Nem dolgoznál/dolgoztál volna szívesebben esetleg teherautó/kamionsofőrként? Amennyire tudom, azt is csináltad 
Egyébként pedig igen, azaz nem jól van ez így. 
[ Szerkesztve ]
[Re:] [Vakegérke:] Színek bűvöletében - BLOGOUT fórum
üzenetek
hozzászólások
'97-ben kirúgtak. Az ok egyszerű. Megszűnt a munkaköröm.
Miniszteri Dicséret smafu, semmit nem ér.
Miközben a fiatal kollégák sorban borogatták fel a jó hosszú "kólás" autót, én oda se kellettem. Mindegy volt, hogy öreg róka vagyok.
malwy
(senior tag)
Nem egy igazságos helyzet ez, bár gondolom főleg Te tudod, ennyi év tapasztalattal. Azzal meg nap, mint nap találkozok én is, hogy az embernek jeleznie kell emberségét, különben semmibe veszik.
Régen a fáraók a rabszolgákat állatnak nézték, most a főnökök robotnak.
Hidd el szegény színesruhás emberke hátán is csattan az ostor, többször mint ahogy kellene, csak mert közelebb van a tűzhöz, őt is hajtják, hogy másik színű köpenyt kapjon. Ettől függetlenül a tisztességet szerintem mindenhol tanítják. Néhány ember elfelejti, más még túl fiatal amikor tanulja.
Embere válogatja.
Van olyan mérnök, aki köpenyt sem hordott, amikor még számítottak a színek, mégis volt, és van tekintélye. Meglepő módon nem a nagy pofájával érte el, de nem ám. Először is ember tudott maradni, másodszor a szakmai tudása vívott ki elismerést.
Meglehet, hogy a színes köpenyek hátán csattan az ostor, ám egyáltalán nem biztos, hogy ezen bántalmaikat a prózai melósokon kell megtorolniuk.
Tényleg úgy véled, hogy a tisztességet mindenhol tanítják?
Kedves "rokon", optimista vagy. Szerintem a tisztességet vagy belénk oltják szüleink, vagy csak elnézendő, lenézendő tulajdonságnak tartjuk.
Azt hittem, hogy nagyobb érdeklődést kelt írásom.
Ha nem, hát nem.
Ennyit ért egy köhintésnyi panasz. Jól van ez így.
Gondolom mindenkinek vannak hasonló élményei. Én is tudnék mesélni beképzelt "kollégákról", vezetőkről...
Van okod rá, hogy visszatartsd? Ha nincs, hát "köhögj".
Én szívesen meghallgatlak. 
Nos, én is lehúztam pár évet már gyárban, több Beosztásban. Voltam operátor, technikus, csoportvezető, gyártástervező. Szerettem az olyan mérnököket, vezetőket, akik saját tévedhetetlenségükben bízva orbitális baromságokat csináltak, illetve próbáltak kierőltetni. Én, a kis senki pedig magyarázhattam el nekik, miért nincs igazuk.
Anno csoportvezetőként éves értékelésben lehúztak amiatt, hogy a gyártástervet nem tartottam be. Azt a gyártástervet, amit ők borogattak össze minden nap. De az elfelejtődött. Csak az maradt meg, hogy a csapatom nem tudta követni a menetrendet. Hiába ugattam, hogy a gyártósoron 8 percenként jön le egy késztermék. Amit az én csapatom gyártott, az egy speciális modul volt, egy ember gyártott egyet, nem folyamat volt. És 3 óra alatt készült el vele. Nem értették meg, hogy menet közbeni "gyártásmenetrend-átszervezésnek" ez lesz a következménye. És a végén én lettem az idióta.
Híresen idióta vezetőkkel megáldott cég volt. 3 évig csináltam, aztán úgy döntöttem, ennyit ne mér meg nekem az a fizetés. Most megint operátor vagyok. Majdnem fele pénzért. De a kutya nem piszkál, nem üvöltenek velem a sor közepén az embereim előtt olyanért, amihez közöm sincs. Elvégzem a kis dolgom és kész.
Íróasztal mellett ülnek jóemberek...
"De a kutya nem piszkál, nem üvöltenek velem a sor közepén az embereim előtt olyanért, amihez közöm sincs."
Van ennél fontosabb?
Azért nem volt rossz többet keresni. :9 De végiggondoltam, és nekem nem érte meg, hogy kikészítsem magam idegileg.
Fogalmam sincs, hogy hány évesnek ítélsz meg. Blogom legelső bejegyzése bemutatkozás, és az ott látható kép cirka öt éves.
Szinte senki nem hiszi el, hogy idén nyugdíjba megyek.
"...nekem nem érte meg, hogy kikészítsem magam idegileg."
Erről van szó.
