tolakodó megjegyzésként nyilvánul meg, amit ő jópofának gondol.), de a kérdezősködése nem igazi érdeklődés, csak táptalaj, hogy valamibe beleszólhasson.

Az energiavámpír nem feltétlenül akar egy társaság középpontjában lenni, még titkolja is, ha valami problémája van, de amikor közvetlenebb kapcsolatba kerül valakivel, aki meghallgatja, akkor rázúdít mindent.
A rosszindulatú energiavámpír az igazi élősködő, mert mindezt tudatosan csinálja.

Egérke:Azok a bizonyos feleségek legtöbbször a rosszindulatú kategóriából kerülnek ki. Ismerek pár ilyet. Olyat is ismerek, aki eleinte nem tudatosan csinálta, de ráébredt arra, hogy ez milyen jó és onnantól átment a rosszindulatú kategóriába.

Maradjunk annyiban, hogy az Isten verjen meg minden házastársat, aki a párját szekálja, tönkreteszi.

Biztos tőlünk irányították át. Itt is volt egy ilyen srác, de nem igazán működött vele a csapat, úgyhogy tovább tessékelték. Szerencsére nem a közvetlen munkatársam volt, de amikor véletlenül egy társaságba kerültünk, akkor neki mindenről megvolt a nagyon határozott véleménye. Egyszer engem is kioktatott egy félmondat után, hogy szerinte miért nem jó a hozzáállásom. Röhögtem, amikor megtudtam, hogy az ő hozzáállása miatt tanácsolták el a munkahelyről.

az egy mocskos dolog ( : főleg ha a másik fél is kezd hasonló lenni, ha ilyennel van dolgod szabadulj tőle amíg lehet, más recept nincs, lehet egyszer megerősödne, de addigra te lennél lelkinyomorult, általában semmi tudatosság nincs ebben náluk és nem is úgy élik meg ahogy a másik oldal

Korábbi tapasztalataimból kiindulva, megszabadultam tőle. Sajnos nagyon ragaszkodtam hozzá és próbáltam neki segíteni, így nagyon hamar kikészültem (lelkileg kevésbé viselt meg, fizikailag inkább), de amint éreztem, hogy gubanc van, megtettem a megfelelő lépést. Mondjuk meg is adta hozzá a lökést.

Na, ehhez kell az igazi "erő".

Nem volt könnyű, az igaz, de nem hagyott más lehetőséget. Nem hajlandó elfogadni, hogy nem mindig más a hibás. Aki önmaga szerint hibátlan, az sosem fog megváltozni. Pedig "csak" arról van szó, hogy a múltban többször is csúnyán átgázoltak rajta, ahol valószínűleg tényleg vétlen volt. Most viszont mindent támadásnak vesz. Nem tud túllépni a múlton és ez megmérgezi a jelenét és mindenkit maga körül.

"... megmérgezi a jelenét és mindenkit maga körül."

Egyenes út a magányhoz.

üdv a csapatban ( : nálam volt még két pici gyerek, "akik félnek mindenkitől", érdekes mód tőlem nem féltek, és persze idővel kiderült h a kedves anyuka hiába szuper intelligens és vonzó de bizony komoly pszichológiai gondjai vannak, ahogy az ő kedves anyukájának is akivel közös háztartásban él, ráadásul egy részük szerb is ( : amit leműveltek egymással a gyerekek előtt is, nem is csodálom h mindenkitől féltek a gyerekek, meg persze velük se finomkodtak amikor elgurult a gyógyszer, van akin nem lehet segíteni, jó esetben csak magányos lesz, rosszabb esetben felvágja az ereit egy nem is olyan szép napon - esetemben menet közben persze kiderült az is, h volt már ilyen próbálkozása és nevetve mesélte/mutatta.... többek között infantilis is volt -, persze kívülállóknak a legtöbb ilyen minta család

No igen. Szerencsére az ex-feleségem és szúnyoglány már adott kellő betekintést, úgyhogy már nem voltam teljesen balfasz.

Itt se működik vele a csapat, sőt, konkrétan az egész cég utálja. Az előző munkahelyéről is összeférhetetlenség miatt jött el/rúgták ki. Ezt a vezetőség is tudja. Ehhez képest nem csinálnak semmit. Előbb-utóbb valaki megveri.

Nálunk is ez volt. Pontosan tudta a vezetőség, hogy kibírhatatlan. Korábban jó volt a hangulat, dumálgattunk, poénkodtunk munka közben (nem helyette) és pörgött mindenki. Most kukán ül mindenki, hogy ne kelljen a baromságait hallgatni és szerintem többet buktunk termelékenységből, mint amit ő kitermel, mert nem érezzük jól magunkat.
Még jó, hogy kirúgták, csak nem értem, miért kellett ehhez 10 hónap, mikor már az elején is nyilvánvaló volt.

Durva, hogy egyetlen negatív ember jelenléte mennyire demoralizáló tud lenni a többiek számára. Áldom az eget, hogy eddig nekem még ilyen munkatársam nem volt, legalábbis úgy nem, hogy egy légtérben kelljen dolgozni vele.

Tényleg durva. Ráadásul néhány hónapja átraktuk egy külön irodába (onnan nyílik, ahol mi is vagyunk, de legalább külön helyiség), hadd zörögjön magának, de ahogy elkezdtünk volna beszélni, azonnal megjelent, hogy "kérdezzen valami fontosat" és széttrollkodta az egészet.

Kíváncsi lennék, miféle korábbi (akár gyerekkori) problémából alakul ki ez a fajta jellem. Mert nem ok nélkül válik valaki ilyenné. Azt tudnám elképzelni, hogy vagy nem foglalkoztak vele és emiatt akar állandóan a figyelem középpontjába kerülni most (mintegy kompenzációként), vagy esetleg a nárcizmus egyik mellékhatásaként tör elő belőle az állandó fontoskodási kényszer!?

Kiváncsi lennék egy pszichomókus magyarázatára.

Vagy elkényeztették és megszokta, hogy ő van a középpontban.
Vagy szociopata és nem veszi észre, hogy mindenkit zavar.
Vagy pszihopata és szándékosan csinálja.
Esetleg enyhén autista, akinél a pofázás a kényszercselekvés.
Az én (szerencsére már csak volt) kollégám az utóbbi kettő kombinációja. Az állandó kényszercselekvés autizmusra utal, de az hogy tudatosan rájátszik, miközben tudja, hogy mindenkit zavar, egyértelműen pszihopata vonás.