Mit ér a pénz, ha görcsöl a gyomor, felriadunk álmainkból?
Semmit.
Jobb a nyugis dagonya, ha meg lehet élni belőle.
Olvasom a bejegyzéseid, tisztában voltam a koroddal.
A gyomorgörcs megvolt, és a folyamatos stressz rossz kezelése miatt most elmondhatom magamról, hogy elvált vagyok. (nem kell rosszra gondolni, nem vertem a feleségem vagy ilyesmi, egyszerűen csak mogorva, magamnakvaló lettem)
Az előző munkahelyemen reggel hétkor már csörömpöltünk, azt viszont nem tudtuk, hogy mikor mehetünk haza. A rekord az volt, amikor a tulaj hozott haza éjjel fél egykor.
Mogorvaság stimmel, ismerős tünet. A házasságomban nem volt probléma, a feleségem megértő és türelmes volt. Azonban ha barátok jöttek, általában gyerekekkel érkeztek. A gyerek ugye eleven, türelmem semmi. Elvesztettem a baráti köröm.
Ilyen nekem is volt, mikor szemcseszóróként dolgoztam. Bementem, és azzal fogadott a főnök, hogy addig nincs hazamenetel, míg a kiszállítási darabszám kész nincs. Három műszaknyi mennyiség... Megcsináltam kb. 14 óra alatt, de utána napokig fel sem bírtam kelni. Nem vagyok nagydarab, 170cm és 70 kiló. Élmény volt emelgetni a nálam nehezebb vasakat, plusz birkózni a csővel, mindezt embertelen tempóban.
Nem lepődnék meg, ha utána megemelték volna a normát.
A mostani dolgozómban is volt olyan, hogy szinte sírva könyörögtek, ugyan nyomassuk norma felett a cuccot, mert hú, nagyon kell.
- Nekem nem megy. - Mondta Józsika, és ennyiben maradtunk.
A többiek belehúztak, megcsinálták.
Idő múltán ismét kunyera, én csak ismételtem magamat.
A többiek nyomták, meglett a darabszám.
- Na, fiúk, normaemelés. Most mit bámultok? Így sem követelünk annyit, mint amit le tudtok nyomni, de az eddiginél jobban kell pörögnötök.
A vége az lett, hogy a többiek nagyon utáltak engem. Én maradtam a régi normánál, nem babráltak miatta a főnökök.
Azóta a "többiek" már nincsenek a cégnél, így szép csöndesen visszaállt a régi rend.
"Tau"-val kezdődik a neve, és gumigyár.
Egyébként nem tudom, miként értékelnék szeretett főnökeim, ha ráakadnának pár írásomra. Három hónapom van a nyugdíjig, azt már jó lenne békében ledolgozni.
Nem, azt hiszem félreérthető voltam. Úgy értettem, hogy a felsőoktatásban a mérnökképzésnél gondot fordítanak arra, hogy közöljék velünk, mi az a tisztesség. Általában az időssebb tanárok szoktak kitérni 10-15 percben, hogy ne legyen annyira egyhangú az óra. Elmondják, hogy mi leszünk a műszaki értelmiség, ne legyünk szakbarbárok, meg tiszteljük azokat az embereket akik helyettünk elvégzik a piszkos munkát. Persze mivel ezt nem kérdezik vissza, általában a társaság fele feláll és kimegy.
Sajnos dolgoztam eggyütt én is olyan emberekkel akik lila fejjel rikácsolták a hülyeséget, és mérnöknek tartották magukat. Még a diplomájuk is többet ér mint amit szerezni fogok.
Mindenesetre akkor inkább úgy fogalmazok, hogy ezt tapasztaltam ott ahol én tanultam, és ezt feltételezem a többi egyetemről / főiskoláról is.
A rokon megnevezés meg jólesik, bár tudom csak névrokonság 
. Köszönöm.
[ Szerkesztve ]
Elképzelhetőnek találnám, hogy minden leendő diplomást, (közép)vezetőt kihelyezzenek munkaterületre, és ott ellássanak némi lenézett melót. Talán megtanulnák, hogy későbbi beosztottaik nem rabszolgák, gépek, nem a tulajdonaik, hanem értékes munkások.
Van olyan hogy szakmai gyakorlat, 6 hét. Na ott általában mindent megengednek maguknak a cégek. Bár egy mérnök munkáját sózzák az emberre, de nem fizetnek érte a legtöbb helyen semmit. Én az ilyen helyeken megköszöntem hogy szakítottak rám időt, és leléptem.
Bár itt nem a "lenézett" munkát kell csinálni, rossz példa volt.
Mondjuk én középiskola mellett dolgoztam szalag mellett pár hetet, tudom milyen szar. Nem tudom hogy bírják az emberek.
